Ételosztás hidegben

Egy újabb ételosztáson vagyunk túl. Valahogy elkényelmesedtünk a melegben, mert most meglepetésszerűen ért a hideg bennünket. Szervezettek, rendezettek voltunk. Egyszerűsítettük a dolgainkat. A lencsefőzelékbe csak répát tettünk. Egyik oka mert gyorsabban lehet pucolni, aprítani. Szóval időre kész lettünk. Egy átmeneti otthon lakói bejelentkeztek ételért. Sajnos volt egyfajta negatív érzésem ezzel kapcsolatban, de lefőztük az adagokat. Mivel a vonzás törvénye tökéletesen működik, így sajnos nem jelentek meg, így ismét ránk maradt 20 liter étel. Persze kárba nem vész, hiszen egy átmeneti hajléktalanokat ellátó szervezethez vittük át. Már várták. Sajnos nincs ötletem, hogyan lehetne optimalizálni az adagok számát. Jó lenne ha annyit főznénk amennyiért el is jönnek. Vagy épp Krisna akarata, hogy a hajléktalanszállóra is kerüljön prasadam?!

Coelho: Az ausztrál és az újsághirdetés

Sydney kikötőjében vagyok, nézem a szép hidat, ami a város két felét összeköti egymással. Egyszer csak odalép hozzám egy ausztrál, és megkért, hogy olvassak fel neki egy újsághirdetést.

-          Nagyon kicsik a betűk – magyarázza. – Nem tudom elolvasni.

Próbálom elolvasni, de nincs nálam az olvasószemüvegem. Elnézést kérek a férfitól.

-          Ó, ne is törődjön vele – mondja. – mondjak valamit? szerintem Isten is rövidlátó. Nem azért mert öreg, hanem mert ő akarja így. Ezért ha valaki hibázik, nem látja jól, és inkább megbocsájt az illetőnek, mert nem akar igazságtalanul dönteni.

-             És mi a helyzet a jó cselekedetekkel? – kérdezem.

-          Nos, Isten soha nem felejti otthon a szemüvegét – feleli nevetve az ausztrál, és továbbáll.

Plakát nézőben

Már biztos írtam nem egyszer, hogy családi hagyományként jobboldaliságot hoztam magammal. De ez nem egyenlő a vaksággal. Reggel gyalog mentem dolgozni, és az alábbi plakátot szúrtam ki a szürkületben.

Először is jót nevettem, hogy tényleg erre aztán van pénz. Majd próbáltam nem gyártani összeesküvés elméleteket, hogy ki is pénzeli ezt valójában, mert hát a politika kiszámíthatatlan, és legkevésbé sem hiszem, hogy függetlenek készítették ezt a plakátot. De abban biztos vagyok, hogy ez az adófizetők pénzén történt. És hogy mi a hozzáfűznivalóm? Csak annyi, hogy egy országot nem lehet többször tönkretenni. Országunkat már réges-régen tönkretették. Anno egészen Koppányig vissza lehetne vezetni. Na de minek is? Ki kellene törnünk, előre kellene néznünk, a múltat lezárni., mert soha sem lesz jövőnk…

Világvége feeling

Már a legelején le szeretném szögezni írásomnak nem célja másokat megbántani. Egyszerűen csak annyira téma ez a világvége, hogy nem hagyhatom szó nélkül. 35 évem alatt két világvégét éltem meg. Az egyik az 1999-es teljes napfogyatkozás a másik a 2000/2001 szilveszter. Lehet volt több is, de azokra nem tudok visszaemlékezni (lehet átaludtam). Na de most a 2012 december 21 tartja lázban a világot. Jönnek a körlevelek, jön a Nasa nyilatkozat, vannak akik bunkert építenek, vannak akik praktikus tanácsokkal látnak el. És vannak aki nem anyagi szinten képzelik el a vilgá végét. Van akik szerint 10 napig se gáz, se villany, se víz. Vannak akik szerinte ez 3 napig tart, de nem baj mert úgy sem emlékszünk majd rá mert át fogjuk aludni. És biztos megannyi változat van, mindenki válassza ki a magának megfelelőt. Vagy csak éljen és várja a december 22-ét. Mert eljön az a nap is. És felkelünk, és eszünk, és dolgozunk és alszunk. Szóval ne éljük bele magunkat, hogy december 22-én a semmire ébredünk, mert nagyot fogunk csalódni mikor az ágyunkban ébredünk…

..avagy én nem bírom ki szó nélkül..

Tegnap este kaptunk egy levelet, elektronikus úton, hogy egy képet jogtalanul használtunk fel az általam is szerkesztett honlapon, kérték töröljük onnan. A főszereplő a kurkuma volt. Persze értem a jogvédelmet, így nem dúltam fúltam. Na de reggel a boltban épp két eladó hölgy kezdett vitába a tv-ben látott kurkuma kapszula láttán. Egyikük mellette, míg a másik ellene érvelt. Jó magam mikor először láttam ezt a reklámot jót nevettem. 10.000 forint a kapszuláért, mikor fűszerként olcsóbban hozzá lehet jutni, és valószínűleg az E betű tartalma is kevesebb. A lényeg, hogy a tvben látható vásárló műsör felkapta a kurkumát, mely gyulladás csökkentő hatása miatt nagyon jó az ízületekre. Na de visszatérve a boltba. A szkeptikus hölgy hangja belengte illetve betelítette az egész boltot, így mindenki hallhatta, hogy a kurkuma nem mást mint húsleves színező fűszer. És itt úgy éreztem, hogy meg kell védene, ki kell állnom a kurkuma védelmében. És csendesen szóltam az újdonsult kurkuma kedvelőnek, hogy márpedig de igen, jó az a kurkuma és nem csak színezék, s ha teheti ne kapszulában fogyassza, hanem tegye mindenbe. A hölgy szépen halkan megköszönte, mint akinek titkolnia is kell, hogy kurkuma rajongóvá vált. Na de szkeptikusunk csak tovább folytatta, hogy ha el lehet hinni, hogy a kurkuma gyógyító erővel bír, akkor minek is vannak az orvosok, és hogy milyen hülyeség már hogy a tv-nek mindent elhiszünk. Én erre határozottam a szemébe néztem: hiszek a kurkumában. A hölgy pedig: jah ha valaki hisz benne, akkor nincs mit tenni. Közben a pénztárhoz értem, majd kiléptem a boltból, és már én sem tudtam mióta is vagyok fanatikus kurkuma rajongó, hogy minek is szóltam bele az egészbe. És amúgy is: miért kísért engem ebben a 12 órában kétszer is kurkuma?!

A multi útvesztőjében

Shoping délutánt tartottam. Hamar ráunok én az ilyen dolgokra, így egy kabát és egy pulcsi vásárlásánál többre nem is jutottam. A pénztárnál láttam, hogy nem annyit kell fizetnem mint amire számítottam. Sebaj utam az ügyfélszolgálatra vezetett. Nem voltam ideges, meg sem lepődtem , jártam már így. Vissza is kaptam a különbözetet: ingyen pénzfelvétel. Na de hazaérkezvén mégis csak sikerült felhúznom magam: a kötött pulcsiban benne maradt a lopásgátló. Bár nem gátolt meg semmiben, mert olyan simán kisétáltam mint még soha. Hát persze hogy nem tudtam leszedni. Na ezen már meglepődtem. Közben észrevettem hogy a lopásgátlónál a bomlás is megkezdődött. Így visszatértem két nap múlva az áruházba. Befelé persze hogy besípoltam: nem egyszer hanem kétszer is. Lassan törzsvendég leszek az ügyfélszolgálaton. Na kiszedték a kék műanyag szutykot a pulcsiból, és ott tátongott a lyuk. Teljes nyugalommal közöltem én levásárolom. Így két nap alatt kétszer divat shopingoltam. Hát igen aki megteheti…

Néha jó lenne butának lenni

Vannak napok amikor rájövök: saját életemet én bonyolítom. A dolgokhoz való hozzáállásommal én befolyásolom legfőképpen a gondolataimmal. Néha kellene egy off gomb, és egyszerűen csak szemlélődőnek lenne: aki kívül tudja magát helyezni a történéseken, az érzelmeimen. Szeretném kívülről látni, vagy lehet nem is szeretném sem látni sem érezni. A lényeg hogy egy kis pause kellene, és csak úgy egyszerűen lenni. Felmerül bennem, hogy mennyivel könnyebben élnek, élhetnek azok akik nem agyalnak, akik csak vannak, vagy akiknek épp elég az, hogy megmondják mit tegyenek, merre menjenek stb. Vannak pillanatok mikor még vágyok is erre. Aztán meg mintha megvilágosodnék, és fedezem fel hogy épp ezektől a gondolatoktól vagyunk másabbak. Akiknek ebben az életükben nem nyílik ki a szemük, majd a következőben fog. És igen senki nem mondta, és nem ígérte, hogy az önmegvalósítás, az önismeret könnyű és fájdalommentes. És hogy miért azok szenvednek, akik az úton vannak? Hát hogy tudják hogy haladni kell, nem megtorpanni, és nem visszafordulni. Szóval harcra fel kedves gondolkozók, a következő élet már könnyebb lesz.