Szeretem a képeket, és szeretem azokat a pillanatokat amik be-be villanak egy kép láttán. Közel három hete minden reggel a buszon utazván 4-5 verset olvasok el a Bhagavad Gitából. Régebben zenét hallgattam, hogy kikapcsoljam a külvilágot. Nem igazán szeretem a felületes beszélgetéseket. Aztán jó ideig japáztam séta vagy utazás közben. Most pedig olvasok. Egyfelől így is kizárom a külvilágot, s bízok abban hogy valami rám is ragad az egészből. S tényleg működik, mert nap közben felvillan egy egy gondolat az olvasottakból.
