2016. május 23., hétfő

Csapatot építek, avagy hogyan kerül hús a franciasalátába, na meg a magyar egészségügy

Új cég, de minden más hasonló, mert a multi az multi. Szóval az első csapatépítés több, mint 200 fővel. Hogy lehetséges-e? Szerintem nem, mert itt aztán tényleg lehet klikkesedni. Hajnali indulás, a közös fáradtság kicsiny csapatunkból már-már családot kovácsol és mind Görbeházán találkozunk és osztódunk, mert bár minden autó öt személyes, de négyen mégiscsak kényelmesebb. Az esély arra, hogy aludjunk a nullával egyenlő, meg hát a sofőrt sem illik magára hagyni. 

Érkezés, terepfelmérés, s bár a lelkünkre volt kötve szobákat csakis a kötelező program után foglalhatunk, mi renitensek egyből azzal kezdtünk. Majd a nagy terem és a kötelező helyfoglalás. Persze itt sem követtem a szabályokat, de hála az égnek az a személy sem, akinek a helyére ültem. Így aztán csak bátrabb az ember fia. Első feladat alakítsunk 4 fős csoportot és keressünk közös dolgokat. Hamar el is jutottunk addig, hogy mindenki vidéki. Nos egyből felszólaltam, hogy írjuk azt, hogy egyikünk sem pesti, mégiscsak jobban hangzik. Aztán jöttek a szakmai dolgok. 

Majd az ebéd. Igen ez egy sarkalatos dolog nálam, de nem akartam egyből jelezni, bíztam a wellness hotel szakácsában. Utólag kár volt. Szóval volt ott minden szép és jó, csak épp általam nem annyira fogyasztható. Így aztán a franciasalátánál kötöttem ki. Első falat után, kissé „turkálni” kezdtem mert nem tetszett amit láttam. És hát jól láttam. Állagából csirkemellre tippeltem. Ekkor biztos kiült valami az arcomra, tükör nem volt velem szemben, talán jobb is. Mielőtt reklamáltam, megnéztem hogy talán az én figyelmemet kerülte el a kiírás, hogy francia saláta csirkemellel. De nem. Gyorsan legjobb barátomhoz fordultam, aki google névre hallgat, hogy mi is a hagyományos franciasaláta receptje, és a húst ebben sem leltem. Nos ekkor már erősnek, elszántnak és bátornak éreztem magam így a pincérhez léptem, visszaadtam neki az ételt és megkérdeztem, hogyan került bele hús? A válasz gyors volt és rövid: miért van benne? Persze csak álltam és néztem. Na ennyit az ebédről. 

Délután a kötetlenebb feladatok jöttek, közben pedig kerestem a „párom” mert hogy volt egy Wanted feladat. Pár ismertetőjel és jellemző és találd meg. Minden szemüvegeshez odamentem, de nem leltem. Majd arra jutottam, hogy az élénk, rövid, vörös haj, a tetoválás és az orrpiercing csak feltűnő, vagyis keressen meg ő. Estére meg is talált.

Vacsora előtt pedig beiktattam, a kórház felhívását, hiszen én a műtétre készültem. Isten a tanúm eddig védtem a magyar egészségügyet és a dolgozóit. Tény, hogy a hálapénzt elítélem azt is aki adja és azt is aki marja. De az, hogy valamit megbeszél az ember lánya vagy fia, majd egyszerűen közlik, hogy a te neved nincs a listán, az igazán kiakasztó. Ültem dühtől forrongva és keresve kutatva a mit verjek szét ami nem kerül több tízezerbe. Közben a telefonom csörög, hogy a véletlenül talált tombolával még nyertem is.. Hát kellett vagy 20 perc mire összeszedtem magam, de még mindig nem tudtam, hogy másnap Szeged, vagy Debrecen, vagy telefon vagy egy rövid idegösszeomlás. Lementem a lifttel, ami nem egyszerű mert lassú és amúgy is minden szinten megállt.. Magamhoz vettem egy tányért és körbejártam a kínálatot. Majd jött a déli pincér és közöltem, hogy a franciasaláta után semmiből sem merek enni. Láthatta rajtam az előbbi összeomlás jeleit így megkaptam az ígéretet: grilleznek egy kis sajtot: halleluja, még jó hogy nem vagyok vegán. 
Azt est többi része pedig csak úgy elszállt: voltak nagy találkozások, és az utolsó másfél órára még zene is volt. Majd vészesen közeledett a másnap. Egy telefonhívás és a kérdésem: mikor indulunk? A válasz: kilenckor. És hány óra van? A válasz fél kilenc. Khmm, gyors öltözés, még jó hogy egy korábbi ébredéskor úgy döntöttem, ha már ott vagyok letusolok. Reggelinél gyors fókuszálás, mert sajt és zsemle csak van talán. Aztán pedig indulás Etyekre a filmesekhez, ahol sejthetően valami zombi apokalipszist forgatnak majd velünk, mert a 200 ember feje csakis zombi statisztáknak feleltek meg, mert némileg karikás szemek és hullasápadt arcszínek vettek körül.


Összegezve nem az a legnagyobb katasztrófa, hogy a köveimet az epémben hordozom őszig, hanem hogy hála a filmeseknek megtudtam, Potter nem tud repülni a seprűn, csak egy zöld háttér előtt kikötött seprűn ül és dől jobbra meg balra, a haját pedig egy ventilátor lobogtatja. Sőt Pókember sem tud falon mászni, hanem egy dőlt kelléken támaszkodik.. Szóval azt hiszem kellene a Man in black neutralizáló cucca, hogy újra teljes tudatlanságban élvezhessem a filmek világát..

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...