Tudsz-e elég jó lenni…

Minden évben újra és újra átgondolom, többször összegzem tetteimet. Annak nincs jelentősége, hogy ezt szóban illetve írásban év végén teszem meg. Ilyenkor valahogy csak az ételosztás jut az eszembe, pedig mást is teszek. De azt hiszem ennek a tettnek van csak értelme. Sokszor hallom, hogy ti olyan jók vagytok, olyan szép lehet segíteni az embereken, ételt adni nekik. És igen az, de.. Na erről sem sokan beszélnek, mert hát itt is két oldala van az éremnek. Akkor lássuk:

Vannak alapvetően szociálisan érzékeny emberek, vannak, akik segíteni akarnak szinte mindenkin. Sőt szerintem mindenki így kezdi. Nem válogat csak ad és segít ahol tud. Aztán jönnek a pofonok, a csalódások, a visszaélések és az ember csak áll és nem érti miért is kapja, hiszen ő csak ad. Aztán legyen bármilyen érzékeny is, elkezd mérlegelni kinek ad és kinek nem. Én személy szerint nem várok viszonzást, de a szemrehányást különösen nehezen viselem. Ha nem tudsz hálás lenni, akkor légy hálátlan szótlanul. Szóval van az a szituáció, amikor már nem akarsz adni. Ilyen például, ha valaki részegen jön az ételosztásra, mert ha van pénze italra, lenne pénze ételre is. Ilyenkor jönnek, akik hangoztatják, hogy de tudod te milyen is az utcán élni, mikor nincs más örömöd csak az ital. Sajnálom ezzel nem tudok azonosulni. Sőt azzal sem, aki épp azon bukik ki, hogy mi az az étel amit adunk, mert ha tudta volna, hogy ez lesz, nem jön mert nem szereti. Ilyenkor mit kellene tenni? Mosolyogva tűrni, vagy épp azt felelni: köszönjük, de ebben az esetben máskor se jöjjön. Ettől még én rossz leszek és a semmivé lesz az, hogy a másik száz embernek adok ugyan enni, de pont ennek a pár embernek nem? Úgy gondolom sajnos vannak mások akik, majd megbecsülik azt amit adunk, és ha lehet akkor nekik adnék. Az újabb pofon, amikor kijelenti valaki, hogy neki ez jár. Mi is jár? Az jár, hogy emberek kicsiny csoportja, akik hétköznap dolgoznak, beáldozva a családi hétvégéket, a pihenő idejüket és vasárnap ott állnak mínuszban, hóban, fagyban, kánikulában? És persze lehet azt mondani, hogy nem kötelező ezt csinálni, hiszen mi magunk választjuk ezt a „hobbit”. Valójában viszont valahogy mi már kötelességnek érezzük ezt, és a pofonokkal nem törődve segítünk, mert hiszünk a lelki étel jelentőségében, mert hisszük, hogy egy kis odafigyelés és törődés tényleg jár mindenkinek, mert nem csak a test éhezhet, hanem a lélek is.

Sokan jönnek segíteni, mert hiszik, hogy aki jön mind hálás és elégedett. Aztán szépen lassan rájönnek, hogy az emberek egy része, akár az utcán él, akár családdal, munkával egy lakásban elégedetlen. Mindig többre és jobbra vágynak, az ami van nem elég és nem elég jó. Hiszem, hogy kicsiny csapatommal ezt az elégedetlenséget szépen és tudatosan figyelmen kívül hagyjuk, mert ha nem tennénk, akkor egy vasárnap mi is otthon maradnánk és nem mondhatnánk el, hogy 2015-ben 13.000 tál melegételt, 676 kiló kenyeret, 2000 liter teát, szörpöt, több száz ruhát, játékot és 150 élelmiszer csomagot osztottunk ki, mert anyagilag, számokkal így tudjuk kifejezni ezt.  

Szóval vannak, akik segíteni akarnak és ha egy csapatba kerülnek, akkor szinte bármire képesek!

Találkozunk 2016-ban is..

Karácsonyi menü..értem én hogy gőz, de mi hajtja

Hazánkban minden ünnephez evés-ivás köthető. Így én is összeállítottam szerény menümet: házisajttal töltött káposzta (értem én, hogy hússal szokás, de a töltött káposzta elnevezésben még mindig nem találom a húsra utaló szót), hókifli és gőzgombóc. Utóbbi kettőt még sosem készítettem, na de egyszer mindent el kell kezdeni. A káposztához a sajt elkészítése nem okozott gondot, a riszt pedig csak három percig kellett forralni. Jöhetett fűszerezés: hing, só, bors, paprika, majoranna. És igen a tojást kihagytam, mert szerintem nélküle is összeáll a töltelék, hiába mondják a tojáshívők, hogy nem. Kis fej káposztám lett, mert 8-10 tölteléknél nem állt szándékomban többet készíteni. Hemangira hallgatva szépen kivágtam a vastag részét és már következett is a töltés csomagolás és a végét betömködés. Itt kell leszögeznem számomra a töltött káposzta csakis savanyú káposztából képzelhető el, pedig az étel elnevezésében nem találom a savanyú szót: meg is világosodtam, így kövezzen meg mindenkin, akinek a fentebb említett húsnélküliséget, mint példa valaha is felhoztam. De visszatérve a konyhaművészetemre: elő a lábas, bele kis olaj, hing, paprika, kömény és feketebors, majd egy kis paradicsomlé. Bele az apró káposzta, zutty bele a víz. Felforral, majd a töltelékek, aztán ismét víz, ami ellepi, majd forrás után, kis lángon pont egy órás főzés. Igen, közben figyeltem a víz mennyiségére, és ha kevésnek találtam pótoltam. Na de nézzük azt a hókiflit. A receptet olvasván, a tojáson lazán átsiklottam. A hozzávalókat (mindenből duplát, mert mákos is kell meg diós is) beletettem a kenyérsütőbe. Igazán imádom, amióta rájöttem, hogy erre nagyon jó. Majd mikor már lágyra gyúrta, ketté osztottam, fóliáztam és hűtőbe tettem. Míg az hűlt, vagy tudom is mit csinált, következett a darálási funkció. A mákkal nem is volt gond, de a dió kikészített, hiszen csak kávédarálóm van. Szóval ezzel elidőztem, és 10 perc után nem is értettem, miért kell nekem diósat sütni. A receptnek megfelelően tejjel, cukorral, mézzel és reszelt citromhéjjal felfőztem a diót, majd a mákot. A téglalap alakúra való tésztanyújtást még mindig nem tudom elérni, de körbevágom és a levágott részt újra nyújtom. Az első csíkra sok lett a töltelék, nem igazán tudtam rendesen felgörgetni, de a többinél egyre ügyesebb és ügyesebb voltam, a végére meg már a profi görgető emblémát is kitűztem ruhámra. Előmelegített sütő, majd feldarabolás és sütés. Igazán szeretem amikor sütési időt nem írnak, csak annyit, hogy ha enyhén barna akkor már jó. Gyanús mert ezek nem objektív meghatározások. Így nyitogattam és néztem, meg nyomkodtam. Aztán megforgattam a vaníliás porcukorban, és az illatából arra a megállapításra jutottam, hogy ez jól sikerült.  Közben a káposzta is elkészült. Mindezek után jött a gőzgombóc. Már eleve két napig tartott fröccsenés gátló rácsot találni és venni. Szóval a közdelem érezhető volt. Élesztőt kellett felfuttatni. Ismét rájöttem, hogy nekem ez csak porélesztővel sikerül. Mindegy, az összetevőket ismét kedves kis gépembe tettem, majd lisztes felületen kinyújtottam, feldarabolta és a négyzetek közepére tettem lekvárt, majd nutellát. Na de liszt ide vagy oda, a tészta bizony leragadt, plusz nem is értem, hogyan lehet ebből gombócokat gyúrni, hiszen benne van a töltelék. De ha a négy sarkát összefogom, akkor ott a tészta vastagabb lesz. Így az arcomra kiült vagy 100 kérdőjel, de nem adtam fel, igaz csak jóindulattal lehetett a végeredményt gombócnak nevezni. Utána még fél órán keresztül hagyni kellett, hogy megkeljen. Sejtettem, hogy nem fog ez kelni, max aludni, mert hát az élesztő sem futott fel a falra. Egy lábasban vizet forraltam, rá a rács, aztán a rácsra a még alvó gombócszerű töltött tésztakupac, majd felülről is egy lábas, és 18 perc (mert itt volt főzési idő) várakozás. Ahogy levettem a lábast, a gombócszerűségek meg voltak emelkedve, de aztán szépen összeestek. Hát nah, ez nem jött össze. Sajna így jártam a többi adaggal is, sőt volt amelyikből kifolyt a töltelék. Ezután elkészült a vaníliasodó és ennyi volt a nagy ünnepi főzés. Itthon is hagytam, és haza s vittem és még volt aki a gőzgombócokat is megette, bár aggódtam, hogy beledagad.

Lélekvándorlás..

Valami történik, változás van. Vannak időszakok, amikor többen kelnek útra a környezetemben és még az egyikből fel sem eszmélek, addigra jön az újabb hír. Igen mind lelkek vagyunk, igen a test elfárad és megpihen, a lélek pedig tovább száll. Igen feladatunk a lelket látni mindenkiben, és nem bánkódni távozása felett. Igen feladatunk még az élő testben az általunk jó útra terelni saját ütemében, nem erőltetve, nem megfojtva épp csak kicsit tologatva, de leginkább támogatva. A test elhagyásakor van még egy-két dolog amit megtehetünk, de aztán el kell engednünk. Lehet sírni és lehet fájdalmat érezni, és ennek múlnia kell. 

Hinni kell a jóban, az új lehetőségben, hinni kell a lélek örökösségében, halhatatlanságában és vándorlásában, mert csak ennek van értelme semmi másnak. 

Vadászat, beavatás pálcázással..törvénytelen

Sok ember állítja magáról, hogy szereti az állatokat. Ha épp nem vagyok elfogadó hangulatban, akkor élből válaszolok: ha tényleg szeretnéd őket akkor nem ennéd meg, nem járulnál hozzá halálukhoz. Aztán következik a haszonállat kifejezés, amitől ismét el tud borulni az agyam, mert a haszonállat kifejezés is „kultúra” függő: nálunk a baromfi az, másoknál meg a majom, akinek agyvelejét is megeszik. De erre már tényleg csak világmegváltó hangulataimban reagálok (ez meg egyre ritkábban van) így aztán sóhajtva képzelem el, ahogy istenke megteremtette a libát, hogy a mája miatt tömjék, tömjék. Vajon valahol van használati útmutató (nem embertől származó) hogyan is kell ezt végezni?! Meg amúgy is milyen aberrált ember jött már rá arra, hogy tömve kell hizlalni?! Bevillan a Hetedik című filmalkotás. Ugye ott senkinek nem szimpatikus a túletetett ember halála?! Jah hogy kérem az előbb említett történetben egy liba szerepel..

Szóval reggeli friss hírek, miszerint Lázár Úr vadászaton volt (kövezzük meg) és kiskorúak is részt vettek, sőt fegyverrel a kezükben, még lőttek is. Hát igen ha közszereplő vagy akkor egyből főszereplő leszel egy napi lap oldalán. Nos itt sem a vadászat-öldöklés zavarja médiát, hanem hogy ki kinek a gyermeke, és hogy mennyire törvénytelen 18 év alatt lövöldözni. Szerintem maga a hobbi vadászat az ami törvénytelen. Törvénytelen saját örömünkre szabadon élő állatokat lemészárolni. Törvénytelen mások életét (nem önvédelmi célból) elvenni.

A beavatási szertartás pedig tényleg csak bennem kelt rossz érzést? Vajon miért alakult ki az a szokás, hogy a beavatás megalázással jár?! És miért is lepődünk meg, hogy a gólyaavatási bulikban ez már a lányok megerőszakolásához vezet?! De most komolyan, nem kellene gondolkozni, hogy minden tettnek van egy előzménye és sajnos következménye.. akkor meg ne csodálkozzunk, ha a vesszőzés itt szabad, majd ruha nélkül más szituációban elítélendő és a gyermek nem látja, tudja a különbséget, mert hát honnan is tudhatná. 

Balog Zoltán szerint.. szerintem pedig 2016-ban is osztunk ételt

Balog Zoltán az emberi erőforrások miniszterelnöke, csak hogy tudjuk ki is ő. Hogy mi is a feladata nem tudom és nem is érdekel. A lényeg, hogy nyilatkozott: szerinte ma kizárt, hogy egy gyerek éhezzen Magyarországon. Ózdi születésű emberként bátorság ezt kijelenteni. De nem is kell tájegységekre bontani, egyszerűen csak nyitott szemmel kell járni. Szóval az iskolai étkeztetés meg van oldva. Hallom nap-nap után, hogy a gyerekek nem eszik az iskolai ételeket. Lehet hibáztatni a szülőt, aki nem a reform és az egészséges konyha híveként etette otthon a gyermekét. Egyfelől mert manapság hazánkban ennek még mindig nincs meg a kultúrája, másrészt mert nem az átlag pénztárcához van ez kitalálva. És amúgy is, ha már tudatos, egészséges táplálkozásról beszélünk, akkor célszerű ehhez fokozatosan hozzászoktatni még a felnőtt szervezetet is, nemhogy a gyermekét. De jó fogadjuk el, hogy hétköznap nem éheznek, de ott a hétvége és ott vannak a szünetek is. Hmmm és hmmm. Mert én egy olyan családdal sem találkoztam még, akik azért nem jöttek el vasárnap az ebédért vagy vittek egy adaggal kevesebbet, mert a gyermekük kap ételt. Bizton állíthatom, hogy a napi egri vagy pesti ételosztáson épp úgy visznek gyermekeknek is enni, inni ahogy a felnőtteknek. És igen éhezni többféleképpen lehet (sajnos lehet) mert van aki szerint egy vajas kenyér épp elég. Szerintem nem. Szóval az a kérdés merül fel bennem kedves Balog Úr, hogy ilyenkor nem érzi magát álszentnek és képmutatónak? Nem érzi azt, hogy az alábbi képen szereplőket úgy egyszerűen csak szembeköpi? 

A lényeg amíg kideríti, hogy az embereket vagy önmagát köpi-e szembe, mi addig is folytatjuk az ételosztást (mert ugye ez nem kavart akkor port mint Ákosunk)..

Kövér, Ákos, női-férfi szerepek, és a média hatása…

Én kérek elnézést, mert nem néztem, hallgattam meg a Fidesz Kongresszusi beszédeket. És bevallom a tévémen nincs behangolva az Echo tv, de ha be is lenne hangolva akkor is ahogy Ákost meglátom el is kapcsolom a tv-t.  Tehát lehet engem megkövezni. DE! Már megint forrong a közösségi média (istenem de jól lehet vele manipulálni). Elindul egy hír, és ebből egy egész lavina.

Leszögezem nem vagyok Ákos fan. Furcsa lehet, hogy Depeche Mode forever, de sem a Bonanza, sem Ákos nem fogott meg. Elismerem a zenéjét, a hangját, a szövegeit, azt amit elért, de nekem túl egoista, túl büszke. És persze lehet azzal jönni, hogy igen is legyen rá büszke, mert mutassak  még egy ilyen vagy hasonló zenei karriert felmutató embert. Ha még így is van ez, akkor is van valami ami irritál benne.  Viszont kifejezetten utálom, ha úgy alkotnak az emberek véleményt és szólnak be egymásnak, hogy nem is hallották, olvasták vagy épp látták teljes egészében a felvételt. Így nekiültem és 47 percig néztem őt és figyeltem a szavaira. Bizton állítom el lett ez túlozva szépen, ahogy magyar módra illik. A 47 percből alig 3-4 perc, ami a nők szerepéről szól és azt is riporter erőltette és élezte ki. Még mindig úgy gondolom a véleményéhez mindenkinek joga  van és ha kimondja attól nem lesz szarabb, csak támadhatóbb. Ákos meglépte, nem tartom hülyének, hogy nem lett volna tisztában ennek a következményével. Az emberek ráharaptak, főleg Kövér Lacibá beszéde után. Igen azt az alig három perces (lehet vágott) beszédet is megnéztem. Ott sem hatott meg, hogy szüljek egyből, és hogy ez legyen a nagy önmegvalósításom. De a József Attila idézet, az betette a kaput nálam. Talán nem attól lesz férfi a férfi, hogy a fű kinő utána. Mert aki kicsit is ismeri a verset pont tudja, hogy miről szól. Biztos velem van a gond, de ez inkább felháborított, mint az hogy lányaink unokát szüljenek. Mert tény, hogy egy nő legyen nő, egy férfi meg férfi. És igen örök igazság egy nő csak egy férfi mellett lehet nő, és a férfi is csak egy nő mellett lehet férfi. Ugye hogy oda-vissza működik ez a dolog is? Hatás-kölcsönhatás, ok-okozat, örök körforgás. És hogy anno ki mit rontott el?! Hát nah ezt nem hiszem, hogy én fejtem meg, de sem Ákos, sem Kövér László. Ez a tyúk vagy a tojás kérdése..

Mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy az életétől mit akar, de tény, hogy gyereket csak a nők tudnak kihordani és szülni (majd ez is változik csak várjuk ki a sok-sok kísérlet végét), de kétlem, hogy egy nő csak attól nő, hogy gyermeke van. És azt is kétlem, hogy a férfi mércéje pedig a fizetése lenne..

Összegezve: mindenki éljen úgy ahogy akar, ne ítélkezzen és ne bíráljon, mert a fagyi mindig visszanyal.