S lőn világosság...

Napnyugta, 16:41, 16:42, 16:44, 16:45, 16:47, 16:48, 16:50… Örömmel olvasom ezeket az adatokat. Már ma délután fél 4-kor az ablakon kinézve öröm töltött el. Láthatóan közeledik a tavasz. Persze van még előttük „néhány” hideg nap, hét s talán hónap. De már látom az alagút végén a fényt.

FFL

Azt hinnék, hogy két év alatt nem érhet bennünket meglepetés az ételosztásokon. Hát hónapról, hónapra történik valami. Most éppen „csak” annyi, hogy ez eddigi megszokott 120 adag helyett 280 adagra lett jelentkező. Valahol sejtettük, hogy növekedő tendenciát tudunk felmutatni. Itt most nem mennék bele a politikai-társadalmi helyzetbe. Inkább arra gondolok, hogy karácsonykor „leteszteltek” bennünket a nagycsaládosok, s jó hírünk elterjedt, hiszen míg karácsonykor 60 adagért jelentkeztek, most 179 adag került előjegyzésre. S itt még nem álltunk meg, mert szinte a semmiből jelentkezett be telefonon egy másik családsegítő, hogy hallottak rólunk és küldene egy pár fős listát. Szóval 280 adagra készültünk fel. Először kétségbeestünk, majd bizakodtunk. Ismét jelentkeztek segítők szép számmal, s átszerveztük az osztás menetét is: külön választottuk a helyben fogyasztókat és az ételhordósokat. Így három asztalra lett szükségünk. Eltelt egy kis időbe míg megtaláltuk az asztalokat. Kisebb fennakadást okozott az, hogy valahol egy kis információ sérülés alakult ki, mert voltak akik 11:00-re jöttek az ételért. Bármennyire is szerettünk volna adni, nem tudtunk, hiszen még főtt a 130 liter lencsefőzelék. Az osztási technikánk jónak bizonyult. Sajnos 10-15 embernek nem tudtunk ételt adni. Ez a legszomorúbb. Összesen 330 adag melegétel és 14 kg kenyér került kiosztásra.

Reggeli gondolatok

"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás." Bhagavad Gita 2.13

Szeretem a képeket, és szeretem azokat a pillanatokat amik be-be villanak egy kép láttán. Közel három hete minden reggel a buszon utazván 4-5 verset olvasok el a Bhagavad Gitából. Régebben zenét hallgattam, hogy kikapcsoljam a külvilágot. Nem igazán szeretem a felületes beszélgetéseket. Aztán jó ideig japáztam séta vagy utazás közben. Most pedig olvasok. Egyfelől így is kizárom a külvilágot, s bízok abban hogy valami rám is ragad az egészből. S tényleg működik, mert nap közben felvillan egy egy gondolat az olvasottakból.

Elgondolkoztál már ezen?

RIP a fenyőkért

Emlékszem gyerekkoromban a fenyőfa (karácsonyfa) mindig a szobámba állt. Szerettem a fenyő illatát. Amikor már idősebb lettem a szokás megmaradt: fenyő a szobámban. Aztán elköltöztem. Az első évben nem volt fám, hiszen Szegeden töltöttem az ünnepeket. Aztán új albérlet, majd párommal való összeköltözés szinte magától tette egyértelművé, hogy lesz fánk. Meglepődve tapasztaltam, hogy már november végén megvásárolható a fenyőfa. Aztán jött a felismerés, hogy illata sincs. S közben rájöttem, hogy luxus kivágni egy fát, csak azért hogy fenyő illat legyen a lakásban, csak azért hogy ezreket elköltsünk díszekre, hogy két hétig gyönyörködjünk benne, magában a haldoklásában. Szóval szépen lassan eljutottam oda, hogy műfenyő, természetes díszekkel, maximum fenyő illóolaj. Ez éppen elég, hogy áldozzunk a hagyományoknak: „A feldíszített fa megjelenése Elzászban a középkorra nyúlik vissza. Elterjedt az a szokás, hogy december 24-én fenyőfát állítottak a templomok szentélyében, amely az « Ádám és Éva » játék során a Paradicsom fáját jelképezte almákkal feldíszítve, a megkísértés gyümölcsére utalva. Később ostyákat, az oltári szentség jelképét és a megváltás gyümölcseit tették még rá díszként. Így lassanként, feltehetőleg a 16. század elejétől, a hívek a fenyőfaágakat hasonlóan díszített fenyőfákkal helyettesítették otthonukban.
Eleinte a fenyőfákat a mennyezetre függesztették és egy almával, vagy piros kis almákkal díszítették, amelyeket "Christkindle"-nek neveztek. A 16. század végétől pedig rózsákat és egyéb, színes papírból vagy olykor finom aranypapírból készült virágokat aggattak rá, amelyek Jessze vesszejét, azaz Krisztus családfáját jelképezte és egyben a karácsonyi rózsát is. Majd a 18. század végén és a 19. század elején fenyőfadíszként megjelenik az arany- és ezüstdió. Az ostyát pedig lassanként felváltja a bredele (aprósütemény), a habcsók, a marcipán és az ánizsos sütemény.”

Elgondolkodtató

Mc vs Vega

Jó pár hónappal ezelőtt írtam a Mc Donald’s-nak, hogy elgondolkozhatnának azon, hogy csináljanak valami vega menüt, amit beletehetnek egy-egy akcióba. Mert hát nem vagyok Mc függő, de gyűjtöm a Coca Cola-s cuccokat, leginkább a poharakat, s hogy nehéz vegaként bármit enni náluk. Ígéretükhöz eltérően választ nem kaptam levelemre, de pár hete kiderült, hogy igen van vega burger kísérleti jelleggel, és csakis Debrecenben. Ráadásul 100% vega: no tojás, és a belevalót a krumplival sütik. Jah s még hagyma sincs benne. Tudom sok hír kering a Mc-ről, hogy mit hogyan készítenek, kezelnek stb. De ezt próbálom félretenni, s díjazom az igyekezetüket. Képet nem találtam a neten, ha arra járok lefotózom.

Gauranga Évi és Viktor

Vállaltam már egyszer egy esküvői fotózást, de az csak a polgárira szólt. Ezzel szemben ez a mostani, egy egész napos elfoglaltság. Délután kezdtünk a Nagy Erdőn a Békás-tónál. Békát nem láttunk, kacsákat annál inkább. Onnan az egyetemre mentünk, ahol meglepően sokan voltak, de valójában senkit nem érdekelt, hogy mit is csinálunk mi ott. Következett a polgári, majd templomi esküvő. Végre eljutottam egy görög katolikus templomba, ahol sajnos szint úgy hideg volt mint más katolikus templomban. A szertartás szép volt, nem gyári így kiélhettem fotós vágyaimat. Ezután pedig jött a dínom-dánom, ahol már tudásom csekély ahhoz, hogy profi képeket készítsek, így szinte csak csattogtattam, hogy minden jeles pillanatról legyen egy kép. Mert igen, az egészben a legnagyobb felelősség, hogy a család az én képeim által emlékezik majd… Sok boldogságot Évi és Viktor!

Gauranga Balázs

Már azt hittem, hogy nem lesz mit írnom a MÁV-ról, hiszen Szegedre minden gond nélkül megérkeztünk. Ezzel szemben a visszaút nem volt zökkenőmentes. Hiába próbáltam meg előre gondolkozni, s egy viszonylag korai vonattal indulni, Ceglédnél mégis várnom kellett 55 percet, mert lekéstem a csatlakozást. Nem voltam tőle vidám. Hazaértem, s neki estem a mosásnak. Este átgondoltam az előttem álló dolgokat, s könny szökött a szemembe, hiszen egy kedves kollégám, s azt hiszem nem sértődik meg sem ő sem a barátnője ha a barátomnak nevezem, elköltözött Pestre. S így kis csipet csapatunk megfogyatkozott. Valójában semmi közös nincs bennünk: ő materialista, racionalista, kissé „kocka”, matematikus és sakk zseni. Aki ismer engem valamennyire, az tudja milyen messze is állnak ezen dolgok tőlem. De mégis valahogy egymásra hangolódtunk, s tudtunk elmélkedve beszélgetni sokat és sok mindenről. Hát.. Most messzebb került, bár cégen belül, de akkor is pár nap után szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem szabadságon van, hanem egyszerűen nincs már a mellettem lévő asztalnál. Nos akkor minden jót kívánok Balázs!!

Még egy lépéssel közelebb

Sign

Szegeden sokszor nosztalgiázok, s közben pakolászok. Most olyan felfedezést tettem, aminél szavunk elakadt. A Nap szimbólumot sokan szeretik. Jó magam a melegsége, vidámsága és a színe miatt. Sosem gondoltam bele vallási vagy akár jelképi értelmébe. Így legalább két napmedált fel tudok idézni emlékeimben, melyeket éveken keresztül nyakamban hordtam. De sosem láttam azon túl, hogy egy mosolygós napocska szemmel és szájjal. De most láttam azt amit eddig soha: mindkét Nap homlokán ott díszeleg a tilak. Sőt nem csak tilak, hanem bindi is. Próbáltam emlékezni, hol jutottam hozzá, honnan van. De olyan rég volt már hogy hozzá jutottam, hogy nem emlékszem. Kutattam a neten is, de a gourangás matricán kívül nem találtam hasonlót. Ez olyan lehet, mint amikor Spanyolországban hozzájutottam táskámhoz, melyen szintén egy Nap van, s csak évek után vettem észre, hogy közepén egy ohm jel van. Vajon hány ilyen jel mellettem mentem el, vagy éltem évekig észrevétlenül?

Egy kis pihi

Egy hét Szegeden: pihenés. Valójában idén nem is voltam úgy igazából szabadságon, mármint amit ténylegesen pihenéssel töltöttem volna. Így ezt a hetet erre szántam. 11 nap munkahely nélkül: hihetetlen szabadság élményt adott. Az utolsó munkahetem hosszú volt, hiszen be kellett pótolnom a lemaradásomat munkaóra szempontjából: de sikerült. Nem terveztem sok mindent a szegedi tartózkodásomra. Találkozó egy-két baráttal, semmi több. Persze egy fotózással egybekötött városnézést beiktattam volna, ha a töltőkábelt és a memóriakártyát nem Debrecenben hagytam volna. Így közel 3 órányi nézelődés után, rájöttem, hogy olcsón XD kártyát nem lehet venni. Így bízván abban, hogy semmit sem bontanak le az elkövetkező időben, a városfotózást januárra halasztottam.
A szilveszter az a csendben ülős, beszélgetős este volt, ahol épp hogy nem maradtunk le az éjfélről. Ha el is felejtettük volna akkor is a tűzijátékról és a petárdákról eszünkbe juttatták volna. szóval szépen végig hallgattuk a himnuszt s ennyi. A fogadalmakban még mindig nem hiszek, mert hiszem hogy nem a december 31 illetve a január 01 a meghatározó az életünkben. De azért tisztelem akik fogadalmat tesznek, s még tartják is azt. BÚÉK!