Szóval nekivágtunk egy nap
londoni séta és egy DM koncert után. Éjszaka áthúztuk a bőröndöket fél
Londonon. De hát sötét lesz, és a közbiztonsággal mi lesz? Mi lenne? Minden
rendben volt: láttunk rendőröket és vértócsát. Mi van ebben: manapság ez
normális. Fotóztad már hulla fáradtan, bőröndöt cipelve éjszaka London utcáit?
Ha nem, tedd meg! És láttál már bevárosban rókát? Főleg éjszaka bőröndöt
cipelve? (nem, nem ő cipelte, hanem mi). Mert én fotóztam az utcákat, és láttam
a rókát. Hogy mit keres ott egy róka? Nyilván tást. És miért ott? Mert írtjuk
az erdőket. Mindenre megvan a válaszom. És, hogy milyen éjszaka egy londoni
vasútállomás? Mint otthon: földön ülő, alvó emberek, akik várják, hogy induljon
a vonat, hogy legyen nyitva a mosdó. Van-e különbség a magyar és az angol
állomás környéke között? Nincs. Sőt még a párizsi is pont olyan: zajos, zsúfolt.
Talán annyival másabb, hogy a párizsiakat nem zavarja a sátor az állomás
bejáratánál: pont leszarják, ki lakik ott, egészen addig amíg ő nem szarik ott.
Szóval a nemzetközi vonatra épp
úgy kell becsekkolni, mint a repülőre, csak itt vihetsz 100 ml-nél több
folyadékot. Erre igazából kérnek is, mert kedvesen jelezték, hogy meleg lesz
ám. Csekkout után, egy bűnrossz kávéval megkezdtük utunkat. A kivetítőnek hála
megtaláltuk az áramforrást (el van dugva de nagyon), a lábtartót és azt is
követhettük, hogy mennyivel haladunk. A 300 km/h-t nem értük el, de hipp és
hopp már ki is jöttünk a víz alól. A sebességet épp úgy nem érzékeltük, mint a
repülőn: vagyis sehogy.
Becsekkolni nem kell, így egyből
kereshettük a csomagmegőrzőt. Valahogy nem állt rá az agyunk a francia nyilakra,
hogy most akkor le és ferdén, vagy előszőr ferdén és aztán le. Na de 20 perc
alatt meg is találtuk. Fontos! A sorti szó jelentése: kijárat. Ezt 2 perc alatt
megtanultuk! A metrókon igazán jól jön: csak szólok! Kénytelenek voltunk
betenni csomagjainkat, mert a szállást csak délután 3-kor foglalhattuk el,
minket meg várt Lisa a Mona. Robotszerű járásommal (értsd úgy, hogy leszakadt a
lábam) útnak indultunk. Közben bújtuk a netet, hogy mi merre. Nos a szállásunk
no go zónában volt. Sebaj szeretünk veszélyesen élni. Nyilván minden város
állomás környéke no go, ami amúgy nehezen kivitelezhető, főleg ha vonattal
utazol. Az állomástól a Louvre-ig kb. mint Budapest utcái. Az épületek stílusa
hasonló, csak valahogy tisztább, és karbantartott falakkal. A zebrák azért elsőre
rohadtul nem egyértelműek, főleg, hogy pár nap alatt kezdtem felfogni az angol
közlekedést, majd ismét a normális oldalon közlekedtek. A zavart csak fokozta,
hogy a kerékpárosok csak úgy száguldoznak az útjaikon, mégsem dudál rájuk
senki. Az öröm, hogy a múzeumig lejtő van nem volt őszinte részemről, mert
tudtam, hogy ezen jövünk vissza, akkor meg ugye penge logikámmal
kikövetkeztettem, hogy nem fog lejteni. Nem hiába ültem évekig a fizika órán.
Itt meg kell jegyeznem, hogy nem láttam koszosabbnak az utcákat, mit a mi
fővárosunkban. Oké az elmúlt időszakban sok kukát, szemetet égettek a franciák,
de ennek nyomát sem láttuk. A múzeum előtti parkban megpihentünk, mert előrelátó
turistaként online megvettük a jegyeket: álljon sorba az, akinek két azaz kettő
anyja van, vagy aki nem 3 napot tölt el Párizsban.
Ha azt hiszed, hogy az előbb
említett online jeggyel nem kell sorban állni: tévedsz. Egy pillanatra zavarba
is jöttünk, hogy most mi a szösz van, mert kb egy millió ember volt a múzeum
előtt. Oda is siettünk egy irányító emberhez, hogy tessék mondani wtf. Nos az,
hogy nem szólalnak meg angolul így elsőre nem volt mérvadó, mert emberünk
magyarul válaszolt. Mit nekünk angol vs francia: magyarul beszélünk oszt ennyi!
Igaz hitetlenkedve fogadtuk (nem csak mi!), hogy alig 10 perc alatt bejutunk,
pedig de. És kezdetét vette az osztálykirándulás. Érthetően mindenki Lisat
kereste, aki a legfelső szinten van. Ha lent lenne szerintem senki nem menne
fel. Nyilakkal jelezték, merre is menjünk (igaz az egyiptomi részt nem találtuk
meg..mondom én hogy az ő nyilak mások, mint a magyaroké..érted ugye mire
utalok?). Aztán egy nagy teremben tömeg és ott volt Lisa. Igen tudom, hogy az
én tudatlanságom, hogy valami nagyot kerestem, és nem egy jó esteben A/2-es
méretű festményt. Félre ne értse senki, nem becsülöm le az alkotást vagy az
alkotót, de valahogy nagyobb méretű festményre gondoltam. A biztonsági emberek
egy fényképet engedélyeztek: mondtam is várjál már te: zoomolni kell, hogy
lássam rendesen. Lisa után megpihentünk, majd ismért az egyiptomiakat kerestük:
sikertelenül. Jó majd megnézem a Múmia filmet.. Hogy a múzeumban van-e
légkondi? Talán két azaz kettő teremben van, a többiben meg izzadjál ha már eljöttél.
Mivel nem lett ruganyosabb a járásom
a megszámolhatatlan kávé után sem, egy gyors vacsora után elfoglaltuk a
szállásunkat. Nos nem azt a szobát kaptuk, amit vártunk. Takaróból is csak egy
volt, a bérbeadó pedig közölte nem tud adni másikat. Hát fiam itt buktad a második
csillagod az értékelésnél. Hogy a no go zónában tudsz-e takarót, plédet vagy
egy lepedőt venni? Egyértelműen nem. Viszont alig 20 percre van egy IKEA. Nem,
nem mentünk el, jó volt az ágynemű huzat is. Mivel kissé fáradtak voltunk, meg
az óra is előrébb járt: eltettük magunkat másnapra.
Jut eszembe: valahogy a google map
szerint metróval minden mindentől 23 percre van: gyanús. Valamint vannak boltok, akik csak délután 4-ig vagy 5-ig árulhatnak alkoholt, mert valami engedélyhez kötött és láthatóan ez nincs minden boltnak!
Tovább is van mondjam még?
