Hazánkban minden ünnephez
evés-ivás köthető. Így én is összeállítottam szerény menümet: házisajttal
töltött káposzta (értem én, hogy hússal szokás, de a töltött káposzta
elnevezésben még mindig nem találom a húsra utaló szót), hókifli és gőzgombóc.
Utóbbi kettőt még sosem készítettem, na de egyszer mindent el kell kezdeni. A
káposztához a sajt elkészítése nem okozott gondot, a riszt pedig csak három
percig kellett forralni. Jöhetett fűszerezés: hing, só, bors, paprika, majoranna.
És igen a tojást kihagytam, mert szerintem nélküle is összeáll a töltelék,
hiába mondják a tojáshívők, hogy nem. Kis fej káposztám lett, mert 8-10
tölteléknél nem állt szándékomban többet készíteni. Hemangira hallgatva szépen
kivágtam a vastag részét és már következett is a töltés csomagolás és a végét
betömködés. Itt kell leszögeznem számomra a töltött káposzta csakis savanyú
káposztából képzelhető el, pedig az étel elnevezésében nem találom a savanyú
szót: meg is világosodtam, így kövezzen meg mindenkin, akinek a fentebb
említett húsnélküliséget, mint példa valaha is felhoztam. De visszatérve a konyhaművészetemre:
elő a lábas, bele kis olaj, hing, paprika, kömény és feketebors, majd egy kis
paradicsomlé. Bele az apró káposzta, zutty bele a víz. Felforral, majd a
töltelékek, aztán ismét víz, ami ellepi, majd forrás után, kis lángon pont egy
órás főzés. Igen, közben figyeltem a víz mennyiségére, és ha kevésnek találtam
pótoltam. Na de nézzük azt a hókiflit. A receptet olvasván, a tojáson lazán
átsiklottam. A hozzávalókat (mindenből duplát, mert mákos is kell meg diós is)
beletettem a kenyérsütőbe. Igazán imádom, amióta rájöttem, hogy erre nagyon jó.
Majd mikor már lágyra gyúrta, ketté osztottam, fóliáztam és hűtőbe tettem. Míg
az hűlt, vagy tudom is mit csinált, következett a darálási funkció. A mákkal
nem is volt gond, de a dió kikészített, hiszen csak kávédarálóm van. Szóval
ezzel elidőztem, és 10 perc után nem is értettem, miért kell nekem diósat
sütni. A receptnek megfelelően tejjel, cukorral, mézzel és reszelt citromhéjjal
felfőztem a diót, majd a mákot. A téglalap alakúra való tésztanyújtást még
mindig nem tudom elérni, de körbevágom és a levágott részt újra nyújtom. Az
első csíkra sok lett a töltelék, nem igazán tudtam rendesen felgörgetni, de a
többinél egyre ügyesebb és ügyesebb voltam, a végére meg már a profi görgető
emblémát is kitűztem ruhámra. Előmelegített sütő, majd feldarabolás és sütés.
Igazán szeretem amikor sütési időt nem írnak, csak annyit, hogy ha enyhén barna
akkor már jó. Gyanús mert ezek nem objektív meghatározások. Így nyitogattam és
néztem, meg nyomkodtam. Aztán megforgattam a vaníliás porcukorban, és az
illatából arra a megállapításra jutottam, hogy ez jól sikerült. Közben a káposzta is elkészült. Mindezek után
jött a gőzgombóc. Már eleve két napig tartott fröccsenés gátló rácsot találni és
venni. Szóval a közdelem érezhető volt. Élesztőt kellett felfuttatni. Ismét
rájöttem, hogy nekem ez csak porélesztővel sikerül. Mindegy, az összetevőket
ismét kedves kis gépembe tettem, majd lisztes felületen kinyújtottam, feldarabolta
és a négyzetek közepére tettem lekvárt, majd nutellát. Na de liszt ide vagy
oda, a tészta bizony leragadt, plusz nem is értem, hogyan lehet ebből
gombócokat gyúrni, hiszen benne van a töltelék. De ha a négy sarkát összefogom,
akkor ott a tészta vastagabb lesz. Így az arcomra kiült vagy 100 kérdőjel, de
nem adtam fel, igaz csak jóindulattal lehetett a végeredményt gombócnak
nevezni. Utána még fél órán keresztül hagyni kellett, hogy megkeljen.
Sejtettem, hogy nem fog ez kelni, max aludni, mert hát az élesztő sem futott
fel a falra. Egy lábasban vizet forraltam, rá a rács, aztán a rácsra a még alvó
gombócszerű töltött tésztakupac, majd felülről is egy lábas, és 18 perc (mert
itt volt főzési idő) várakozás. Ahogy levettem a lábast, a gombócszerűségek meg
voltak emelkedve, de aztán szépen összeestek. Hát nah, ez nem jött össze. Sajna
így jártam a többi adaggal is, sőt volt amelyikből kifolyt a töltelék. Ezután
elkészült a vaníliasodó és ennyi volt a nagy ünnepi főzés. Itthon is hagytam,
és haza s vittem és még volt aki a gőzgombócokat is megette, bár aggódtam, hogy
beledagad.
