Azt mondta egy ismerősöm, hogy ha a következő szavakat megértenék az emberek, akkor sokkal szebb karácsonyuk lenne:
„Vannak akik téglafalakkal veszik körbe magukat. Egy-egy téglát kívülről hagynak meglazítani. Néha, egyszer-egyszer hagyják azt az egyet beomlani, majd fogják és visszahelyezik. Kintről újra és újra meglazítják, majd benyomják.
Lyukas falakon egy ideig ki- és beengeded a Világot. Majd újra visszahelyezed a téglát a falba.
Nos, ne lepődj meg ha egyszer már csak egy adag maltert kapsz megerősítésként és egy tetőt a faladra.”
Sokan megkérdezik, sokan csak akarják, de nem merik: és ti tartjátok a karácsonyt?
Nos úgy gondolom, manapság már kevesen gondolnak Jézusra azokon a bizonyos napokon. Emberek ezrei listákkal rohannak boltról boltra, kutatva-keresve a legjobbat, a legnagyobbat, a legszebbet és van aki a legdrágábbat.
Bankok hirdetik: vegyél fel hitelt, igényelj 0% thm áruhitelt: gyere és vegyél meg mindent amitől te is, ő is és mi hitelezők is boldogok leszünk.
Rohanás a fenyőfáért. Anyu nagyot és szépet akar, apu olcsót szeretne, és lehetőleg már előre a tartóba faragva. Gyerekek várják a fenyő illatát, ami már rég nem olyan mint régen, mert az illat valahol elveszett.
Nagymamák sütnek tízféle édességet, hiszen az ünnepek alatt valami csoda folytán az emberek tízszer annyit esznek.
És mikor mindent megvettek, mindent megsütöttek, megfáradva összegyűlnek.
Pedig ajándékozni az év bármely napján lehet, gyertyát gyújtani szintúgy.
Szóval a válaszom: igen gyújtok gyertyát, igen veszek ajándékot de csak akkor ha arról a dologról az adott személy eszembe jut, és nem kötelességből. Igen eszek tojás nélküli bejglit és még szaloncukor is lesz kicsiny lakásomban...
