Csapatot építek, avagy hogyan kerül hús a franciasalátába, na meg a magyar egészségügy

Új cég, de minden más hasonló, mert a multi az multi. Szóval az első csapatépítés több, mint 200 fővel. Hogy lehetséges-e? Szerintem nem, mert itt aztán tényleg lehet klikkesedni. Hajnali indulás, a közös fáradtság kicsiny csapatunkból már-már családot kovácsol és mind Görbeházán találkozunk és osztódunk, mert bár minden autó öt személyes, de négyen mégiscsak kényelmesebb. Az esély arra, hogy aludjunk a nullával egyenlő, meg hát a sofőrt sem illik magára hagyni. 

Érkezés, terepfelmérés, s bár a lelkünkre volt kötve szobákat csakis a kötelező program után foglalhatunk, mi renitensek egyből azzal kezdtünk. Majd a nagy terem és a kötelező helyfoglalás. Persze itt sem követtem a szabályokat, de hála az égnek az a személy sem, akinek a helyére ültem. Így aztán csak bátrabb az ember fia. Első feladat alakítsunk 4 fős csoportot és keressünk közös dolgokat. Hamar el is jutottunk addig, hogy mindenki vidéki. Nos egyből felszólaltam, hogy írjuk azt, hogy egyikünk sem pesti, mégiscsak jobban hangzik. Aztán jöttek a szakmai dolgok. 

Majd az ebéd. Igen ez egy sarkalatos dolog nálam, de nem akartam egyből jelezni, bíztam a wellness hotel szakácsában. Utólag kár volt. Szóval volt ott minden szép és jó, csak épp általam nem annyira fogyasztható. Így aztán a franciasalátánál kötöttem ki. Első falat után, kissé „turkálni” kezdtem mert nem tetszett amit láttam. És hát jól láttam. Állagából csirkemellre tippeltem. Ekkor biztos kiült valami az arcomra, tükör nem volt velem szemben, talán jobb is. Mielőtt reklamáltam, megnéztem hogy talán az én figyelmemet kerülte el a kiírás, hogy francia saláta csirkemellel. De nem. Gyorsan legjobb barátomhoz fordultam, aki google névre hallgat, hogy mi is a hagyományos franciasaláta receptje, és a húst ebben sem leltem. Nos ekkor már erősnek, elszántnak és bátornak éreztem magam így a pincérhez léptem, visszaadtam neki az ételt és megkérdeztem, hogyan került bele hús? A válasz gyors volt és rövid: miért van benne? Persze csak álltam és néztem. Na ennyit az ebédről. 

Délután a kötetlenebb feladatok jöttek, közben pedig kerestem a „párom” mert hogy volt egy Wanted feladat. Pár ismertetőjel és jellemző és találd meg. Minden szemüvegeshez odamentem, de nem leltem. Majd arra jutottam, hogy az élénk, rövid, vörös haj, a tetoválás és az orrpiercing csak feltűnő, vagyis keressen meg ő. Estére meg is talált.

Vacsora előtt pedig beiktattam, a kórház felhívását, hiszen én a műtétre készültem. Isten a tanúm eddig védtem a magyar egészségügyet és a dolgozóit. Tény, hogy a hálapénzt elítélem azt is aki adja és azt is aki marja. De az, hogy valamit megbeszél az ember lánya vagy fia, majd egyszerűen közlik, hogy a te neved nincs a listán, az igazán kiakasztó. Ültem dühtől forrongva és keresve kutatva a mit verjek szét ami nem kerül több tízezerbe. Közben a telefonom csörög, hogy a véletlenül talált tombolával még nyertem is.. Hát kellett vagy 20 perc mire összeszedtem magam, de még mindig nem tudtam, hogy másnap Szeged, vagy Debrecen, vagy telefon vagy egy rövid idegösszeomlás. Lementem a lifttel, ami nem egyszerű mert lassú és amúgy is minden szinten megállt.. Magamhoz vettem egy tányért és körbejártam a kínálatot. Majd jött a déli pincér és közöltem, hogy a franciasaláta után semmiből sem merek enni. Láthatta rajtam az előbbi összeomlás jeleit így megkaptam az ígéretet: grilleznek egy kis sajtot: halleluja, még jó hogy nem vagyok vegán. 

Azt est többi része pedig csak úgy elszállt: voltak nagy találkozások, és az utolsó másfél órára még zene is volt. Majd vészesen közeledett a másnap. Egy telefonhívás és a kérdésem: mikor indulunk? A válasz: kilenckor. És hány óra van? A válasz fél kilenc. Khmm, gyors öltözés, még jó hogy egy korábbi ébredéskor úgy döntöttem, ha már ott vagyok letusolok. Reggelinél gyors fókuszálás, mert sajt és zsemle csak van talán. Aztán pedig indulás Etyekre a filmesekhez, ahol sejthetően valami zombi apokalipszist forgatnak majd velünk, mert a 200 ember feje csakis zombi statisztáknak feleltek meg, mert némileg karikás szemek és hullasápadt arcszínek vettek körül.

Összegezve nem az a legnagyobb katasztrófa, hogy a köveimet az epémben hordozom őszig, hanem hogy hála a filmeseknek megtudtam, Potter nem tud repülni a seprűn, csak egy zöld háttér előtt kikötött seprűn ül és dől jobbra meg balra, a haját pedig egy ventilátor lobogtatja. Sőt Pókember sem tud falon mászni, hanem egy dőlt kelléken támaszkodik.. Szóval azt hiszem kellene a Man in black neutralizáló cucca, hogy újra teljes tudatlanságban élvezhessem a filmek világát..

Magyar egészségügy level 2-3 és Red hot chili peppers..

Közeledik a nagy nap, így aztán újra Szeged és újra egészségügy. Persze intézhetném Debrecenben is, de lábadozni csak jobb lesz egy napfényes kertben egy négylábú mellett. Első utam a vérvételre vezetett. Nem hatott meg, edződtem már tizenévesen a kóros vashiány miatt, pedig akkor még vega sem voltam. Aztán jött az ekg, ilyenben még sosem volt részem. Kis zselé, bizonyos helyekre, majd öntapadós kütyü, két perc mozdulatlanság, aztán nyomtatás és ájuldozás, milyen szép is az a görbe. Ezek után a mellkas röntgen következett. Jelezték, hogy sokan lesznek, de ne pánikoljak mert gyorsan megy. És nem hazudtak. A hölgy akár egy vetés-forgó három ajtón keresztül szólította az embereket és minden ment, mint a karikacsapás. Itt is újongás, de szép is az eredmény. Másnap folyt köv. Persze közben bennem felmerült 1-2 kérdés. Pl, miért is kell személyesen bemennem a laboreredményért? Miért nem tudom letölteni valahonnan taj szám alapján? Vagy miért is nem tudja a sebész letölteni és akkor megmentettünk pár fát egyből? Vagy, hogy a vércsoportot miért másik labor végzi? Oda is miért kell bemennem személyesen? És ha egyszer már megnézték a vércsoportomat, miért nem lehet a tb számom mellé társítani? Miért kellene az minden újabb műtét előtt újra és újra ellenőrizni? Ha jól tudom ez nem változik, ha csak nem valamiféle feltámadás útján újra az élők körébe kerülnék.. de lehet ez még akkor is állandó lenne. Na de a kérdéseimre mindenki csak vállat vont: fogadjuk el, így sok embernek van munkahelye…

Másnap indulás a laboreredményért: hibátlan. Nem is értem miért műtenek?! Innen go a vércsoportomért, pedig én aztán tudom: AB+. De nekem senki sem hisz. A villamoson utazva rá kell jönnöm, semmi sem változik. Idősebb hölgy nézeteltérésbe kerül fiatalabb diákfiúval, mert hogy a legény nem adja meg neki a tiszteletet, mert nem állt arrébb. Csöppnyi képzavar, hogy a fiú fülében zene szólt így nem is hallotta a kérést. Mikor aztán a hölgy már fizikailag is jelezte szándékát, arrébb állt, de nehezen viselte a beszólást, és kérte, hogy a tiszteletet a hölgy is viszonozza, szóljon udvariasabban. A fiú KO-val erkölcsileg győzött, de a hölgy nem hagyta magát. Ezek a mai idősek, bezzeg az én koromban.. pont ilyenek voltak.

A véradó állomás igazán szép épület, persze kiírás sehol sem hogy merre is menjek az eredményemért, amit már 5 évesen is tudtam. Azon nem csodálkoztam, hogy itt ki, ott be, forduljon jobbra, menjen hátra és ott lesz balra. Na megtaláltuk, persze korábban érkeztünk, mint az ott dolgozó. Aztán jött a kérdés, hogy a vércsoport lelet kiadó ablaknál mit is szeretnénk: egyértelműen vércsoport laboreredményt közöltem kedvesen. Majd a szemben levő közölte, hogy délután négy előtt ugyan meg nem kapom. Ekkor laza skizó énem elővette a szigor és kimértség hangját, arcom komolyra feszült és közöltem, hogy nem oda Buda, nekem bizony 9-re kell, mert sebészi egyeztetésem van. Kicsit sajnáltam a lányt, mert egyből megettem reggelire: halk, gyenge, bizonytalan hanggal közölte akkor telefonos segítséget kér, mert a közönséget nem tudja megszavaztatni. A végeredmény az lett: a sebész majd kikéri, nem kell érte mennem. Ekkor eldöntöttem a vércsoportomat magamra tetováltatom, mert ki tudja, hogy kiét is adják ki. Plusz amúgy sem hiszem, hogy ha vért kellene elfogadnom és eszméletlenül fekszem, gyorsteszt nélkül elhinnék-e egy labor eredményét?! Én nem bíznék senkiben sem. Megnyugtattak: ha odáig jutunk, igen lesz teszt. Na akkor indulás a sebészetre. Harmadik emelet. Doki sehol. Közlik, hogy lehet az ambulancián van, végül is ambuláns rendelési ideje van. Az persze alagsor, a liftnél pedig ki van írva: csak felfele használatra. Na de ahhoz le kell mennie a liftnek, ha már lemegy akkor meg nem mindegy, hogy üresen vagy velem?! Igaz akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az egyik legnagyobb szórakozásom ebben a pár órában. Na le a földszintre. Pár perc után beszednék a papírom, közlöm, hogy nekem még kell egy altató dokival beszélnem. Mondták ok, akkor várjak. Várakozás közben rájövünk nekem ugyan oda nincs beutalóm, így vissza az előző sorba, papír lead. Kis idő múlva kijön a hölgy, aki nem mosolyog és mindenkinek mondja, hogy üljön le, és az nem zavarja, hogy nincs annyi szék ahány csüccs felszólítás elhagyja az ajkát. Szóval kijön és közli, hogy május 20 van írva a papíromra. Na ne mondja! Mondom igen, de én most jöttem, és hogy még mindig az altató dokihoz mennék, ha lenne beutalóm. Hölgy vissza. Ismét egy idő után kijön egy másik, aki közli, hogy nem kell nekem altató doki, legalábbis a sebész ezt állítja, hiába mondtam, hogy alig két hónapja mást állított, közölték, hogy húzzak fel a harmadikra. Rendben, most legalább legálisan használhatjuk a liftet. Újra a tetőtérben, leadom a papírokat. Ismét várakozás. Majd hívnak. Lesz pár kérdésük. Rendben. Közben gyors vérnyomásmérés. 145/90. Kérdezem: ez jó? A válasz egy vállrándítás: biztos izgul. Sosem volt ennyi. Vissza ki a folyosóra. Közben jön a hír: elfogytak a Red hot chilire a jegyek. Jegyvásárló megbízottam nemes egyszerűséggel elfelejtette, így ott állok jegy és normál net nélkül: na most aztán valós lehet a 200/100 is… Tehát a szitu a következő: ott állok a folyosón, telefon ide-meg oda. Pánik, hogy nincs jegy, de hol van hol nincs, de ki is van aki képes fél percenként frissíteni és jegyet vadászni nekem csupán a két szép szememért és a csodás mosolyomért? Vannak bónusz neveim és van az a pont amikor igenis kérek szívességet. Közben behívnak, papírokat adnak és közlik: nekem bizony egy altató dokival kell egyeztetnem. Egyre valósabbnak érzem a 240/120-at is! Felfelé utazónak álcázva magunkat lefelé is használjuk a liftet. Ha lett volna jegyem, biztos az első ajtón bekopogtatok, hogy héé kedves csücsüljön le asszonyság látod mégis kell a kábítóssal egyeztetnem. Na de nem érek én erre rá, mert ohh jajj hol van jegy, hogy nincs, ülök vagy állni fogok. Esküszöm ülve fogom végig állni a közel 15 éve vágyott koncertet!! Közben behív az altatós ember. Na ők mosolyognak egyedül ebben az épületben..ki tudja reggelente mit szívnak. Pár kérdés, majd kéri a doki, hogy ne rosszalkodjak a műtétig. Hümmögtem egyet, hogy relatív ki mit ért rosszaságon, de nem merültem el benne, mert vártam az sms hangot, mely azt jelzi: jegy megvéve. Szóval harmadjára is elárultam, hogy csak mandula műtétem volt, és ha van is gyógyszerallergiám fogalmam sincs róla, mert nem volt szerencsém kipróbálni. Megtudtam, hogy kapok vénásan altatót, meg gázt is. Jó lesz, legalább szállok-repülök teljesen büntetlenül. És természetesen vissza a harmadikra. Újra telefonálgatás, mert egy újabb bónusznév ugrott be. Na több szem, több frissítés, csak lesz jegy..vagy nem. De ha nem akkor gyilok lesz! És lett. Igen én már biztos ott leszek. Mikor már a 110/90 lett a reális, jön a sebész és közli: fél kettő után lesz program, addig nem tud mit mondani..jelzem ekkor még csak 12:00 volt. Nah köszi, ismét 160/90-en éreztem magam. Na de a jegy megvan. Így aztán csak várakozás volt. És jött a doki, meg a program. Doki szólít: Barbikám jöjjön?! Hmm reggel a csücsüljön le asszonyság kijavított, hogy nem Attila, hanem doktor úr.. Hát tessék, több óra várakozás után már csak Barbikám lettem, szóval mindenki nyugodjon le: nekem ő már csak Attila lesz. Szóval behív, és közli, hogy mind szép és jó, hogy itt vagyok és hogy 23-án műtene, de 20-án még egyeztessünk telefonon, és ha tehetem 22-én menjek be ágyat foglalni, mert tök mindegy, hogy kiírnak-e 23-ára műtétre vagy sem, ágyat mint a hunok foglalni kell. Na könnyen mehet ez egy Attilának, de én csak a Barbikám vagyok.. Így aztán elköszöntünk. Állapotom 220/140 lett, és felfelé álcázván lefelé menet eldöntöttem: 22-én egy guminőt teszek az ágyamba és ő foglalja, mert hogy a közel 20 éve fizetett tb járulékom egy rohadt ágyat sem képes foglalni…röhej.