..imádtam... Órákkal utána is csak mosolyogtam, ahogy te akkor és ott, ahol Mad Max is jöhetett volna, ahol mindenkinek jutott egy zenekartag.
Gondoltam kimegyek hamarabb, hogy fotózzak és bejussak. Gondoltam egy óra elég lesz rá. Két perc elég volt. Nem lepődtem meg, ezt vártam. Kevés reklám, túl hype-olt "önimage", és túlárazott minden is. A belépéskor felhívják figyelmem a kézfertőtlenítő helyekre..ember nem a Covid miatt..hanem alapból nem megyek fesztiválra enélkül. De köszi, kedves vagy!
És már este 8 is elmúlt, Annának csak a sátorbeli árnyékát láttuk.
Ösztönösen cselekedtünk, lássa hogy vagyunk. Kit érdekel a hamburgeres stand, menjünk mutassuk meg hogy vannak akik várnak rá: hello Anna gyere, ha kevesen is – túl kevesen – de itt vagyunk.
És Anna jött! És győzött, és mindent vitt, mindent elűzött. Amikor tudsz nevetni a sz@ron, mert sírhatnál is, sajnálhatnád is magad, őket és mindenkit.. de semmi sem változna. Akkor hozd ki azt amit ki lehet, üvöltsd ki azt ami kifér, és engedj mindent szabadon. Ha Jameson-nal kínál Anna fogadd el, ha ugrálásra hív ugrálj, mert veled ugrik, veled szalad, és együtt guggoltok. És igen mert van Ő és vagyunk mi és így lettünk egy kerek egész, ott abban a röpke órában. És nem kellett a sztárság, nem kellettek a felesleges körök. Nem kellett visszataps, mert tudtuk vissza akarnak jönni, sőt le sem akarnak menni, mert kell nekünk, mert jár nekünk ez az egy óra.
Köszönöm Anna, hogy te te vagy, hogy az vagy aki 20 embernek épp annyira pörög, mint ott Fishingen több száznak...hogy a szemed, mosolyod, haragod és szereteted őszinte. Hogy felvállalod, ez van ezt kell szeretni, mert utálhatnánk is, de annak semmi értelme sem lenne. Mert vallod azt, hogy akinek van mondanivalója, az írja le, adja ki magából, tegye közkincsé mert el kell mondani, mert ki kell szabadulni abból amiben élünk.
És igen: ha egyszer ennek vége lesz akkor..Fesztiválozunk! Fogadom!!!
