2011. január 31., hétfő

Január


2011. január

FFL

2011. jan. 31. 22:17
Nem is tudtam, hogyan legyen a vasárnap. Ételosztás volt, a két főszervező pedig nem volt jelen. Délelőtt folyamán kaptam egy elutasító sms-t, hogy vannak elegen nem kell a segítség. Legyőztem egomat és erőt vettem magam, s bementem. Jól tettem. Mint mindig most is elkelt a segítség, hiszen voltak sokan, de mégsem elegen. Illetve a „tapasztalat” néha jól jön. Így mindenki elégedett volt, én pedig örültem, hogy leküzdtem az egomat.


A nagy kutatás

2011. jan. 29. 21:40
A keresés legemelkedettebb formája a lélekutáni kutatás. Jelen megvilágosodatlan helyzetünkből (ami a bűn, az illúziók vagy a kettősség miatt kerültünk) egy megvilágosodott, szellemibb állapotba szeretnénk kerülni. Valahonnan, ahol nincs ott a lélek, el akarunk jutni oda, ahol jelen van.
A lélek utáni kutatás ne más, mint ez a vágy, ez a végső vágy, ami megakadályozza a lélek felismerését – mégpedig abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy a lélek utáni kutatás feltételezi, hogy elveszítettük Istent. A kutatás megerősíti bennünk azt a tévhitet, hogy Isten nincs velünk, és tökéletesen elfedi előlünk Isten örökkévaló jelenlétét. A kutatás úgy tesz, mintha szeretné Istent, pedig tulajdonképp minden másnál messzebb taszítja tőlünk, hisz azt ígéri, hogy holnap majd megtaláljuk azt, ami az időtlenségben, örökké jelen van, és olyan elszántan néz a jövőbe, hogy a jelen mindig elsuhan mellettünk – gyorsabban, mint a pillanat – és benne Isten mosolygó arca is.

Ken Wilber

Riadalom

2011. jan. 25. 20:51
Tegnap megtudtam, hogy elméletileg az év legszerencsétlenebb napja volt. Gondolom olyan ez, mint a milliószoros napok egyike. Szóval éreztem is ezt a szerencsétlenséget: hiszen háromszor jártam meg a Praktikert, és sikeresen kiöntöttem egy fél pohár joghurtot a frissen mosott és megágyazott ágyba. Szóval háromszor öltöztem át, háromszor voltam a boltban. Nevezhetném háromszoros napnak is. Na de nem a múltban élünk, hanem a jelenben. Ma reggel elindítottam a mosógépet, ami magához képest halk hangot adott. A víz nem jött hiába szívta volna magába. Elgondolkoztam azon, hogy lehet a vízszerelő zárta el, de nem. Fejemet fogva borultam rá a gépre, s feltettem a kérdést, hogy miért, miért, miért? Barátnőm jött a fürdőből, s közöltem vele érzem megőrülök, mert most a mosógép adta meg magát. Erre Ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy ne tegyem mert hogy a fürdőben sincs víz, neki meg tele van a szája a fogkrémmel. Ezen az ásványvíz segítette, még jó hogy szénsavmentes. Persze mostam én már fogat szénsavas ásványvízzel (vicces jelent volt). Na ekkor kissé megnyugodtam, hogy nem a géppel van a baj. De persze rögtön felvetődött bennem a nagy kérdés: vajon csak nálunk nincs a tegnapi szerelés miatt, vagy az egész házban elzárták. Le is mentem az alsó szomszédhoz: jó nyugdíjas mindig otthon van. Hát nála sem volt. Na sebaj, igaz hajfestés lett volna a mai program és takarítás. Alig tíz perc után visszajött a víz, de nem volt hozzá bizalmam, így a festést napoltam, a mosást csak délután mertem elindítani, s a takarítást is később kezdtem. Viszont a konyhabútorra felkerültek a nagy virágok (mert lesznek ám kicsik is).



Este gondoltam egyet, s zöldbabfőzeléket, na meg rántott sajtot készítettem. Vicces volt. Először a papírtörlő kendő gyulladt ki. Majd a sajt megrepedt hosszában, így darabokra esett. Persze mondhatnám, hogy sajtfalatkákat szerettem volna készíteni, de ez nem lenne igaz. A végére összeszedtem magam, hiszen az Uraknak csak nem adhatok darabokat. Az íze azért jó lett.


Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy vége ennek a napnak, de ez sem lenne igaz. Lehet az egész hetem ilyen lesz???

Újabb csere
2011. jan. 24. 23:49
Kezdem tényleg azt érezni, hogy ennek a lakás felújításnak sosem lesz vége. Most a fürdő csaptelep adta be az unalmast. Először csak csöpögött. Majd egyszer csak folyt. Persze ezt vasárnap este tette, akkor meg kit is hívajk. Így elzártam a főcsapot, de ekkor megy olyan zajt csapot a vízvezeték, hogy azt hittem leszakadok az alsó szomszédhoz. Így aztán reggel felhívtam a vízszerelőt, aki délután el is jött. Előtte elmentem jól ismert boltba, hogy van-e még rá garancia, mert hát igaz mindenki azt mondta ne vegyek kínait mert az nem javítható. Hát tényleg nem javítható. Ki is néztem egyet, igazán nem tetszik, de elfogadom: magyar termék, 5 év garanciával. Délután jött a szerelő: csap le, én el a Praktikerbe, ráfizetés, és hoztam haza a frissen szerzett csaptelepet. A vevőszolgálatos lány jót mosolygott, hogy ismét lát engem, sőt azt is megállapította, hogy ezen a blokkon 4 darab terméket vettem, s ebből már hármat cserlét, s kíváncsi mi lesz a negyedikkel. Fel is hívta a figyelmemet, hogy egy év garancia van. De, hogy a lúd legyen kövér, hogy legyen hab a tortán, és persze az a bizonyos pont is felkerüljön az I-re, még egyszer visszasétáltunk a Praktikerbe, mert a dísz kütyü ami a falon van a csapnál (biztos van neve) nem volt jó, mert a kedves kínaiak a falból kiálló izén (nem tudom én minek hívják) egy menetet kispóroltak, így ez a dísz nem volt jó rá. Na de minden jó, ha jó a vége. Csak hát én nem tudom, hogy ez-e a vége?
Közben készül a dísz a konyhabútorra, és a gardrób belsejét is megálmodtam: lesz benne 4 fiókos szekrény 2db, lesz benne egy 2 ajtós rész, körbe polcok és 2 db vállfás. Ha ez is meg lesz akkor már csak tavaszra marad az ajtók festése.. Ha minden igaz.

Este egy kis pizzaparty-t tartottunk: csajos este, jó hangulatban.

És Hugók is meg lettek szeretgetve.


Öld meg a galambot!

2011. jan. 21. 20:58

A mesternek húsz tanítványa volt, s az egyiküket jobban szerette. Ez persze mind a tizenkilencet iriggyé tette, amit a mester azon nyomban észlelt. Ezért aztán így szólt többi növendékéhez:
- Ez az egy társatok viselkedésében és felismerésében is előrébb jár nálatok, s ezt én be is bizonyítom nektek!
Másnap, amikor mindannyian együtt voltak, a mester hozott húsz galambot, s így szólt a növendékekhez:
- Vegyen mindenki magához egy-egy galambot! Menjetek olyan helyre, ahol senki sem lát benneteket, ott öljétek meg a madarat, s aztán gyertek vissza!
Fogták hát a galambokat, s mindegyikük elszéledt, elvégezte a dolgát, majd visszatért. Tizenkilencük kezében a galamb teteme lógott, a huszadik, a kedvenc tanítvány azonban elevenen hozta vissza a madarat.

- Hát te miért nem tekerted ki a galamb nyakát? –kérdezte a mester.
- Mester, azt mondtad, olyan helyet keressünk, ahol senki sem lát minket. De én bárhova rejteztem is, Isten szeme mégis látott mindent!
A mester akkor így szólt a többiekhez:
- Ím, lássátok, milyen az Ő nagysága!
És a többiek mind bocsánatért esedeztek


Géniusz az alkimista
 
2011. jan. 18. 18:21
Sajnálom, hogy a jó magyar filmek olyan kevés lehetőséget kapnak. Valamelyik nap teljesen véletlenül (bár véletlenek nincsenek) este 10 után kapcsolgattuk a tv-t. Nem néztük csak nyomogattuk a gombokat, s az M1-en belefutottunk egy rövid párbeszédes jelentbe. Láthatóan magyar modern film volt. Nosza meg is néztem a neten mi lehetett: Géniusz. Mivel érdekesnek tartottam így meg is szereztem. S nem kellett csalódnom. Számomra jó pár ismeretlen színész játszott benne. Szerintem a történet tuti, a film eseménye tuti és a rendezés is tuti. Tény és való, hogy ezt a történetet megelőzte a Da Vinci kód ne meg a Vidoq, de akkor is: ez a mi filmünk. S jó. Tetszett ahogy bonyolódtak a szálak, ahogy egyre jobban kellett figyelni ki kivel van. Az alkímiaamúgy is varázslatossá teszi a hangulatot. S a legjobb benne az önkritika, amikor épp az egyik főhős közli, hogy őt nem érdekli az alkímia, csak annyit akar tudni ki ölte meg az apját, nem akar ő egy Tom Hankses filmben részt venni. Szóval ismét l kell ismerni: tudnak a filmeseink. Miközben olvasgattam a kritikákat egy újabb filmre leltem, melynek címe az Átok. Vajon ez milyen lesz? 


Csendes elme -- új évi mottó fogadalmak nélkül

2011. jan. 17. 18:11

Azt mondjátok, hogy az elme nyugalma és a szív békéje elengedhetetlen. Valóban így volna? Vagy ez csak elmélet? Mert olyan zavartak vagyunk, szétszórtak hogy nyugalomra vágyunk és békére - pedig az csak menekülés. Nem szükségszerűség; menekülés. Ha belátjuk a szükségességét, ha meggyőzzük magunkat róla, hogy csak ez az igazán fontos - akkor megkérdezzük, hogyan érhetjük el? Kell-e módszer, ha látjuk, hogy valami elengedhetetlen.?
A módszer időbe tart, ugye? Ha nem most, akkor majd végül - holnap vagy tíz év múlva - nyugodt leszek. Ami azt jelenti, hogy nem látjátok a nyugalom szükségességét. És így a hogyan is csak eltereli a figyelmeteket; a módszer a halogatás eszköze lesz, amivel mindig arrébb toljátok a nyugalom elengedhetetlenségét. Azért meditáltok egyfolytában, azért találjátok ki ezt a sznob, hamis önuralmat, hogy majd megszerezzétek az elme nyugalmát, és megtanuljatok jó pár módszert arra, hogy kellően fegyelmezzétek magatokat ahhoz, hogy végül elérjétek a nyugalmat. Ami azt jelenti, hogy nem látjátok be a szükségét, a közvetlen szükségét a nyugodt elmének. Ha majd meglátjátok akkor nem kérdezősködtök a módszer felől. Ha rájöttök, milyen fontos a csendes elme, az elmétek lecsendesül.

J. Krishnamurti


Kriszta fordítása -- közös magyarosítás

2011. jan. 16. 20:18

Vegetáriánus konyha
A Hare Krisna közösség Magyarországon többet tesz a rászorulókért, mint az állam
Ha a Hare Krisna vallási közösség kopasz fejű férfijai és a hullámzó, színes kendőbe öltözött női a sétálóutcán táncolnak, egyfolytában a monoton mantrákat énekelve, érdeklődő pillantások szegeződnek rájuk, gyakran kinevetik őket és csak kevesek tudják bohókésként nyilvántartott fellépésük okait. Magyarországon a Food for Life nemzetközi vegetáriánus non-profit élelmiszersegély-szervezet jelentős segítséget nyújt a rászoruló emberek utcán történő ellátásához.
Budapest egész területén mindenhol jelen vannak a hajléktalanok: az aluljárókban, a kirakatok előtt, a parkok padjain, építési területeken, még sincs központi városi intézmény, ami segítene nekik. Éppen ellenkezőleg, azokat a helyeket, amelyeket a hajléktankok többsége használ, Budapest főpolgármestere, Tarlós István szerint „meg kell tisztítani, hogy biztonságosabbá tegyék őket”. Ezek közé tartozik a Blaha Lujza tér a Rákóczi úton, ahol ezekben a hetekben az emberek közti segítség és szolidaritás jelenléte megnő. Az emberek méteres hosszúságú sorokban állnak, hogy a naponta egyszeri meleg ételüket elhozhassák, nagyszámú jelenlétük miatt csak elképzelésünk van arról, mennyi lehet Budapesten a hajléktalanok tényleges száma. Amilyen gyorsan az embertömeg keletkezik, olyan gyorsan fel is oszlik, és nem feltétlenül hazafelé indulnak, hanem egy helyet keresnek, ahol a hideget könnyebben átvészelhetik.
Segítség kulturális határok nélkül
Ők a magán jótékonysági szervezetek segítségére vannak utalva, az olyan tiszteletbeli segítőkre, mint például a karitativ.hu dolgozóira, akik kisteherautóikkal, fehér pólójukban ételt osztanak nekik, hasonlóan más karitatív szervezetekkel, például a Vöröskereszttel a vagy Máltai Szeretetszolgálattal. Az ide tartozó honlapok meglátogatása nem csak hagyományosan a szervezetek bemutatást szolgálja, hanem a Hare Krisna Food for Life, a világ legnagyobb vegetáriánus non-profit élelmiszer segélyszervezetének interneten való megjelenését, ami a világ több mint 60 országában ingyenes étkezésekről és anyagi segítségről gondoskodik.
A hinduizmusból kialakult Hare Krisna mozgalom a humanitárius szolgálattal felebaráti szereteten alapul és alapelvei az összes élőlény egyenlőségében gyökereznek és a vendégszeretet ősi védikus kultúra gyakorolja. A vegetáriánus étel mindeközben egy békés világot szimbolizál, amely mindenki számára elegendő élelmiszert biztosíthat. 1974-ben, Indiában a Food for Life Mental Health Program és az International Organization for Krishna Consciousness (ISKCON) alapított Food for Life, munkáját szegény indiai iskolások ebédjének főzésével kezdte meg. Mindeközben az önkéntesek száma világszerte már több mint 140 millió fogást tálalt fel ingyenes vegetáriánus étkezések alkalmán. Összesen 150 városban vezették be a szabályozott ételosztást, így naponta 30.000 éhes embert látnak el, így Budapesten is, ahol a szervezet tevékenységét 1999-ben a támogatási lehetőségek használatával gyarapodott.
Kiegészítő tevékenységek karácsonyra és újévre
A hit követői Magyarország legnagyobb problémáját, a szegénységben és a rászoruló polgártársak a hiányos szociális és társadalmi ellátásában látják. Hogy ezt a helyzetet javítsák, a Food for Life alapítvány Magyarországon kb. 200 000 tonna meleg ételt oszt ki évente. Így a hozzátartozó tanácsadó helyek Óbudán, egy szociális központban hétfőtől péntekig naponta maximum 300 rászoruló kap forró teát, alkalmanként vegetáriánus vacsorát, 400 ember minden vasárnap ingyen ebédet, ami különösen a családoknak nyújt nagy segítséget, akik az így spórolt pénzt másra tudják fordítani.
Az ételek elkészítésénél nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hús elhagyásával is tápláló fogásokat kínáljanak, például egytálételeket, mindenekelőtt hüvelyeseket vagy indiai curryt melyet néha friss gyümölccsel, édességgel vagy joghurttal egészítenek ki. A jótékonysági szervezet az élethelyzet megkönnyítő munkájáért a 3. kerületben októberben a kerületi vezetőségtől a Fischer Ágostonról elnevezett Óbudai Szociális díjat kapta kiemelkedő teljesítményéért.
Emellett az állandó program mellett a Food for Life további időszakonként megrendezett segítő programokat kínál, például a téli krízis-menedzsment keretein belül a Blaha Lujza téren, ahol együttműködésben további 17 szociális szervezettel novembertől áprilisig ételosztást tartanak. Karácsony környékén a segítséget kérők száma 1000 fő fölé emelkedik, ők itt kapják meg sokszor egyetlen karácsonyi ajándékukat a Food for Life-tól; a meleg étel mellett sürgős ellátásként csomagokat is kapnak, benne élelmiszerekkel, például kenyérrel és tésztával, továbbá ruhákkal, higiéniai szerekkel és újságokkal. Január elsején újévi lencsét kapnak.
Egyre több család és nyugdíjas van a rászorulók között
A Food for Life szerint a rászoruló emberek összetétele megváltozott az utóbbi években, így a kb. 30% hajléktalan mellett egyre több olyan családot, nyugdíjast és munkanélkülit lehet megfigyelni, akik a létminimum szintje alatt kénytelenek élni, és a helyzetük a gazdasági válság óta sokat romlott. Így a szervezet nem csak az explicit rászorulókon, a hajléktalanokon segít, hanem a gyerekes családokon, hallgatókon és fogyatékosokon is. A gyerekek számára egy speciális segélyprogramot alakítottak ki, a szellemileg- és vagy testileg károsult tanulók védelmére, ami magába foglalja a gondoskodást a szükséghajlékról, valamint a célzott élelmiszeradományt a gyermekotthonok és vagyontalan családok számára.
Élelmiszercsomagok a vidéki embereknek
Az ételosztás mellet a Food for Life munkatársai rendezvényeket is szerveznek, például a nyári fesztiválok, amelyeknek nem csak az anyagi ellátás a célja, sokkal inkább egy ritka lehetőség megteremtése, aminek középpontjában az találkozás és szórakozás áll ételkóstolóval, mely feledteti a gondokat. Ezen kívül a vallási mozgalom számtalan kulturális- és ifjúsági fesztiválon van jelen, ahol a szociális munkások és pszichológusok különböző problémákkal küzdő fiatalokat és drogfüggőket látnak el tanácsokkal. A krisnások különböző programokkal képviselik magukat Budapesten, az évente megrendezésre kerülő Sziget Fesztiválon.
A Krisna hívők nem csak a városokban vannak jelen, hanem Magyarország szegényebb vidéki régióiban is, mindenekelőtt Kecskeméten, Pécsen, Miskolcon és Ózdon. A rászorulóknak, akiknek a közlekedési körülmények miatt nincs lehetőségük naponta egy segélyállomást sem meglátogatni, más civil szervezetekkel összefogva meleg étkeztetés mellett évente tartós élelmiszercsomagok ezreit osztják ki, melyekben konzervek, rizs és burgonya található. A vörösiszap-katasztrófa érintette falvak (Kolontár és Devecser) lakóit élelmiszerrel segítette ki a szervezet a kormány külön kérésére.
Alternatív életközösség a Krisna-Völgyben
Non-profit vállalatként a Food for Life a pénz- és természetbeni adományokat fogad. Az egyéni adományozók nyomon követhetik adományaikat: 1000 forint (kb. 3,60 Euro) egy személy egy heti ebédjére elegendő, 250 000 forint (kb. 900 Euro) egy heti összköltsége a Blaha Lujza téri ételosztásnak. A karácsonyi programok alkalmával élelmiszerek mellett főként ruhákat, higiéniai cikkeket és C vitamint osztanak. Ezen kívül a december 18. és 27. közötti időszakra önkénteseket keresnek, akik csomagokat állítanak össze, továbbá segítenek az étkezések előkészítésében és lebonyolításában.
A budapesti Food for Life a 2006-ban épült Hare Krisna templom épületében, Óbudán található. Szintén itt található a budapesti Hare Krisna közösség központja, ahol az érdeklődőknek lehetősége van kapcsolatok kialakítására, például kipróbálhatják az indiai konyhát és indiai termékeket vásárolhatnak. A Balatontól 30 kilométerre, délre, Budapesttől kb. 2 órányira található az úgynevezett Krisna-Völgy, ami egy a természetbe beágyazódott ökofalu 150 lakóval, akik ökológiai szükségleteikről amennyire tehetik, maguk gondoskodnak, a Krisna templom mellett többek között egy iskola, egy biokertészet, egy tejgazdaság és egy méhészet is található itt. Az látogatók naponta 10 és 17 óra között idegenvezetővel megtekinthetik a 260 hektáros területet, ahol egy panzió is van a több napig maradóknak. Ezen kívül minden év júliusában megrendezésre kerül a Krisna-völgyi búcsú, a térség 3 napos fesztiválja.
Pester Lloyd, 2010. 12. 16.
Luisa Stock

Lopott pillanatok

2011. jan. 16. 19:17
Érdekes az élet. Úgy alakult, hogy mégis együtt tudok még lenni párommal, így a hétvégét a családjánál Dunakeszin töltöttük. Olyan utókarácsony, mivel az ajándékainkat most kaptuk meg. Kaptam gyertyát, meg csoki és egy tuti jó narancssárga plédet. Ja és páromtól még karácsonykor a Srimad Bhagavatam 10. énekének második kötetét (1000 db van Magyarországon) és karácsony után egy héttel pedig egy szuper pulzusmérő órát. Szóval ideje lenni használni már a taposó gépet és a szobakerékpárt is. Még jó hogy nem tettem újévi fogadalmat. Szóval kollegámmal mentem Budapestre. Betértem az Ikea-ba és vettem egy-két apróságot. A legnagyobb egy szennyes tartó volt, ami összecsukható. Így felcuccolva érkeztem Dunakeszire, ahol várt az ebéd (úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva), majd a családlátogatás következett, hiszen párom elvált szülők gyermeke így ugye mindenből kettő van. Másnap megejtettük a könnyes búcsút s irány Debrecen. Leszálláskor vissza kellett rohannom, mert a szennyes tartót sikeresen otthagytam. De semmi pánik: hazahoztam. Itthon üres volt a lakás, hiszen barátnőm is otthon töltötte a hétvégét.
És egy alkotás párom unokaöccsétől:

Ismét pár nélkül

2011. jan. 12. 19:35
Ismét eljött az az idő melyet egyedül kell töltenem. Bár nem örülök neki, hogy párom ismét külföldön dolgozik, de el kell tudnom fogadni. Már másodjára vagyok kénytelen ezt átélni. Nem olyan jó buli. Ami vígasztal, hogy most bhakták közt lesz Németországban. Egy ún yoga expo-n főznek ételeket. Négy hétvégi program lesz: Berlin, München Zürich és Köln.  Egy ideig tervben volt, hogy én is megyek. El is kezdtem intézni a fizetés nélküli szabadságomat, de nekem az egész túl képlékenynek tűnt, így lefújtam. Párom nem. Szóval egyedül leszek, de nem teljesen, ugyanis barátnőm erre az időre hozzám költözött: mégis csak jobb, mint egy kolesz. Persze lehet közben párom is hazajön, mert kétszer lesz egy-egy hét szünetük.

Pénteki Visnu meditáció

2011. jan. 7. 19:24
Egyre többen járnak a templomba péntek esténként:
Minden pénteken 17:30-tól a Visnu Mantra Est keretein belül meditációs bhajana, éneklés, tradícionális indiai zenék és fergeteges kirtan részesei lehetünk! A programot vegetáriánus vacsorával zárjuk ”  



Szilveszteri japa maraton

2011. jan. 1. 19:22
Másik kedvenc ünnepem a Szilveszter. Igazából egy szilveszteri bulit tudok felidézni: 15 éves voltam és jó volt nagyon. De az újév már nem. S nem a buli utáni másnapos hangulat, hanem a hír hogy egy barátunk aki nem volt egy kiegyensúlyozott ember, öngyilkos lett. Akkor még azt hittem ez a világ vége, s ennél rosszabb nem történhet. Felfoghatatlan volt az egész. Aztán ez az évek során feledésbe merült, talán mert közben nem egyedi eset lett baráti körömben, legyen az akár munkahelyi barátság, vagy épp főiskola tanulói barátság. Szóval a halál mindenhol jelen van, és sajnos nem az úgymond szép békés formában, hanem vadabbnál vadabb esetek fordultak elő kicsiny ismerősi körömben. Persze az ember nem fásulhat bele ezekbe, de nyomot hagy mindegyik eset. Szóval a lényeg, hogy nem tudok önfeledten szórakozni egy mondva csinált év végi napon, s nem is értem miért kell örülni, hogy egy valaminek vége van, s jön egy újabb. Hiszen csak becsapjunk magunkat, mert semmi új nem jön, hanem folytatódik minden. Így nem terveztem semmi különlegeset. Tervbe vettük az ingyenes Tankcsapda koncertet a főtéren, persze azzal a kikötéssel, ha nem lesz hideg. Hideg lett. Így reggel fél 5-re a templomba mentem, mert hát ekadasi, meg szilveszter így a templomban is programot szervezetek. Első lépése a mangala arati volt, majd pedig jött a japa maraton: ki ki kedvére. Én 32 kört japáztam le, szinte egy helyben (persze néha felálltam). Most is mint máskor a második 16 kör volt számomra az igazi japa. Na Krsna nem jelent meg, de nem néztem közben az órámat, nem kellett nagy erőfeszítést tennem arra, hogy elkalandozott gondolataimat visszatérítsem. Ahogy végeztem a 32-dik körrel hazajöttem. A többiek bent főztek (krumplit sütöttek) majd a Krsna 3D rajzfilmet nézték (köszönet Acyata prabhunak Egerben a feliratért) a mi tv-nken. Mi pedig csendesen pihentünk itthon. A Csapda nem lehetett hangos mert ide hozzánk nem hallatszódott el. Persze másnap olvashattam hány ezren voltak, így nem csak a hideg miatt nem bántam meg, hogy nem mentünk.  

2010. december 31., péntek

2010 decembere


2010. december
Szegeden az ünnepek közt
2010. dec. 30. 18:56

Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű eljutnom Szegedre, mert a hó csak esett és esett. Tudom a hó hullik. Lényegét tekintve ez nem fontos, mivel a MÁV nyáron is képes késni. Így találomra mentem ki az állomásra, hiszen hiába is terveztem volna el melyik vonattal utaznék. Így minden pozitív hozzáállásom ellenére, már Debrecen állomásán közel egy órát vártam. Igaz mehettem volna gyors vonattal, de az annyit késett és annyival lassabban is megy (vagyis több helyen megáll mint az IC), hogy tök mindegy volt, hogy a vonaton ülök vagy a váróban az IC-re várva. Az utóbbi mellett döntöttem, s pár óra múlva kiderült, hogy jól tettem, mert Cegléden egyik vonatról hopp le szálltam, s ott is volt a másik amire hopp felszálltam. Ceglédig az IC-n fűtés nem sok volt, de Ceglédtől a gyorson közel 30 fokban utaztam. Persze a kalauz megsúgta, hogy csak a mi kabinunkban van fűtés. Juhhéé végre szerencsésnek mondhattam magam. Szegedre érve senki nem várt az állomáson. Hogy is várt volna, hiszen magam sem tudtam mikor érkezem. De hála Istennek nem kellett dúdolnom a nagy slágert: Éjjel érkezem…
A Szegeden töltött három napom alatt nem történt sok minden: a pihenés jegyében teltek a napok. Végre lett egy sapkám, ami alá befér a hajam. Persze eddig is vehettem volna, de általában Jamaica színeiben találtam, ami persze tetszik, csak hát a terepszínű kabátomhoz nem igazán passzol. Összegezve csendes, nyugodt napokat töltöttem Szegeden.




Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Karácsonyi ételosztás
2010. dec. 26. 18:35

Idén akarattal nem szent estéjén osztottunk ételt, mert akkor sok szervezet oszt, így nem akartunk átfedéseket. Persze ez azzal járt, hogy így a karácsonyt egyikünk családjával sem tudtuk tölteni, de az igazat megvallva az ételosztás kárpótolt ezért. Ilyenkor mindig többen jönnek, mint egy egyszerű hóvégi ételosztásra. Így mi is többet főztünk, sőt még halavával is kedveskedtünk. Már 11 körül megjelentek az ismerős arcok, így már 12 előtt el is kezdtük az ételosztást. Kicsik nagyok örömmel fogadták az édességet. Igaz dupla édességet is adtunk, mert a tea kissé cukrosra sikeredett, s hiába hígítottuk vízzel, még mindig majd összeragadtunk tőle. Minden hónapban egy órán keresztül osztunk ételt, most ezt megdupláztuk.
Itt a hivatalos beszámolónk, hiszen minden hónapba írunk egyfajta jelentést arról, hogy mit is csinálunk az adományokból:
„80 liter babgulyást 20liter halavát 25liter forró teát valamint 11kg kenyeret osztottunk ki. A megszokottnál jóval többet voltak, negatív kritikát most sem kaptunk az ételekre. Voltak, akik már két órával a kezdés előtt ott voltak. Az első húsz percben kiosztottuk az ételek felét. Halavát és teát újra kellett készítenünk.”
Az űrlap alja

Karácsonyi zsongás
2010. dec. 25. 18:

Azt hiszem a karácsony túl van misztifikálva. Mintha egy naptári naphoz lenne kötve az egymásra figyelés, a szeretet és minden ami ehhez a szóhoz kötődik. Nem érdekel engem, hogy most ez valójában nem is keresztény ünnep, mert hogy ősi törzsektől elvett szokáshoz kötötték Jézus születését. A lényeg, hogy az emberek ettől az egy naptól várják a csodát, miközben ezen az egy áldott napon több tízszer képesek összekapni. Emlékeimben őrzöm édesapám és édesanyám nézeteltéréseit: ferde a fa, nehéz belevágni a talpba, leégett a süti, sós ill. sótlan a töltött káposzta. Sorolhatnám tovább is, de azt hiszem mindenki ismeri már ezt. A végén összeül a család, jól bevacsorázik, kibontogatják az ajándékokat stb. Az eszemmel mind mind tudom, de hát emberből vagyok így én is, mi is készültünk. Van kis formás műfenyőnk, és az Uraknál is karácsonyi hangulat volt. Persze volt beigli, na meg töltött káposzta vega módra. Nyugis vacsi kettesben, majd pihenés, mert hát fárasztó a készülődés: sütés, főzés, takarítás. Utóbbinál sikeresen kiegyenesedtem a nyitott ablak alatt, mely rám borult, de nem tört el rajtam, mert az ágy felfogta, de ettől eltekintve volt ám ijedség. A karácsonyi sms-es váltásokban már rég nem veszek részt, hiszen aki fontos számomra az sms-es nélkül is tudja ezt.
Az űrlap alja

Kellemes Ünnepeket Kívánok
 2010. dec. 24. 18:09


Az űrlap alja

Egy el nem küldött levél
2010. dec. 17. 11:54

Kedves Fábry Sándor!

Csak véleményt alkotok és nem ítélkezem. Nem nézem rendszeresen a műsorát, s ha nézem is csak a design centerig. Persze látom, hogy kik a vendégek, s azt is leveszem, hogy nincsenek véletlenek. Hiszen meg kell védenünk a magyar Robert D jr-t, hiszen nem először kerül szorult helyzetbe. Érdekes, hogy amíg a nagy sztárok isznak és drogoznak, őket mindig sajnálni kell mert áldozatok, addig a csöves az utcán akinek nem telik kokainra csak épp mákteára, az csak egy lecsúszott alak. Na de nem ez a levelem tárgya (már ha van), hanem a 12.16-ai műsor, ahol ismét egy celebet vett szárnyai alá, hiszen Lázárnak is van vaj a füle mögött, mint megannyi embernek, csak ők épp nem híresek. Szóval én vega életmódot folytatok, s ahimszát gyakorlok. Persze nem vagyok hülye, és tudom az ember minden evő a fogazata alapján, s igen elhiszem hogy kerülhetek olyan helyzetbe amikor vagy én maradok életben vagy az állat. S persze, hogy küzdenék az életemért, persze azt is tudom, hogy ha olyan élethelyzetbe kerülnék, hogy az éhen halást kerülném el a húsevéssel akkor biztos megenném. De most olyan helyzetben vagyok, hogy dönthetek: így én nem eszem húst, nem ölök állatot (persze lehet itt  jönni az évente hány darab pókot nyelek le álmomban, s hány szúnyogot csapok le, vagy épp hány rovart taposok agyon a lábammal) és tisztelem az életet.
Ennyit rólam, s ebből azt hiszem következik a levelem értelme: a fenyőfa díszítése. Engem úgy neveltek, hogy az étellel ne játsszak, tiszteljem az ételt, mert van akinek ennyi sem jut. S nem hozták fel az etiópiai éhezőket, csak egyszerűen arra neveltek, hogy adjam meg a tiszteletet annak amit ideiglenesen birtoklok. Így mondhatnám, hogy mélyen felháborodtam az Ön csoda disznótoros karácsonyi díszein. De nem háborodtam fel, inkább csak kétkedve figyeltem, hogy emberek ezen tényleg nevetnek? És igen nevettek, mert szórakozni mentek. Igaz a nevetésük egy következmény volt, a kiváltó ok pedig Ön, vagy épp aki a műsort állítja össze, mert hát biztos nem véletlen, hogy kedves szakácsunk épp most jelent meg egy ilyen „nívós” műsorban. Igazából nem részletezném a díszeket, csak egyet kívánok Önnek, hogy remélhetőleg a karmája ne ebben az életben érje utol, hanem talán egy másik életében, mert nem tudom, hogyan dolgozná fel azt a helyzetet, ha oda kerülne ahova az a szegény galamb: akár élve akár holtan.

2010. november 30., kedd

2010 novembere


2010. november

Govardhana Egerben
2010. nov. 8. 

Sok minden szólt amellett, hogy Egerbe menjünk: pénz, idő és persze a társaság. Ismét feléledni látszódik egy kissé szüneteltetett kapcsolat. Igaz nem szakad meg csak kissé nőt a távolság, de úgy látom most ők is mi is küzdünk. Így útnak indultunk Govardhana-pujára Egerbe. Az úton sem oda, sem vissza nem aludtam, s aki ismer az tudja, hogy nálam ez nagy szám. Kissé lassan indult be a fesztivál, kevesen voltunk, s abból is heten debreceniek. De aztán gyűlt a nép, lett sok bhakta s lett jó bhajana. Néztünk mesét. A leckéről mi kimentünk sétálni. Újra éltem egri életemet, sokat gondoltam Barbira. S persze mondhatjuk hogy véletlen, de egyszer ránéztem a telefonomra, s kitől volt nem fogadott hívásom? Hát Barbitől. A prasadamra persze visszaértünk. Jó sok édességet kaptam a bhaktáktól, na meg egy szárit Rasikától. Azt hiszem ezt egy boldog, teljes napnak nevezhetem.
Az űrlap alja

Konyha"kész"
2010. nov. 4. 9:31

Lassan de biztosan már látom a konyhánk jövőjét. Jobb így belépni a lakásba, mert bár rend uralkodik, a konyha bútor nélkül nem csak puritán, hanem kissé anarchikusságot tükröz, s persze ahogy belépsz ez a látvány fogad. Na de ennek vége, mert a bútor bent igaz foggantyúk nélkül, de már használható. Az persze hab a tortán, hogy a mosogatórészt feljebb kellet csúsztatni. Igaz a flexi cső épp elég hosszú, értsd ezen, hogy feszül mint állat. Lehet nem olyan jó, na de tényleg egy centin múlik a világ?

Az űrlap teteje
Bhaktikus karmikus vagy emberi
2010. nov. 2. 9:28

Pletykák, félreértések és féltékenykedések. Történetünk két különböző nemű bhaktáról szól, akik szolgálatuk során sokat társulnak/társultak. Mindketten idővel távolodnak mind a bhaktáktól, mind a templomtól, s bár ők nem látják de Krisnától. Mások ezt látják, így előítélet és bizalmatlanság veszi őket körül. Mindenki mindent figyel és persze ért is. Vannak félre nem érthet jelek kettőjük bizalmas/baráti kapcsolatára. Ezt persze társaik is észreveszi.  A kérdés: hogy tedd szóvá, hogy ne legyen kibukás, sértődés, s ne értelmezzék féltékenységnek. A párok egyike próbál burkoltan segítséget kérni: nem kellene hagyni hogy ennyit legyenek együtt. De jött a cáf: sértő vagy, mert az egyikük törekvő s te ezt nem látod. Hát jó nyelt egyet majd még egyet a pár egyik fele. Persze otthon szóvá tette nem tetszését. Aztán mindez feledésbe merült. Majd pár hónap múlva ismét felszínre tör, persze nem egyenesben hanem hátulról pár nap elteltével. Na ekkor lép fel a pár egyike, hallgatva az ösztöneire és egyenesbe bele a fülekbe, mert persze telefonon gyorsabb és egyszerűbb… A lényeg: ha bajod van valakivel/valamivel akkor csak neki mondd, ha neki nem mered vagy nem akarod akkor inkább senkinek. Ezzel lehet rövidre zárni a dolgokat: nem lesz sértés, nem lesz pletyka.. Persze az embereknél borul a bili, s ha magadban tartod egyszer csak eltávolodsz, de ha őszinte vagy senkit sem hibáztathatsz, csak a saját gyengeségedet, hogy te ott és akkor nem mondtad ki annak akinek kellett. Ha pedig vagy annyira sunyi, hogy másnak mondod, akkor vállald be, hogy az illető másoknak és másként adja elő, s csak te maradsz sáros, vesztes és legfőképpen sértő…


2010. október 31., vasárnap

2010 októbere


Továbbképzés
2010. okt. 31. 9:19 

Sok minden van amit ki nem állhatok a nagy cégeknél, de a legjobban a tréningeket útálom. Azt hiszem ezt a testem is átvette, nem hiába hiszen a betegség agyban kezdődik. Szóval október 28-29-30 Mezőkövesd-Értékesítési tréning. Tiltakozásul már 27-én nem dolgoztam: belázasodtam. De azért elmentem, mert legalább dolgoznom nem kell. Az első percben a bemutatkozást követően bevallottam: sok ilyen tréningen voltam és valószínűleg leszek, de sosem értettem, hogy miért is kell ezeken részt vennem. Igaz kereskedelmben dolgoztam/dolgozok, de sosem konkrétan az értékesítési területen. Szóval ezt leszögeztem, így gondolom a tréner le is vette, hogy mennyire leszek aktív. Jelzem első nap magamhoz képest aktív voltam. Kívételesen a szállódai koszt sem okozott gondod, figyeltek a vegákra. Pénteken reggel kissé rosszabbul éreztem magam, s mikor a tréner meglátott visszaküldött a szobába, így én az ágyban tréningeztem (nem bántam). Szombaton ismét részt vettem rajta, de inkább csak szemlélődtem. Na és hazatérvén mi fogadott?? December 3-4 ismét tréninga. Hát voltam olyan boldog mint még soha…
Az űrlap alja

Mert véletlenek pedig nincsenek
2010. okt. 17. 9:12

Történt vagy 3 hete, hogy megtudtam koncert lesz: Frontline Assambly és Leaether Strip. 2 in 1, kevés pénzért, persze Budapesten. Majd történ ugyanabban az időben, hogy ezt a hírt megosztottam a most menő közösségi portálon is. És akkor és ott rögtön privát beszélgetésbe kezdtem egy rég nem látott kedves baráttal, akik csodák csodájára jógázik, sőt volt jóga fesztiválon és énekelte a maha-mantrát. A hús evés és nem evés kérdésben nem találtunk közös nevezőt, de a több mint 10 évre visszamenő barátságra ettől el is tekintettünk. Persze le is beszéltük, hogy akkor ennek örömére nézzük meg együtt a koncertet, s mivel épp ismét nem véletlenül de új lakásba költöznek aludhatok is náluk, mert több szoba van. Persze hogy igent mondtam mindenre. A koncert fergeteges volt. De előtte randiztam rég nem látott egri szobatársammal: Barbival. Ezt megelőzően meg bementem a Westend legkedvesebb boltjába, ahol vettem egy batikolt Ghanesa képet (az akadályok elhárítója), mert Őt elképzeltem az előszobánkban. Így egész nap az összehajtogatott képpel sétálgattam Barbival, majd pedig a elindultam a koncertre. Megnyugvást okozott a tény, hogy a részt vevők 20%-át ismeretm. Na nem azért mert sok embert ismerek, hanem mert nem volt egy nagy koncert. Persze ott volt a kemény mag, akik mindig mindenhol ott vannak, főleg Fradi meccse után. Gondolkoztam is, hogy honnan van ennyi pénzük, de lehet a balhé elkerülése végett őket ingyen beengedik?! A lényeg hogy a koncert végén felmerült benne, hogy kellene minden ilyen koncert küzdőterére be kellene tenni egy ketrecet, ahova a nagydarab barmokat be lehetne tenni, nyomnának egy kis ketrec harcot, mi pedig élveznénk a koncertet. De ez még azt hiszem várat magára, bár sokaknak tetszett az ötletem. A koncert után Buda egyik végébe keveredtem. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok, de nem is számított mert biztonságban éreztem magam. Reggel csakis útravalóval engedtek el barátaim, akik megjegyezték hogy odafigyeltek mit eszek és mit. Sajnos nem pontosítottunk, mert Ők arra készültek, hogy reggel nem kelek korán, hogy maradok stb. De én már beterveztem programokat. Sajnáltam, hogy keresztül húztam a számításaikat, de lesz még koncert, ha meg nem akkor jönnek ők Debrecenbe, mert még nem voltak soha sem. 
Az űrlap alja

Már nem egyedül
2010. okt. 15. 8:58

Ismét rá kellett jönnöm furcsa szerzet az ember. Hiszen eddig arról írtam, hogy mennyire egyedül vagyok, de valahol már akkor is sejtettem, hogy a visszaállás is fura lesz. Szóval a másfél hónap egyedül élésből legjobban az első két hét volt drámai. Aztán az ahogy mindent ezt is meg lehet szokni. Elkezded kialakítani az életedet, s bár az ember társas lény, de azért van annyira ego, hogy szereti ha nem kell alkalmazkodnia senkihez sem: ha csak maga után kell pakolni, takarítani, ha csak önmagára kell tekintettel lennie. Na de ennek vége, mivel párom hazatért, s bár a visszaszokás a társas életre nem zökkenőmentes, a lehetőségre, hogy ismét újból elutazzon nemet mondtam.


Az űrlap teteje
Még a szarvas gombák is??
2010. okt. 1. 8:54 

Szarvasgombából van hím és nőstény egyed, és csakis szexuális úton képes szaporodni a növény - fedezték fel olasz kutatók, magyarázattal szolgálva arra, miért oly ritka és emiatt méregdrága ez a gombafajta. Egy perugiai tudóscsapat felfedezte, hogy szarvasgombából van nőstény és hím. Problémát jelent, hogy egy-egy "telephelyen" csak azonos nemű kolóniák élnek belőle, a másik neműekből a legközelebbi sok méterre tenyészik. A szarvasgombák így afféle szerzetes- és apácarendek a növényvilágban. Az olasz kutatók feltételezéseik szerint a szarvasgombák "kerítői" állatok: ők közvetíthetik a két nem spóráit a "legény- és a leánygombák" között.

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...