Sosem tartozott a padlizsán a kedven ételeim közé, de egyik nap eszembe jutott az a padlizsán és édes rizs amit Indiába előételnek ettünk. Számomra akár ebédre is elegendő volt. Így az a hét a padlizsán jegyében telt: hol én készítettem, hol pedig párom. És szombaton mikor ismét egy egyedül töltött hét első napjára ébredtem, már tudtam a hét nagyszerű zárását stílusosan padlizsánpakora koronázza meg. Először is a pakora hasonlít ahhoz,mint amit rántott padlizsánnak neveznünk. De ez sárgaborsólisztből készül. Tudom ez is furcsán hangzik. Mert az alap rántott zöldség: liszt, tojás, prézli. Hát a pakoránál a sárgaborsólisztet fűszerekkel keverjük össze, majd egy kisvízzel vagy ha akarjuk tejjel kikeverjük. Sűrűbb tésztát kapunk, mint a palacsinta. A padlizsánt karikára vágjuk (én vékonyan szeretem 5-8 mm), kicsit megsózzuk, majd megforgatjuk a tésztában és forró zsiradékon kisütjük. A sárgaborsó egy kicsit édeskés ízt ad az egésznek, de nem átható épp hogy csak érezhető. A tészta keményebb mint a prézlis változat, mivel nem ázik annyira szét, és nem szívja magába annyira az olajt, vagy pálmazsírt. Én paradicsomos-olivás-tejfölös öntettel és hajdinával készítettem el.
Na és akkor nézzük miért is jó a sárgaborsó, főleg egy vegának.
„A száraz hüvelyesek közül hazánkban a sárgaborsó, a lencse és szárazbab a legkedveltebb zöldségféle. Ezek különösen a vegetáriánusok számára jelentenek fontos táplálékot, hiszen fehérje összetételük igen hasonló az állati eredetű komplett fehérjékéhez, így kiváló húspótló ételek készülhetnek belőlük. A sárgaborsó jelentős mennyiségű B1-, B2-, és E-vitamint, pantoténsavat, biotint és folsavat tartalmaz. Ezen kívül található benne kálium-, kalcium-, foszfor, magnézium, vas, cink és mangán. A szárazbab és a lencse pedig magas A- és B1-vitamin, valamint szeléntartalma miatt fontos táplálék. Érdemes legalább hetente egyszer fogyasztani ezeket valamilyen formában, a diétázók azonban számoljanak magas energia- és szénhidráttartalmukkal! Ételtársítási szemléletünkben jó tudni, hogy a gabonaneműek (pl. köles, hajdina, barnarizs) és a hüvelyesek (pl. bab, borsó, lencse) együttes fogyasztásával, teljes értékű fehérjéhez jutunk.
Na és a padlizsán: A tojásgyümölcs egyik legfontosabb tulajdonsága számunkra, hogy értékes tápanyagokat tartalmaz. A cukron, a fehérjén és a vitaminokon kívül jelentős az ásványianyag- és a rosttartalma. Vitaminok közül főleg az A- és C-vitamin-tartalma érdemel említést”
És kövezzen meg bárki, de hiszem hogy ha figyeljük a szervezetünket akkor halljuk az üzenetét, hogy mi hiányzik mit kell ennünk.
