Szóval
volt egy koncert. Vagy a nagybetűs Koncert. Na de mit is jelent annak, aki 1993-ra
már túl van egy fanatikus megdönthetetlen DM korszakon? És aki egyszer csak
felfedezi a szomorú szemű, jajj de nagyon fáj élni hangú srácokat gitárral vagy
épp gitár nélkül. Mert ugye mind tudjuk, hogy a tinikorban valamiért nagyon fáj
élni. A nagyok a hormonokkal magyarázzák. Hát nem tudom, de nekem vagy nagyon
sok, vagy épp rohadt kevés hormonom volt, vagy hullámzott, de ezek a szomorú
szemek megfogtak. Meg aztán én valahogyan hamarabb lettem tini, és az érettségire
meg is komolyodtam. Persze sokra nem mentem azzal, hogy baromi jól sikerült az
érettségim, mert míg más 4 év alatt én ugye 5 év alatt és két, azaz kettő
iskolában végeztem el. És ugye a 4 év alatt szerezett pontok számítottak. Hiába
tudtam 5 évet felmutatni, csekély matektudásommal is ki tudtam számolni, hogy
épp mindenre jó lesz, csak az egyetemre nem. Mert hát 4 évig kellett volna
tanulni, és nem csak a hajrában. De a hajrá mikor már látom a célt, rám
serkentően hat. Na de a szomorú szemű, nagyon fáj élni fiúk.
A
szerb határhoz közel (akkor még Jugoszlávia) és a szerb piac zenei
tájékozottságának köszönhetően, rengeteg szomorú szemű zenészbe futottam. Így
tényleg magamévá tettem a jajj de nagyon fáj élni story-t. És persze a DM továbbra is ottmaradt, mert abban is van valami fájdalamasan szép, csak teljesen másként.
Szóval,
ha ezt a fájdalmas korszakot túléli az ember fia vagy lánya halál és érfelvágás
nélkül, akkor lesz belőle felnőtt, aki megérti a mai kor fiataljainak is a
szenvedését…mondjuk a zenei ízlésüket már kevésbé. De ha nekik jó, nekem aztán
mindegy.
Tehát
ha túlélted, a zene megmarad. És lehet már nem fáj annyira élni, de a szomorú
szemek rabjává válsz. Nekem ez annyira sikerült is és bevált, így élek boldog,
harmonikus párkapcsolatban…hát persze, hogy nem. Mert azért tudni kell, hogy a
szemek néha azért mást is rejtenek.
Na
de a téma még mindig a koncert lenne..de hát pont ez a lényeg. A koncert,
mondom a nagybetűs Koncert hatása épp ez a számvetés volt.
De
inkább folyt köv-ben, második részben szedem össze minden erőmet és írom le utazásom.
Mert
elkalandoztam és gondolom mindenkit rohadtul érdekelt az én múltbeli, tini
énem.
De
azért bmeg, bmeg, bmeg Kurt Cobain!
