„A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek nem azért vannak nehézségeik, mert nem akarnak tanulni, de az indoklásában az olvasható, a kormány ettől a lépéstől reméli, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok motiváltabbak lesznek a nehézségek leküzdése érdekében”. - Mendrey László
Nevelőtanárként végeztem, nem tanítóként. Szakdolgozatomat épp ebből a témából írtam, így a pulzusom a szokásos 60-ról felment vagy 120-ra, ahogy a híreket olvastam.
2018-tól a korábbiakkal ellentétben például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáinál is osztályozni fogják a gyerekeket minden tárgyból. Tekintsünk most el attól, hogy alapvetően nem vagyok a számjegyekkel való osztályzás híve. DE! Ha már ilyen rendszerbe jár gyermekünk, akkor igen kapjon ő is mindenből osztályzatot. DE! Ne járjon, legalábbis addig, amíg nem sikerül a tanulási nehézségét helyrehozni, tompítani.
Kedves 112 igennel szavazó ember!
Tudjátok, hogy mit okoztok ezzel a gyermekeknek? A társadalmunknak? Az országunknak? Elárulom: egy egész országot löktök, ha nem is a Taigetoszba, de a kút fenekére. És igen, hiszem (de nem akarom hinni), hogy ez a célotok!
Nem titok, de a diszlexia vagy a diszkalkulia már igazán korán felismerhető és kezelhető. Sajnos a legtöbb szülő nem néz ezzel a problémával szembe, és a hülye vagy gyermekemmel el is intézik.
Az óvodában (tisztelet a kivételnek) max nem osztanak rá szöveget az anyák napi műsorban. Megjegyzem, később inkább bemagolja a dolgokat hallás után, mint hogy végigolvassa a szavakat. „Kénytelen” használni és másként használni adottságait, hogy meg tudjon felelni vagy épp életben tudjon maradni. Sorolhatnék hírességeket, de nem teszem, mert mindenki jóbarátja a google. Mivel palástolni szeretné hiányosságait, rosszalkodással próbálja majd elterelni a figyelmet a „hibájáról” és felhívni magára a figyelmet: hello, bajban vagyok segíts!
A tanár (tisztelet a kivételnek) büntetni fogja, vagy le sem sz-rja. Ha pedig egy pedagógus (aki nekem nem tanár) szól a szülőknek, lehet ott is falakba ütközik, hiszen sok esetben pattog oda-vissza a labda, hogy kinek is a feladata. Nos, kedveseim: a jövő nemzedékének nevelése, tanítása közös feladat és csak egy fontos szempont van: a gyermek fejlődése! Ha nem a gyermek van az oktatás központjában vagy a család életében, akkor ne menj tanárnak vagy ne vállalj gyermeket! Lesznek szülők, akik majd külön tanárt fogadnak (számla és adózás nélkül.. tisztelet a kivételnek) és lesznek pedagógusok, akiket egy törvénymódosítás nem fog megakadályozni abban, hogy másként foglalkozzon egy tanulási nehézséggel küzdő gyermekkel. Már látom, ahogy titokban ad külön feladatlapokat stb stb.
Kedves 112 igennel szavazó!
Komolyan gondoljátok, hogy a képesítés nélküli pedagógusok foglalkozzanak az enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel? Tényleg van bárki, aki nem érti a képesítés és a képesítés nélküli fogalmakat? Lassan beszüntetitek a gyógypedagógiai intézményeket? És komolyan azt hiszitek, ha a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekeket együtt nevelik, oktatják majd mindenkinek jó lesz? Igen egy szép utópiában így lenne..de ugye mind tudjuk, hogy a gyermekek gonoszak is tudnak lenni?! Hogy csúfolódnak és kinevetnek. Tudom van, aki ezzel nem ért egyet, de személyes véleményem az, hogy első körben zárkóztassuk fel a gyermeket és utána engedjük be a társadalmilag elfogadott egészséges és megfelelő képességű társai közé. Nem kell velem egyet érteni, de esküszöm, hogy felérek ennek a 112 embernek az intelligenciájával…na persze lehet, nem erre a szintre vágyok..”kicsit” magasabbra.
Végezetül pedig szívesen meghallgatnám, ahogy ez a 112 ember felolvas egy szöveget, ahogy diktálás után leír egy részt… nem lepődnék meg az eredményen.
Álljon itt példának William Butler Yeats, aki Nobel díjas íróként kért elnézést a helyesírása miatt, mert képtelen volt megtanulni helyesen írni.
Ti 112-en kitől kértek elnézést majd?!
