Közeledik a nagy nap, így aztán
újra Szeged és újra egészségügy. Persze intézhetném Debrecenben is, de lábadozni
csak jobb lesz egy napfényes kertben egy négylábú mellett. Első utam a
vérvételre vezetett. Nem hatott meg, edződtem már tizenévesen a kóros vashiány
miatt, pedig akkor még vega sem voltam. Aztán jött az ekg, ilyenben még sosem
volt részem. Kis zselé, bizonyos helyekre, majd öntapadós kütyü, két perc
mozdulatlanság, aztán nyomtatás és ájuldozás, milyen szép is az a görbe. Ezek
után a mellkas röntgen következett. Jelezték, hogy sokan lesznek, de ne
pánikoljak mert gyorsan megy. És nem hazudtak. A hölgy akár egy vetés-forgó
három ajtón keresztül szólította az embereket és minden ment, mint a
karikacsapás. Itt is újongás, de szép is az eredmény. Másnap folyt köv. Persze
közben bennem felmerült 1-2 kérdés. Pl, miért is kell személyesen bemennem a
laboreredményért? Miért nem tudom letölteni valahonnan taj szám alapján? Vagy
miért is nem tudja a sebész letölteni és akkor megmentettünk pár fát egyből?
Vagy, hogy a vércsoportot miért másik labor végzi? Oda is miért kell bemennem
személyesen? És ha egyszer már megnézték a vércsoportomat, miért nem lehet a tb
számom mellé társítani? Miért kellene az minden újabb műtét előtt újra és újra
ellenőrizni? Ha jól tudom ez nem változik, ha csak nem valamiféle feltámadás
útján újra az élők körébe kerülnék.. de lehet ez még akkor is állandó lenne. Na
de a kérdéseimre mindenki csak vállat vont: fogadjuk el, így sok embernek van
munkahelye…
Másnap indulás a
laboreredményért: hibátlan. Nem is értem miért műtenek?! Innen go a
vércsoportomért, pedig én aztán tudom: AB+. De nekem senki sem hisz. A
villamoson utazva rá kell jönnöm, semmi sem változik. Idősebb hölgy
nézeteltérésbe kerül fiatalabb diákfiúval, mert hogy a legény nem adja meg neki
a tiszteletet, mert nem állt arrébb. Csöppnyi képzavar, hogy a fiú fülében zene
szólt így nem is hallotta a kérést. Mikor aztán a hölgy már fizikailag is
jelezte szándékát, arrébb állt, de nehezen viselte a beszólást, és kérte, hogy a tiszteletet a hölgy is viszonozza, szóljon udvariasabban. A fiú KO-val
erkölcsileg győzött, de a hölgy nem hagyta magát. Ezek a mai idősek, bezzeg az
én koromban.. pont ilyenek voltak.
A véradó állomás igazán szép
épület, persze kiírás sehol sem hogy merre is menjek az eredményemért, amit már
5 évesen is tudtam. Azon nem csodálkoztam, hogy itt ki, ott be, forduljon
jobbra, menjen hátra és ott lesz balra. Na megtaláltuk, persze korábban érkeztünk,
mint az ott dolgozó. Aztán jött a kérdés, hogy a vércsoport lelet kiadó
ablaknál mit is szeretnénk: egyértelműen vércsoport laboreredményt közöltem
kedvesen. Majd a szemben levő közölte, hogy délután négy előtt ugyan meg nem
kapom. Ekkor laza skizó énem elővette a szigor és kimértség hangját, arcom
komolyra feszült és közöltem, hogy nem oda Buda, nekem bizony 9-re kell, mert
sebészi egyeztetésem van. Kicsit sajnáltam a lányt, mert egyből megettem
reggelire: halk, gyenge, bizonytalan hanggal közölte akkor telefonos segítséget
kér, mert a közönséget nem tudja megszavaztatni. A végeredmény az lett: a
sebész majd kikéri, nem kell érte mennem. Ekkor eldöntöttem a vércsoportomat
magamra tetováltatom, mert ki tudja, hogy kiét is adják ki. Plusz amúgy sem
hiszem, hogy ha vért kellene elfogadnom és eszméletlenül fekszem, gyorsteszt
nélkül elhinnék-e egy labor eredményét?! Én nem bíznék senkiben sem.
Megnyugtattak: ha odáig jutunk, igen lesz teszt. Na akkor indulás a sebészetre.
Harmadik emelet. Doki sehol. Közlik, hogy lehet az ambulancián van, végül is
ambuláns rendelési ideje van. Az persze alagsor, a liftnél pedig ki van írva:
csak felfele használatra. Na de ahhoz le kell mennie a liftnek, ha már lemegy
akkor meg nem mindegy, hogy üresen vagy velem?! Igaz akkor még nem tudtam, hogy
ez lesz az egyik legnagyobb szórakozásom ebben a pár órában. Na le a
földszintre. Pár perc után beszednék a papírom, közlöm, hogy nekem még kell egy
altató dokival beszélnem. Mondták ok, akkor várjak. Várakozás közben rájövünk
nekem ugyan oda nincs beutalóm, így vissza az előző sorba, papír lead. Kis idő
múlva kijön a hölgy, aki nem mosolyog és mindenkinek mondja, hogy üljön le, és
az nem zavarja, hogy nincs annyi szék ahány csüccs felszólítás elhagyja az
ajkát. Szóval kijön és közli, hogy május 20 van írva a papíromra. Na ne mondja!
Mondom igen, de én most jöttem, és hogy még mindig az altató dokihoz mennék, ha
lenne beutalóm. Hölgy vissza. Ismét egy idő után kijön egy másik, aki közli,
hogy nem kell nekem altató doki, legalábbis a sebész ezt állítja, hiába mondtam,
hogy alig két hónapja mást állított, közölték, hogy húzzak fel a harmadikra.
Rendben, most legalább legálisan használhatjuk a liftet. Újra a tetőtérben,
leadom a papírokat. Ismét várakozás. Majd hívnak. Lesz pár kérdésük. Rendben.
Közben gyors vérnyomásmérés. 145/90. Kérdezem: ez jó? A válasz egy vállrándítás:
biztos izgul. Sosem volt ennyi. Vissza ki a folyosóra. Közben jön a hír:
elfogytak a Red hot chilire a jegyek. Jegyvásárló megbízottam nemes
egyszerűséggel elfelejtette, így ott állok jegy és normál net nélkül: na most
aztán valós lehet a 200/100 is… Tehát a szitu a következő: ott állok a
folyosón, telefon ide-meg oda. Pánik, hogy nincs jegy, de hol van hol nincs, de
ki is van aki képes fél percenként frissíteni és jegyet vadászni nekem csupán a
két szép szememért és a csodás mosolyomért? Vannak bónusz neveim és van az a
pont amikor igenis kérek szívességet. Közben behívnak, papírokat adnak és
közlik: nekem bizony egy altató dokival kell egyeztetnem. Egyre valósabbnak
érzem a 240/120-at is! Felfelé utazónak álcázva magunkat lefelé is használjuk a
liftet. Ha lett volna jegyem, biztos az első ajtón bekopogtatok, hogy héé
kedves csücsüljön le asszonyság látod mégis kell a kábítóssal egyeztetnem. Na
de nem érek én erre rá, mert ohh jajj hol van jegy, hogy nincs, ülök vagy állni
fogok. Esküszöm ülve fogom végig állni a közel 15 éve vágyott koncertet!!
Közben behív az altatós ember. Na ők mosolyognak egyedül ebben az épületben..ki
tudja reggelente mit szívnak. Pár kérdés, majd kéri a doki, hogy ne
rosszalkodjak a műtétig. Hümmögtem egyet, hogy relatív ki mit ért rosszaságon,
de nem merültem el benne, mert vártam az sms hangot, mely azt jelzi: jegy
megvéve. Szóval harmadjára is elárultam, hogy csak mandula műtétem volt, és ha
van is gyógyszerallergiám fogalmam sincs róla, mert nem volt szerencsém
kipróbálni. Megtudtam, hogy kapok vénásan altatót, meg gázt is. Jó lesz, legalább
szállok-repülök teljesen büntetlenül. És természetesen vissza a harmadikra.
Újra telefonálgatás, mert egy újabb bónusznév ugrott be. Na több szem, több
frissítés, csak lesz jegy..vagy nem. De ha nem akkor gyilok lesz! És lett. Igen
én már biztos ott leszek. Mikor már a 110/90 lett a reális, jön a sebész és
közli: fél kettő után lesz program, addig nem tud mit mondani..jelzem ekkor még
csak 12:00 volt. Nah köszi, ismét 160/90-en éreztem magam. Na de a jegy megvan.
Így aztán csak várakozás volt. És jött a doki, meg a program. Doki szólít:
Barbikám jöjjön?! Hmm reggel a csücsüljön le asszonyság kijavított, hogy nem
Attila, hanem doktor úr.. Hát tessék, több óra várakozás után már csak Barbikám
lettem, szóval mindenki nyugodjon le: nekem ő már csak Attila lesz. Szóval
behív, és közli, hogy mind szép és jó, hogy itt vagyok és hogy 23-án műtene, de
20-án még egyeztessünk telefonon, és ha tehetem 22-én menjek be ágyat foglalni,
mert tök mindegy, hogy kiírnak-e 23-ára műtétre vagy sem, ágyat mint a hunok
foglalni kell. Na könnyen mehet ez egy Attilának, de én csak a Barbikám
vagyok.. Így aztán elköszöntünk. Állapotom 220/140 lett, és felfelé álcázván
lefelé menet eldöntöttem: 22-én egy guminőt teszek az ágyamba és ő foglalja,
mert hogy a közel 20 éve fizetett tb járulékom egy rohadt ágyat sem képes
foglalni…röhej.
