Már azt hittem, hogy nem lesz mit írnom a MÁV-ról, hiszen Szegedre minden gond nélkül megérkeztünk. Ezzel szemben a visszaút nem volt zökkenőmentes. Hiába próbáltam meg előre gondolkozni, s egy viszonylag korai vonattal indulni, Ceglédnél mégis várnom kellett 55 percet, mert lekéstem a csatlakozást. Nem voltam tőle vidám. Hazaértem, s neki estem a mosásnak. Este átgondoltam az előttem álló dolgokat, s könny szökött a szemembe, hiszen egy kedves kollégám, s azt hiszem nem sértődik meg sem ő sem a barátnője ha a barátomnak nevezem, elköltözött Pestre. S így kis csipet csapatunk megfogyatkozott. Valójában semmi közös nincs bennünk: ő materialista, racionalista, kissé „kocka”, matematikus és sakk zseni. Aki ismer engem valamennyire, az tudja milyen messze is állnak ezen dolgok tőlem. De mégis valahogy egymásra hangolódtunk, s tudtunk elmélkedve beszélgetni sokat és sok mindenről. Hát.. Most messzebb került, bár cégen belül, de akkor is pár nap után szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem szabadságon van, hanem egyszerűen nincs már a mellettem lévő asztalnál. Nos akkor minden jót kívánok Balázs!!
