Ferbruár

2011. február

Hétvégi történések 2

2011. febr. 27.

A türelmet kell gyakorolnom. Egyre többet szembesülök ezzel: vagy mások szembesítenek vagy én teszem ezt magammal. De vajon mindig minden esetben türelmesnek kell lenni? Hol van az a pont amikor már nem türelmes vagy hanem egyszerűen hülye hogy eltűröd a dolgokat? Van egy zavaró pont az életemben. Sokak véleményét kikértem, hogyan reagáljam le. Voltak, akik azt ajánlották, hogy konfrontálódjak.  Voltak, akik türelemre intettek, s voltak, akik sértőnek is tartottak. Én a nézek, mint a moziban álláspontot választottam. Meghallgattam majd elhallgattam, mert nem találtam nyitott fülekre. Senkit nem akartam olyan helyzetbe hozni, hogy döntenie kelljen például abban, hogy kinek hisz. Hiszen jelen korban az őszinteség az egyik legnehezebb emberi tulajdonság. Nehéz őszintének lenni, s ha te még azt is hiszed, hogy az vagy, s a legjobb szándék is vezet a dolgok továbbításában, akkor is félre mehet az információ. Mert mi van akkor, ha annak, aki dönt kedvesebb a hazugság, mint a valóság? Szóval nyeltem, és nyeltem. De végül eljött egy pont, az a bizonyos ékezet. Nem dühöngtem, nem kiabáltam: egyszerű tényként közöltem, hogy a bizonyos zavaró tényezővel minden kapcsolatot megszakítok. Ne kérdezzenek a pontos okokról, egyszerűen fogadják el.  Aztán a zavaró tényező, másnak is zavaró lett.  Akaratlanul belekeveredtem. S hogy mit tanultam?  Önmagamról annyit, hogy semmit sem fejlődtem az elmúlt 5 évben: hiszen idegből reagáltam le mindent. Nehezen, de kontroll alá helyeztem magam, majd szétfeszültem. Próbáltam megerősítést kapni, de a válasz annyi volt: én nem nyilvánítok véleményt. Értem is meg nem is. Mert értem, hogy valaki nem akar belefolyni, és értem hogy ez könnyű út. S persze nem értem, mert tudnom kellett volna, akkor és ott hogy jól döntök, vagy épp túl reagálok.  Mikor szembesültem öt évvel ezelőtti (állandó és változatlan) tehetetlenséget éreztem. Meg is kérdeztem „feljebb valómat” erről. Ő csak annyit mondott, hogy szentimentalizmus azt hinni, hogy ezen indulatok nem tőrnek fel. A fejlődésünk abban rejlik, hogy felismerjük, majd sok idő elteltével észleljük, de nem veszünk róla tudomást. Hát jelentem van hova fejlődöm még.

Hétvégi történések 1

2011. febr. 26. 14:20

Rég volt talán igaz sem volt mikor Replika koncerten voltam. De ismét megtettem. Kicsit öregesen, hiszen épp kezdésre értünk be, és az utolsó szám után el is jöttünk. Valahol elbúcsúztam ettől az érzéstől. Álltam, fotóztam és hallgattam. Igazából a tömegből, már ha volt semmit sem észleletem. Emlékszem első debreceni élményem épp a Lovardához és a Replikához köthető. Igen akkor más élményt nyújtott. Akkor lázadónak tűnt, mára meg már megszokottá. Így hallgatván és fotózván, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a frontember meglát, rám mosolyog és énekel tovább. Ekkor éreztem legjobban a búcsú pillanatát. Még jó hogy füstre fogatóan eldörzsöltem a szemem sarkában megjelenő könnycseppet. Akkor még nem sejtvén, hogy nem ez az utolsó könnyem. Mert hát sorsom nem kerülhetem el, és a koncert végén én kifele más épp befele: fejünk találkozott, ajkam felrepedt, s bár vega vagyok, de mégis vér jutott a számba..  Szóval maradandó élményekkel távoztam.

Hálásnak lenni

2011. febr. 22. 14:30

Sokszor kell önvizsgálatot tartanuk, azért hogy tudjuk, hol vagyunk, hova és merre tartunk. Hogy tudjuk hol a helyünk, s ahol éppen vagyunk az nekünk a legjobb-e. A nagy általánosságot tekintve mindig biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem mikor Debrecenbe költöztem, hogy jól döntöttem hogy próbálom követni a vaisnavák lábnyomait. Aztán történik valami, s darabjaimra hullok: elbizonytalanodok, dühöngök. Azt már megtanultam, hogy hirtelen felindulásból ne írjak a blogomba, és szóbeli megnyilvánulásaimban is visszafogom magam. Mert tudom, az idő múlásával másként látom majd a dolgokat. Nem történt ez most sem másként. Próbáltam erősnek mutatni magam, majd véleményt nyilvánítottam, majd összetörtem.  Talán az eltelt 5 év alatt háromszor láthatta bhakta a könnyeimet. Na most volt a harmadik. Valójában a tehetetlenség és a nem értés az, ami elkeserített. Nem értettem miért kapom, amit kapok. Dühös voltam és megbántott. Szinte elmenekültem. Majd jött a másnap és jött egy mondat. Csak az tud hálát érezni, aki használja az intelligenciáját. Hálát kell éreznünk a bhakták iránt: azok iránt akik voltak, van és lesznek. Azok iránt, akik elindítottak ezen az úton. Érdekes az elme. Szombaton hallottam, és keddre tisztult le bennem a kép. Valójában még mindig nem értem miért kaptam azokat a cáfokat, de elfogadom, és nem hagyom magamon eluralkodni a negatív érzéseket, mert igen is hálásnak kell lennünk azoknak, aki még ha a maguk módján is, de méltónak tartanak arra hogy segítsenek rajtad!

Ahogy Ők buliznak

2011. febr. 19. 14:11

Idén is Egerben töltöttük az Úr megjelenési napját. Nem merem kijelenteni, hogy ez már rendszeres és hogy így is lesz, bár tény, hogy amióta komolyabban foglalkozom a Krisna-tudattal, azóta ezt az ünnepet mindig ott töltjük, s amióta az Urak velünk vannak, azóta Őket is visszük. Szóval így buliznak Ők.

Én a vízilovakkal vagyok

2011. febr. 17. 15:40

Egy afrikai folyónál éldegélő víziló a vízen átkelő állatok megmentője lett.
Rengeteg állat vándorol minden évben Kenyából a Tanzániai Serengeti Nemzeti Parkba, hogy új élelmet és lakhelyet találjon magának az ínségesebb időszakokban. Ez az út pedig átvezet a Mara-folyón, amin minden jószágnak át kell kelnie ahhoz, hogy folytathassa vándorútját. Ám a folyónak igen erős a sodrása, így minden évben rengeteg fiatal négylábú odaveszik az út során. Most azonban úgy tűnik, hogy az átkelni igyekvő állatoknak már nem kell attól tartaniuk, hogy elragadja őket a víz. Egy ott élő viziló ugyanis önjelölt életmentő lett, és a Baywatch-ot megszégyenítő módon menti a bajba jutott patásokat. A hősies víziló tevékenységét a nemzeti park látogatói vették észre. Éppen a folyó mellett haladtak el, amikor egy nagyobb gnu-csorda próbált átkelni a folyón. Az egyik fiatal jószágot azonban elragadta a sodrás, és nagy valószínűséggel megfulladt volna, ha az anyai ösztönökkel jócskán megáldott vízilólány nem siet a segítségére.
“Hihetetlen volt. A víziló megmentette a kis gnut, és segített neki kievickélni a partra” – mesélte lelkendezve Abdul Karim, a kenyai park vezetője. És ez még nem minden! A víziló tíz perccel később egy zebracsordának is segített épségben átjutnia a túlpartra!
“Felejthetetlen élmény volt. Úgy látszik az anyai ösztönök a faji határokat is átszelhetik” – tette hozzá Karim. Ez annyira aranyos! Reméljük, hogy ezek után a víziló kitüntetett figyelmet kap majd a park fenntartóitól.

Srí Nityánanda Prabhu megjelenési napja

2011. febr. 16. 15:29

Srí Caitanya legbensőségesebb társa Srí Nityánanda Prabhu (15.-16.sz.) volt, aki a gaudíya hagyományok szerint maga Srí Balaráma (Krisna testvére).

brajendra-nandana jei saci-suta hoilo sei
balaráma hoilo nitái

(Narottama dása: Ista-deve Vijńapti)

"Az Úr Krisna, aki Varja királyának a gyermeke, Saci fia lett (Srí Caitanya), és Balaráma pedig Nitái (Nityánanda egyik gyakori neve)."

Srí Nityánanda Prabhu Ekacakrá falujában Rádhadesa tartományban (Nyugat-Bengál Birbhúm körzetében) jelent meg 1474 körül, mintegy 12 évvel az Caitanya megjelenése előtt. Édesapja, Hádái Ojha egy neves, Mithilából származó bráhmana család sarja volt, és maga is híres pandita, azaz tudós volt. Édesanyját Padmávatinak hívták. Egyedüli fiuk, Nityánanda a mágha hónap növekvő holdciklusának tizenharmadik napján született, ami asztrológiailag nagyon kedvező időnek számít.

Gyermekkorában kedvenc időtöltése az volt, hogy barátaival Krisna, Rámacandra és más avatárák kedvteléseit játszották el. E játékok során a kis Nitái olyan beleélést tanúsított és olyan sok meglepően hiteles részletet mutatott be az Krisna kedvteléseiből, hogy a falubeliek nem győztek csodálkozni a gyermek tehetségességén, de iránta érzett bensőséges szeretetük miatt haboztak, hogy Krisna inkarnációjának tekintsék-e Őt. E kedvtelések töltötték ki életének első tizenkét évét.

Mielőtt azonban betöltötte volna tizenharmadik életévét, falujukba egy vándorló sannyásí érkezett, akit Hádái Pandita a bráhmanikus szokásoknak megfelelően készségesen látott vendégül házában. Az illető egyesek szerint Mádhavendra Purí Gosvámí volt, mások szerint pedig Laksmípati Tírtha. Hádái Pandita kötelességének tartotta, hogy minden szempontból gondoskodjon az utazó szent igényeiről és amikor az továbbindulni készült, nagylelkűen felajánlotta neki, hogy bármijét odaadja, amit a sannyásí csak akar. Ő azonban azt felelte, hogy nincsen szüksége anyagi javakra, ám egy utazótársnak nagyon örülne, és a fiatal Nitáit erre éppen megfelelőnek találta. Hádái és Padmávati szívébe persze belenyilallt a szülői ragaszkodás okozta fájdalom, de ígéretüknek eleget téve végülis lemondtak egyetlen gyermekükről és elengedték a sannyásíval. Miután Nitái elment, Hádái Pandita képtelen volt elviselni a fiától való elkülönülést és hamarosan feladta a testét.

Nityánanda Prabhu azonban felettébb örült, hogy útra keltek, hiszen tudta, hogy öccse, Nimái Pandita is megjelent már és húsz év múlva találkozni fognak Navadvípában, hogy elkezdjék a sankírtana-mozgalom terjesztését. Ezalatt az idő alatt Nityánanda különböző szent zarándokhelyeket látogatott meg, köztük Vaidyanáthát, Gayát, Kásít, Prayágát, Hastinápurát, Dvárakát, Siva-kańcít, Visnu-kańcít, Kuruksetrát, Prabhását, Naimisáranyát, Ayodhyát, Haridvárát, Godávarít, Mathurát és Vrindávanát.

Srí Nityánanda utazásai során sannyásíként élt, bár soha nem fogadta el formálisan a sannyása (lemondott) rendet. Viselkedésével gyakran mindenféle társadalmi szabályt figyelmen kívül hagyott. Ez a legmagasabb lelki szinten levő személyek (paramahamsa avadhúták) egyik jellemzője. Zarándoklata közben hosszabb időt töltött Pándarpurában (Mahárástrában), ahol kiterjedése, Visvarúpa (Maháprabhu bátyja) eltávozott. Ekkor Nityánanda magába fogadta Visvarúpa saktiját. Ezt a Caitanya-bhágavata (Ádi 6. 81.) és a Gaura-ganoddesa-dípiká is megerősíti.

Ekkor fogadott el formális avatást Laksmípati Tírthától, aki a Nityánanda Svarúpa nevet adta neki és ugyanitt találkozott Laksmípati kedves tanítványával, Mádhavendra Purival, akit szintén lelki tanítómestereként tisztelt. A fentebb említett sannyásí, aki magával hozta az Úr Nityánandát Ekacakrából egyesek szerint Laksmípati volt, mások szerint Mádhavendra Purí, míg megint mások pedig azt mondják, hogy egy harmadik, ismeretlen személy volt.

Nityánanda Prabhu hamarosan megérkezett Vrindávanába, ahol az eksztatikus istenszeretet óceánjába merülve járta végig Krisna kedvteléseinek színhelyeit. Ott tartózkodása alatt a Yamuná partján álló csodálatos Sringára-vata nevű banyanfa alatt lakott, amit később Nityánanda-vatának neveztek el. A Krisnától való elkülönülés eksztázisában meditálva itt kapta meg az inspirációt, hogy induljon el Navadvípába és találkozzon Srí Caitanya Maháprabhuval, hogy együtt tudják terjeszteni a harináma-prema-sankírtanát.

1506-ban Nityánanda meg is érkezett Navadvípába és egyenesen Nandanácárya házába ment, aki Antardvípa déli oldalán lakott a Gangesz és a Jalangí találkozásánál. A ház mellett egy szép kert is volt, amelyet Srí Ísodhyánának neveztek és Vrajára emlékeztetett. Maháprabhu érezte, hogy az Úr Nityánanda megérkezett, ezért elküldte Haridása Thákurát és Srívása Panditát, hogy keressék meg. Amikor azonban három óra múlva dolgukvégezetlenül tértek vissza, Srí Caitanya Maga ment Nandanácárya házába az összes bhaktával.

A két testvér találkozása eksztatikus volt. Nitái körülbelül harminckét éves volt, Maháprabhu pedig húsz. Mindketten úgy érezték, hogy találkozásukkal életük teljessé vált. Röviddel ezután Maháprabhu elvitte Nityánanda Prabhut Srívása Thákura házába, hogy a Vyása-pújá ceremóniát ajánlja fel Neki, mint a guru-tattva megtestesülésének. Nityánanda azonban elvette az imádatszereket Caitanya Maháprabhutól és Őt imádta velük. Igy versenyeztek állandóan egymással, hogy ki szolgálja a másikat. Ettől a pillanattól fogva Nitái és Gaura elválaszthatatlan társak lettek egészen addig, míg később Caitanya el nem indult Jagannátha Puríba. Maháprabhu arra kérte meg Nityánanda Prabhut és Haridása Thákurát, hogy menjenek ajtóról ajtóra Navadvípa falujában és terjesszék Krisna szent nevének éneklését. Egyik nap a két lelkes prédikátor két testvérrel futott össze Jagánanda és Mádhavánanda Bandopadiyával, azaz Jagái-jal és Madhái-jal, akik egy hírneves bráhmana család lezüllött sarjadékai voltak. Elesettségüket látva Nityánandában részvét ébredt irántuk és arra kérte őket, hogy adják fel bűnös szokásaikat és énekeljék a Hare Krisna mahá-mantrát. A két részeg gazember azonban szidalmazni kezdte és üldözőbe vette Nityánandát és társát.

Másnap Srí Caitanya Maháprabhu kérésére újra megközelítették őket, ám Jagái és Madhái ekkor nem csak szidalmakat vágott Nityánanda fejéhez, hanem egy jókora boroskorsót is, amely vérző sebet ejtett rajta. Madhái elvetemült tettét még öccse, Jagái sem helyeselte és visszatartotta, amikor az újabb támadást akart indítani. Amikor Caitanya értesült a történtekről, azonnal a helyszínen termett és fegyverét, a Sudarsana-cakrát is hívta, hogy megölje a két agresszort. Nityánanda Prabhu azonban arra kérte, ne így szabadítsa fel a két elesett lelket, hanem adja oda nekik a tiszta istenszeretetet, hiszen ebben a korban majdnem mindenki olyan elesett, mint ők. Srí Caitanya hajlott is arra, hogy megbocsásson Jagáinak, aki meg akarta védeni Nitáit, de Madháinak csak Maga Nityánanda bocsájthatott meg. Caitanya Maháprabhu végül beleegyezett, hogy feloldozza őket bűneik alól és indokolatlan kegyéből tiszta bhaktákká tegye őket és elfogadta az összes bűnüket a Saját fejére. Ekkor transzcendentális teste néhány percre teljesen fekete lett. A két megtért testvér az Caitanya sankírtana-missziójának alázatos szolgájává vált.

1510-ben az Srí Nityánanda elkísérte Maháprabhut és jelen volt sannyása-avatásakor, mely után Caitanya azonnal Vrindávanába akart menni, de Nityánanda Prabhu elrendezése folytán Sántipurában kötött ki, ahol egy hétig együtt élvezték Advaita Ácárya és a többi Navadvípai bhakta társaságát, mielőtt ténylegesen elindultak volna Puríba, ahova Maháprabhu főhadiszállását helyezte édesanyja, Sací-deví kérésére.

Úton Puríba, Caitanya Maháprabhu megállt a Purítól hat mérföldre északra fekvő Kámalapura falujában, és fürdőt vett a Bhárgí folyóban. Erre az időre újonnan kapott sannyása-botját Nityánanda Prabhura bízta, fürdés után pedig a közeli Kapotesvara templomba ment. Ezalatt Nityánanda három darabra törte a szent botot és a folyóba dobta. E szokatlan, "avadhúta" viselkedésre három indokot sorolnak fel a magyarázók:

• Maháprabhu újonnan avatott sannyásí volt, ezért a dandát mindenhova Magával kellett volna vinnie és nem másokra bíznia. Nityánanda Prabhu azonban arra gondolt, hogy Srí Caitanya Maháprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége és messze fölötte áll a sannyása minden szintjének, ezért nincs szüksége dandára.
• Srí Caitanya a Bháratí (Sankara)-sampradáyában fogadta el a sannyását, akik máyávádík és ekadandát (egyetlen rúdból álló botot) hordanak, hogy ezzel is hangsúlyozzák Istennel való azonosságukat. Valójában viszont Caitanya vaisnava sannyásí volt, akik tridandát (három rúdból álló botot) hordanak. Ez okból Nityánanda Prabhu három darabra törte Caitanya dandáját.
• Végül pedig Srí Caitanya egyedül akart megérkezni Puríba, hogy az első találkozását az Úr Jagannáthával ne zavarja meg semmi. Ez az eset okot adott Neki a haragra, és így társait hátrahagyva, egyedül előrefuthatott, hogy elsőnek érkezzen Puríba.

A folyót, ahová Nityánanda bedobta Maháprabhu sannyása-botjának darabjait, Danda-bhángá-nadínak nevezték el.

Srí Caitanya nem sokáig időzött Puríban, hanem hamarosan útnak indult dél-indiai zarándoklatára. Ez volt az első alkalom, hogy a két transzcendentális testvér hosszabb időre különvált. Maháprabhu távollétének hét éve alatt Srí Nityánanda sikeresen elterjesztette a sankírtana-mozgalmat Puríban és Orisszában. Visszatértekor azonban Maháprabhu azt az utasítást adta Neki, hogy térjen vissza Bengálba, ahol a prédikálás el volt hanyagolva, és tegye vaisnavává az egész országot. Így 1512-ben Srí Nityánanda visszatért Navadvípába és megkezdte prédikáló körútjait. Ő alapította meg az első Navadvípa-mandala-parikramát amelyen később Jiva Gosvami is részt vett Vele együtt. Bengálba visszatérve elsőnek Pánihátiban kezdett el prédikálni. Majdnem öt hónapot töltött a Kalkuttától négy mérföldre északra, a Bhágírathí folyó partján fekvő falucskában, sok ezer hívőt toborozva Caitanya Maháprabhu kultuszának. A siker koronáját a Chidá-dahí (rizs és joghurt) fesztivál jelentette, amelyet Raghunátha Dásza Goszvámi rendezett Nityánanda kérésére, és amelyre sok ezer zarándok érkezett a környékről. Nityánanda főhadiszállása Pánihátiban Rághava Pandita házában volt.

Ezek után Srí Nityánanda Ráma továbbindult Varáhanágarába, ahol Gadádhara dásánál vendégeskedett, majd Khadadahába, ahol Purandara Pandita házában szállt meg. Prédikálókörútjának további állomásai Saptagráma , Sántipur, Navadvípa, Thánájorá, Baragáchi, Dogáchiyá, Fuliá és más bengáli falvak voltak. E helyeken önfenntartó prédikálóközpontokat alapított, amelyek közül sok még ma is funkcionál. Nityánanda több tízezer követőt gyűjtött össze utazásai során.

Nityánanda Prabhu életének erre a szakaszára esett házassága, amelyet Jáhnavával és Vasudhával kötött. A két lány a Navadvípától néhány mérföldre fekvő Sáligráma falujában született. Apjuk Nityánanda követője és Gauridasa Pandita bátyja, Súryadása Sarakhela volt. Kavi Karnapúra szerint Revatí deví és Váruní deví (vagyis az Úr Balaráma két fő társnője) inkarnációi voltak, bár ugyanakkor Ananga Mańjarí, Rádhárání húga inkarnációjának is tartották őket. Vasudhának két gyermeke született: Vírabhadra vagy Víracandra (Ksirodakasáyí Visnu inkarnációja) és Gangádeví (a Gangesz folyó megtestesülése). Vírabhandra később nagy vaisnava ácárya lett.

A gyermekek születése után nemsokkal Vasudhá eltávozott, és Jáhnavá nevelte fel a két gyermeket, akik mellé örökbefogadott egy harmadikat, Rámacandrát (Rámáit). Rámacandra vér szerinti apja Caitanya dása volt, akinek Jáhnavá Thákurání kegyéből sikerült gyermekáldáshoz jutnia. Hálából elsőszülött fiát rábízta Jáhnavá mátára. Nityánanda és Jáhnavá Khadadahában éltek. Nityánanda Prabhu eltávozása után Jáhnavá fontos szerepet vállalt a gaudíya vaisnava mozgalom bengáli és Vrindávanai ágainak egyesítésében és a prédikálásban. Fia, Vírabhadra Gosvámí, akit később ő maga avatott fel, szintén híres prédikátorrá vált.

Ekacakrá-grámában, nem messze Nityánanda prabhu megjelenési helyétől áll Bankíma Ráya, Krisna múrtija, amelyet Maga Nityánanda avatott be. A múrti jobb oldalán Jáhnavá Má, bal oldalán pedig Srí Rádhá múrtija áll. A templom papjainak állítása szerint Nityánanda ebbe a múrtiba merült, amikor elhagyta ezt a világot. Eltávozásának időpontja nem ismert. Nityánanda azonban mindig jelen van a lelki tanítómester formájában, hiszen a guru Nityánanda Prabhu szeretetének élő megnyilvánulása

Ismét víz

2011. febr. 15. 15:20

Már tényleg nem lepődöm meg azon a tényen, hogy gond van nálunk a vízrendszerrel. Történt minap, hogy az esti főzést követően a mosogató víz a fürdőkádban köszönt vissza. A poén, hogy este nyolc után volt. Nem voltam rest és felhívtam a kedvenc vízszerelőnket, aki közölte hogy dugulás áldozata lettem, s ezen egy csőgörénnyel ő másnap segít is. Hát gondoltam szép az élet. De rá kellett jönnöm, hogy a másnap még szebb. Ez már reggel látszódott, hiszen gondoltam egy gyors zuhany csak belefér: öblítés, dörzsölés, öblítés. De a fogmosásnál megbukott a dolog: mert már az az egy deci víz is visszajött. Így gyors mosdást követően indultam el dolgozni. Nem éreztem magam tisztának, így az Urak aludtak tovább, én pedig azon gondolkodtam, hogy hány éve fordult az utoljára el ő velem, hogy reggeli fürdés nélkül indultam el otthonról. Igazából nem tudtam megmondani, mert bár a vaisnava etikett megköveteli a reggeli fürdést (még a sorrendet is, ami megjegyzem racionális) én mégsem bhaktaságommal kezdtem el ezt a tevékenységet. Sokan azt mondják szerencsés családba születtem, hiszen van pár dolog ami észrevétlenül beleépült a mindennapi életembe, s csak a bhaktákkal való társulás után kapott igazi értelmet. ilyen a nem játszom a étellel, csak úgy hobbiból nem taposok agyon rovarokat mert nem szépek, nem csúfolódok beteg és más emberekkel, nem beszélek trágárul, vagy épp „nagy” wc után tisztálkodjak. Ez utóbbi sok felnőttnek fura, de a gyermekünknek csecsemő koruktól fogva megmossuk. Szóval igen, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy szerencsés helyzetem van. Sokat tanulok Cicustól, mert ő a legpozitívabb az életemben. S igen ha a 100%-os karmi életemből a pozitív dolgokat emelem ki, akkor a negatívumok eltörpülnek, így nem is tűnik annyira szánalmasnak. Mondjuk valójában sosem tűnt annak, mert elmondhatom, hogy nem bántam meg semmit amit tettem, s miként éltem. És hogy jutottam el a dugulásból idáig? Már magam sem tudom..

Kaptam ezt a linket

2011. febr. 10. 11:51

Növényevő-e az ember?

Általános nézet hazánkban - az iskolában is azt tanítják -, hogy az ember mindenevő. Sokkal több bizonyíték létezik arra, hogy az ember növényevő, mivel testfelépítése, és működése a növényevők testfelépítéséhez és működéséhez hasonlít! Ha valakit a téma behatóbban érdekel, számos hagyományos biológiai vagy orvosi könyvben utána nézhet, az alábbi tényeknek. Itt csupán összegyűjtöttünk egy csokorra valót. Mindenkire rábízzuk, hogy levonja a következtetéseket.

Külső jegyek

1. A húsevőknek karmai vannak, mely a zsákmány megragadására és szétmarcangolására szolgál. Egy almát vagy egy reteklevelet nem kell ízekre szedni fogyasztás előtt, ezért a növényevőknek és természetesen az embernek sincsenek karmai (Darwin).

2. A húsevők lefetyelik a vizet, a növényevők többsége és az ember is issza.

3. A húsevők hőleadása részben a nyelven keresztül történik. A nagytestű növényevők nem tudják így leadni a hőt - bőrpórusaik vannak, és nagyrészt izzadás segítségével szabadulnak meg a felesleges hőtől. Az ember is bőrpórusokon át, izzadás útján adja le a felesleges hő nagy részét. A húsevő állatoknak nincsenek bőrpórusaik (Dr. W. Ganong).


Állkapocs, fogak és nyelv

1. A húsevők állkapcsa csupán fel-le képes mozogni mivel a táplálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevők és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni (Dr. Szentágothai).

2. A húsevők éles, hegyes elülső fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A növényevőknek és az embereknek nincsenek éles, hegyes frontfogai, mivel táplálékukat nem megragadni, hanem szétrágni kell (lásd csipkebogyó).

3. A rágáshoz a növényevők és az ember hátsó, lapos örlőfogakat használnak, a húsevőknek erre nincsen szüksége, mert nem őrlik meg táplálékukat, így nincs is ilyen típusú foguk.

4. A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevő mivoltára utal. A húsevők szemfoga kör keresztmetszetű (ez könnyebb behatolást tesz lehetővé a húsba), míg a növényevők és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott (Dr. Szentágothai).

5. A húsevők érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdaradok kiszakítására, csontok megtisztítására. A növényevők és az ember nyelvének felülete sima, mely ezeket nem teszi lehetővé (Darwin).


Emésztés

1. A húsevők nyála erősen savas kémhatású, mivel a hús - vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék - lebontására specializálódott. A növényevők és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék előemésztéséhez megfelelő közeg (Dr. Fonyó Attila).

2. A növényevők nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elő, mely a húsevők nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására (Dr. Fonyó Attila).

3. A növényevők, és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendő nyál termelődjön, ugyanis a növények előemésztéséhez sok nyál kell. A húsevőknek csupán kis nyálmirigyei vannak, hiszen alig rágnak, és emiatt kevesebb nyálra van szükségük.

4. A táplálék további útját tekintve vizsgáljuk meg a gyomor működését. A húsevők gyomrában erősen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelődik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez - a nyálról leírtaknak megfelelően - erősen savas környezet szükséges. A növényevők és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevőké, tehát egyértelműen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva (Dr. W. Ganong).

5. A bélrendszer hosszúsága a húsevő állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevők bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetővé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel (Dr. Kelogg).

6. A húsevők bélfala simább, míg a növényevőké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevőkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevőké (Dr. W. Ganong).

7. A különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Valószínű, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mert a húsfogyasztás révén keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkező húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekő), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnőtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak be.

8. A növényevők epéje lúgos kémhatású, a húsevőké savas. Ez a savasság a különböző savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás előnyös a húsevő bélrendszerében a sok fehérje lebontása miatt. A tisztán növényevő ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevőé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okozhat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatáshoz alkalmazkodott (Dr. Bárdos György).


Anyatej

A húsevők teje magas, míg a növényevőké alacsony fehérjetartalmú. Az emberi anyatej is alacsony fehérjetartalmú.

http://efealapitvany.hu

Tami: A pontosság kedvéért van egy jegy, amely húsevő mivoltunkat bizonyítja: a két szemünk előre néz (ragadozó), nem pedig oldalra (növényevő). De a mérleg két serpenyője ettől még nincs egyensúlyban.

Veg.hu

Gyerekkor öregkor

2011. febr. 8. 17:58

Az egyik közösségi oldalon futottam bele abba a felhívásba, ami arra lelkesíti a regisztrált tagokat, hogy egy rövid időre legyünk ismét gyerekek, és töltsük fel a profilképünket kiskori gyermek fotókkal. Valami oknál fogva pár hónappal ezelőtt négy kiskori fényképemet hoztam el Szegedről. Így bescaneltem és már ment is a feltöltés. Közben elgondolkoztam, hogy sok fénykép készült rólam, de egy időben közkedvelt lett baráti körömben kiskori fényképeket cserélgetni, így sokat elosztogattam. Már bánom, de akkor ez volt a menő. Érdekes az emberi test: annyi változáson megy keresztül, s mi mégis ragaszkodunk hozzá. Pedig ha szüleim nem mondják, hogy ezen a képen te vagy, fel sem ismerném magam. Gondolom így lesz ez 30 év múlva is, ha akkor majd jelen képeimet nézem vissza. Történt egy haláleset is yatra-n belül, ami szintén gondolkodásra ösztönöz. Igaz elmélyülni nem akarok benne, de a felszín alatt ott húzódik megint a halál. De hát az élet egyik szépsége, hogy a halállal együtt kell tudni élni, hiszen elkerülhetetlen, s azt hiszem jobb ezt elfogadva élni, mint rettegve tőle.

A díj

2011. febr. 2. 22:06

Ma reggel egy érdekes dolog várt a levelezőmben. Kaptam egy BLOG DÍJ-at kaptam Cicustól (http://larixde.blogspot.com/).  Először értetlenül álltam előtte, majd felfogtam a lényegét. Köszönöm a díjat, a kedves szavakat, melyekkel engem és blogomat illeti. Veled Cicus tényleg többet ér az életem. S persze a blogom kinézetét is neked köszönhetem.

Szóval nézzük csak mit is kell tennem a díjért.

A Kreatív Díj feltételei:

1.- A díjat meg kell köszönni.
2.- A logót ki kell tenni a blogomra.
3.- Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4.- Tovább kell adnom 7 embernek.
5.- Be kell linkelnem őket.
6.- Megjegyzést kell hagyni náluk.
7.- El kell árulnom magamról hét dolgot.

El kell gondolkoznom, hogy van-e 5 blog amit rendszeresen olvasok.

Szóval akiknek én küldöm: http://szappangomb.blogspot.com/.  S hogy miért? Szeretnék olyan nagy szemekkel, csodálkozva nézni a világra mint Ő.  S mert mindig is bámulatba ejt a kreativitása.

Aztán adom a díjat http://deadly.freeblog.hu/, Ricsi prabhunak. Mert remélhetőleg egyszer tényleg Istentestvérek leszünk.

A harmadikat pedig adom Vijaya prabhunak a http://bhaktijoga.freeblog.hu-nak. Mert az Ő blogja lelkesít a legjobban a mindennapokban.

A negyedig díjat egy kis manó mindennapjainak adom: http://narottam.freeblog.hu/, mert jó tudni, hogy így is lehet gyermeket nevelni.

És az ötödik díjat a http://harciszerzi.hu oldal kapja, bár sok mindennel nem értek egyet az oldalán, de becsülöm a kitartását, ahogy napi szintem írja sorait.

És a hét dolog:

1. imádom a napfényt, a homokot, a meleget és a tengert

2. imádom Ágnes Vanilla József Attila verses albumát, ha egy albumot vihetnék magammal arra bizonyos lakatlan szigetre tuti ez lenne

3. a Hair című filmet nem tudom sírás nélkül végignézni

4. csodálom a mai magyar filmeket, mert egyre jobbak

5. a sport szeletről nem tudok lemondani

6. szeretnék minden nap úszni

7. imádom a nagyfejű kutyákat

Köszönöm még egyszer a díjat, s azt hogy elgondolkozhattam hét dolgon ami rám jellemző, s láthatod Cicus tanultam tőled: semmi negatívum, semmi nem szeretem dolog nem jutott az eszembe. Írhattam volna hogy utálom a hideget és a telet, de ehelyett az írtam, hogy imádom a meleget. Mégis csak jobban hangzik.

Értekezlet, szekrény, zöldborsó és természetesen Krisna

2011. febr. 1. 21:11

Hamar eltelt a múlt heti táppénzem, így már tegnap is dolgoztam. Ma meg jött egy oktatásos-értekezlet. Sok újat nem adott. Talán annyit, hogy megtudtam a felsőbb vezetés kedvenc szava a kvázi. Ez a harmadik ismétlésre fel is tűnt, így vettem egy tollat és papírt s húztam a vonalakat. 10 perc 10 kvázi.. hmm nem rossz arány. Közben végig a telefonom figyeltem, mert ma hozták meg a bútort a gardróbba. Izgultam nagyon, bár a „szép asztalos munkák”-ban még nem csalódtam. Így az okítás után rohantam haza. És szép lett: pont amilyennek megálmodtam. Persze tegnap elterveztem, hogy túl sűrű ez a hét, s erőt veszek magamon s kibírom, hogy csak hétvégen kezdjek neki a pakolásnak. Hát persze hogy nem bírtam ki. Igaz nem jutottam a végére. Kitakarítottam, s bepakoltam pár dolgot. Aztán jöttek a vendégek. Már kb két hete megbeszéltük, hogy főzök zöldborsó főzeléket, s evés közben megnézzük a Krisna 3D rajzfilm első részét. Így tettünk. A „mese” és az étel is sikert aratott.

Január

2011. január

FFL

2011. jan. 31. 22:17

Nem is tudtam, hogyan legyen a vasárnap. Ételosztás volt, a két főszervező pedig nem volt jelen. Délelőtt folyamán kaptam egy elutasító sms-t, hogy vannak elegen nem kell a segítség. Legyőztem egomat és erőt vettem magam, s bementem. Jól tettem. Mint mindig most is elkelt a segítség, hiszen voltak sokan, de mégsem elegen. Illetve a „tapasztalat” néha jól jön. Így mindenki elégedett volt, én pedig örültem, hogy leküzdtem az egomat.

A nagy kutatás

2011. jan. 29. 21:40

A keresés legemelkedettebb formája a lélekutáni kutatás. Jelen megvilágosodatlan helyzetünkből (ami a bűn, az illúziók vagy a kettősség miatt kerültünk) egy megvilágosodott, szellemibb állapotba szeretnénk kerülni. Valahonnan, ahol nincs ott a lélek, el akarunk jutni oda, ahol jelen van.

A lélek utáni kutatás ne más, mint ez a vágy, ez a végső vágy, ami megakadályozza a lélek felismerését – mégpedig abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy a lélek utáni kutatás feltételezi, hogy elveszítettük Istent. A kutatás megerősíti bennünk azt a tévhitet, hogy Isten nincs velünk, és tökéletesen elfedi előlünk Isten örökkévaló jelenlétét. A kutatás úgy tesz, mintha szeretné Istent, pedig tulajdonképp minden másnál messzebb taszítja tőlünk, hisz azt ígéri, hogy holnap majd megtaláljuk azt, ami az időtlenségben, örökké jelen van, és olyan elszántan néz a jövőbe, hogy a jelen mindig elsuhan mellettünk – gyorsabban, mint a pillanat – és benne Isten mosolygó arca is.

Ken Wilber

Riadalom

2011. jan. 25. 20:51

Tegnap megtudtam, hogy elméletileg az év legszerencsétlenebb napja volt. Gondolom olyan ez, mint a milliószoros napok egyike. Szóval éreztem is ezt a szerencsétlenséget: hiszen háromszor jártam meg a Praktikert, és sikeresen kiöntöttem egy fél pohár joghurtot a frissen mosott és megágyazott ágyba. Szóval háromszor öltöztem át, háromszor voltam a boltban. Nevezhetném háromszoros napnak is. Na de nem a múltban élünk, hanem a jelenben. Ma reggel elindítottam a mosógépet, ami magához képest halk hangot adott. A víz nem jött hiába szívta volna magába. Elgondolkoztam azon, hogy lehet a vízszerelő zárta el, de nem. Fejemet fogva borultam rá a gépre, s feltettem a kérdést, hogy miért, miért, miért? Barátnőm jött a fürdőből, s közöltem vele érzem megőrülök, mert most a mosógép adta meg magát. Erre Ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy ne tegyem mert hogy a fürdőben sincs víz, neki meg tele van a szája a fogkrémmel. Ezen az ásványvíz segítette, még jó hogy szénsavmentes. Persze mostam én már fogat szénsavas ásványvízzel (vicces jelent volt). Na ekkor kissé megnyugodtam, hogy nem a géppel van a baj. De persze rögtön felvetődött bennem a nagy kérdés: vajon csak nálunk nincs a tegnapi szerelés miatt, vagy az egész házban elzárták. Le is mentem az alsó szomszédhoz: jó nyugdíjas mindig otthon van. Hát nála sem volt. Na sebaj, igaz hajfestés lett volna a mai program és takarítás. Alig tíz perc után visszajött a víz, de nem volt hozzá bizalmam, így a festést napoltam, a mosást csak délután mertem elindítani, s a takarítást is később kezdtem. Viszont a konyhabútorra felkerültek a nagy virágok (mert lesznek ám kicsik is).

Este gondoltam egyet, s zöldbabfőzeléket, na meg rántott sajtot készítettem. Vicces volt. Először a papírtörlő kendő gyulladt ki. Majd a sajt megrepedt hosszában, így darabokra esett. Persze mondhatnám, hogy sajtfalatkákat szerettem volna készíteni, de ez nem lenne igaz. A végére összeszedtem magam, hiszen az Uraknak csak nem adhatok darabokat. Az íze azért jó lett.

Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy vége ennek a napnak, de ez sem lenne igaz. Lehet az egész hetem ilyen lesz???

Újabb csere

2011. jan. 24. 23:49

Kezdem tényleg azt érezni, hogy ennek a lakás felújításnak sosem lesz vége. Most a fürdő csaptelep adta be az unalmast. Először csak csöpögött. Majd egyszer csak folyt. Persze ezt vasárnap este tette, akkor meg kit is hívajk. Így elzártam a főcsapot, de ekkor megy olyan zajt csapot a vízvezeték, hogy azt hittem leszakadok az alsó szomszédhoz. Így aztán reggel felhívtam a vízszerelőt, aki délután el is jött. Előtte elmentem jól ismert boltba, hogy van-e még rá garancia, mert hát igaz mindenki azt mondta ne vegyek kínait mert az nem javítható. Hát tényleg nem javítható. Ki is néztem egyet, igazán nem tetszik, de elfogadom: magyar termék, 5 év garanciával. Délután jött a szerelő: csap le, én el a Praktikerbe, ráfizetés, és hoztam haza a frissen szerzett csaptelepet. A vevőszolgálatos lány jót mosolygott, hogy ismét lát engem, sőt azt is megállapította, hogy ezen a blokkon 4 darab terméket vettem, s ebből már hármat cserlét, s kíváncsi mi lesz a negyedikkel. Fel is hívta a figyelmemet, hogy egy év garancia van. De, hogy a lúd legyen kövér, hogy legyen hab a tortán, és persze az a bizonyos pont is felkerüljön az I-re, még egyszer visszasétáltunk a Praktikerbe, mert a dísz kütyü ami a falon van a csapnál (biztos van neve) nem volt jó, mert a kedves kínaiak a falból kiálló izén (nem tudom én minek hívják) egy menetet kispóroltak, így ez a dísz nem volt jó rá. Na de minden jó, ha jó a vége. Csak hát én nem tudom, hogy ez-e a vége?

Közben készül a dísz a konyhabútorra, és a gardrób belsejét is megálmodtam: lesz benne 4 fiókos szekrény 2db, lesz benne egy 2 ajtós rész, körbe polcok és 2 db vállfás. Ha ez is meg lesz akkor már csak tavaszra marad az ajtók festése.. Ha minden igaz.

Este egy kis pizzaparty-t tartottunk: csajos este, jó hangulatban.

És Hugók is meg lettek szeretgetve.

Öld meg a galambot!

2011. jan. 21. 20:58

A mesternek húsz tanítványa volt, s az egyiküket jobban szerette. Ez persze mind a tizenkilencet iriggyé tette, amit a mester azon nyomban észlelt. Ezért aztán így szólt többi növendékéhez:

- Ez az egy társatok viselkedésében és felismerésében is előrébb jár nálatok, s ezt én be is bizonyítom nektek!

Másnap, amikor mindannyian együtt voltak, a mester hozott húsz galambot, s így szólt a növendékekhez:

- Vegyen mindenki magához egy-egy galambot! Menjetek olyan helyre, ahol senki sem lát benneteket, ott öljétek meg a madarat, s aztán gyertek vissza!

Fogták hát a galambokat, s mindegyikük elszéledt, elvégezte a dolgát, majd visszatért. Tizenkilencük kezében a galamb teteme lógott, a huszadik, a kedvenc tanítvány azonban elevenen hozta vissza a madarat.

- Hát te miért nem tekerted ki a galamb nyakát? –kérdezte a mester.

- Mester, azt mondtad, olyan helyet keressünk, ahol senki sem lát minket. De én bárhova rejteztem is, Isten szeme mégis látott mindent!

A mester akkor így szólt a többiekhez:

- Ím, lássátok, milyen az Ő nagysága!

És a többiek mind bocsánatért esedeztek

Géniusz az alkimista
 

2011. jan. 18. 18:21

Sajnálom, hogy a jó magyar filmek olyan kevés lehetőséget kapnak. Valamelyik nap teljesen véletlenül (bár véletlenek nincsenek) este 10 után kapcsolgattuk a tv-t. Nem néztük csak nyomogattuk a gombokat, s az M1-en belefutottunk egy rövid párbeszédes jelentbe. Láthatóan magyar modern film volt. Nosza meg is néztem a neten mi lehetett: Géniusz. Mivel érdekesnek tartottam így meg is szereztem. S nem kellett csalódnom. Számomra jó pár ismeretlen színész játszott benne. Szerintem a történet tuti, a film eseménye tuti és a rendezés is tuti. Tény és való, hogy ezt a történetet megelőzte a Da Vinci kód ne meg a Vidoq, de akkor is: ez a mi filmünk. S jó. Tetszett ahogy bonyolódtak a szálak, ahogy egyre jobban kellett figyelni ki kivel van. Az alkímiaamúgy is varázslatossá teszi a hangulatot. S a legjobb benne az önkritika, amikor épp az egyik főhős közli, hogy őt nem érdekli az alkímia, csak annyit akar tudni ki ölte meg az apját, nem akar ő egy Tom Hankses filmben részt venni. Szóval ismét l kell ismerni: tudnak a filmeseink. Miközben olvasgattam a kritikákat egy újabb filmre leltem, melynek címe az Átok. Vajon ez milyen lesz? 

Csendes elme -- új évi mottó fogadalmak nélkül

2011. jan. 17. 18:11

Azt mondjátok, hogy az elme nyugalma és a szív békéje elengedhetetlen. Valóban így volna? Vagy ez csak elmélet? Mert olyan zavartak vagyunk, szétszórtak hogy nyugalomra vágyunk és békére - pedig az csak menekülés. Nem szükségszerűség; menekülés. Ha belátjuk a szükségességét, ha meggyőzzük magunkat róla, hogy csak ez az igazán fontos - akkor megkérdezzük, hogyan érhetjük el? Kell-e módszer, ha látjuk, hogy valami elengedhetetlen.?

A módszer időbe tart, ugye? Ha nem most, akkor majd végül - holnap vagy tíz év múlva - nyugodt leszek. Ami azt jelenti, hogy nem látjátok a nyugalom szükségességét. És így a hogyan is csak eltereli a figyelmeteket; a módszer a halogatás eszköze lesz, amivel mindig arrébb toljátok a nyugalom elengedhetetlenségét. Azért meditáltok egyfolytában, azért találjátok ki ezt a sznob, hamis önuralmat, hogy majd megszerezzétek az elme nyugalmát, és megtanuljatok jó pár módszert arra, hogy kellően fegyelmezzétek magatokat ahhoz, hogy végül elérjétek a nyugalmat. Ami azt jelenti, hogy nem látjátok be a szükségét, a közvetlen szükségét a nyugodt elmének. Ha majd meglátjátok akkor nem kérdezősködtök a módszer felől. Ha rájöttök, milyen fontos a csendes elme, az elmétek lecsendesül.

J. Krishnamurti

Kriszta fordítása -- közös magyarosítás

2011. jan. 16. 20:18

Vegetáriánus konyha

A Hare Krisna közösség Magyarországon többet tesz a rászorulókért, mint az állam

Ha a Hare Krisna vallási közösség kopasz fejű férfijai és a hullámzó, színes kendőbe öltözött női a sétálóutcán táncolnak, egyfolytában a monoton mantrákat énekelve, érdeklődő pillantások szegeződnek rájuk, gyakran kinevetik őket és csak kevesek tudják bohókésként nyilvántartott fellépésük okait. Magyarországon a Food for Life nemzetközi vegetáriánus non-profit élelmiszersegély-szervezet jelentős segítséget nyújt a rászoruló emberek utcán történő ellátásához.

Budapest egész területén mindenhol jelen vannak a hajléktalanok: az aluljárókban, a kirakatok előtt, a parkok padjain, építési területeken, még sincs központi városi intézmény, ami segítene nekik. Éppen ellenkezőleg, azokat a helyeket, amelyeket a hajléktankok többsége használ, Budapest főpolgármestere, Tarlós István szerint „meg kell tisztítani, hogy biztonságosabbá tegyék őket”. Ezek közé tartozik a Blaha Lujza tér a Rákóczi úton, ahol ezekben a hetekben az emberek közti segítség és szolidaritás jelenléte megnő. Az emberek méteres hosszúságú sorokban állnak, hogy a naponta egyszeri meleg ételüket elhozhassák, nagyszámú jelenlétük miatt csak elképzelésünk van arról, mennyi lehet Budapesten a hajléktalanok tényleges száma. Amilyen gyorsan az embertömeg keletkezik, olyan gyorsan fel is oszlik, és nem feltétlenül hazafelé indulnak, hanem egy helyet keresnek, ahol a hideget könnyebben átvészelhetik.

Segítség kulturális határok nélkül

Ők a magán jótékonysági szervezetek segítségére vannak utalva, az olyan tiszteletbeli segítőkre, mint például a karitativ.hu dolgozóira, akik kisteherautóikkal, fehér pólójukban ételt osztanak nekik, hasonlóan más karitatív szervezetekkel, például a Vöröskereszttel a vagy Máltai Szeretetszolgálattal. Az ide tartozó honlapok meglátogatása nem csak hagyományosan a szervezetek bemutatást szolgálja, hanem a Hare Krisna Food for Life, a világ legnagyobb vegetáriánus non-profit élelmiszer segélyszervezetének interneten való megjelenését, ami a világ több mint 60 országában ingyenes étkezésekről és anyagi segítségről gondoskodik.

A hinduizmusból kialakult Hare Krisna mozgalom a humanitárius szolgálattal felebaráti szereteten alapul és alapelvei az összes élőlény egyenlőségében gyökereznek és a vendégszeretet ősi védikus kultúra gyakorolja. A vegetáriánus étel mindeközben egy békés világot szimbolizál, amely mindenki számára elegendő élelmiszert biztosíthat. 1974-ben, Indiában a Food for Life Mental Health Program és az International Organization for Krishna Consciousness (ISKCON) alapított Food for Life, munkáját szegény indiai iskolások ebédjének főzésével kezdte meg. Mindeközben az önkéntesek száma világszerte már több mint 140 millió fogást tálalt fel ingyenes vegetáriánus étkezések alkalmán. Összesen 150 városban vezették be a szabályozott ételosztást, így naponta 30.000 éhes embert látnak el, így Budapesten is, ahol a szervezet tevékenységét 1999-ben a támogatási lehetőségek használatával gyarapodott.

Kiegészítő tevékenységek karácsonyra és újévre

A hit követői Magyarország legnagyobb problémáját, a szegénységben és a rászoruló polgártársak a hiányos szociális és társadalmi ellátásában látják. Hogy ezt a helyzetet javítsák, a Food for Life alapítvány Magyarországon kb. 200 000 tonna meleg ételt oszt ki évente. Így a hozzátartozó tanácsadó helyek Óbudán, egy szociális központban hétfőtől péntekig naponta maximum 300 rászoruló kap forró teát, alkalmanként vegetáriánus vacsorát, 400 ember minden vasárnap ingyen ebédet, ami különösen a családoknak nyújt nagy segítséget, akik az így spórolt pénzt másra tudják fordítani.

Az ételek elkészítésénél nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hús elhagyásával is tápláló fogásokat kínáljanak, például egytálételeket, mindenekelőtt hüvelyeseket vagy indiai curryt melyet néha friss gyümölccsel, édességgel vagy joghurttal egészítenek ki. A jótékonysági szervezet az élethelyzet megkönnyítő munkájáért a 3. kerületben októberben a kerületi vezetőségtől a Fischer Ágostonról elnevezett Óbudai Szociális díjat kapta kiemelkedő teljesítményéért.

Emellett az állandó program mellett a Food for Life további időszakonként megrendezett segítő programokat kínál, például a téli krízis-menedzsment keretein belül a Blaha Lujza téren, ahol együttműködésben további 17 szociális szervezettel novembertől áprilisig ételosztást tartanak. Karácsony környékén a segítséget kérők száma 1000 fő fölé emelkedik, ők itt kapják meg sokszor egyetlen karácsonyi ajándékukat a Food for Life-tól; a meleg étel mellett sürgős ellátásként csomagokat is kapnak, benne élelmiszerekkel, például kenyérrel és tésztával, továbbá ruhákkal, higiéniai szerekkel és újságokkal. Január elsején újévi lencsét kapnak.

Egyre több család és nyugdíjas van a rászorulók között

A Food for Life szerint a rászoruló emberek összetétele megváltozott az utóbbi években, így a kb. 30% hajléktalan mellett egyre több olyan családot, nyugdíjast és munkanélkülit lehet megfigyelni, akik a létminimum szintje alatt kénytelenek élni, és a helyzetük a gazdasági válság óta sokat romlott. Így a szervezet nem csak az explicit rászorulókon, a hajléktalanokon segít, hanem a gyerekes családokon, hallgatókon és fogyatékosokon is. A gyerekek számára egy speciális segélyprogramot alakítottak ki, a szellemileg- és vagy testileg károsult tanulók védelmére, ami magába foglalja a gondoskodást a szükséghajlékról, valamint a célzott élelmiszeradományt a gyermekotthonok és vagyontalan családok számára.

Élelmiszercsomagok a vidéki embereknek

Az ételosztás mellet a Food for Life munkatársai rendezvényeket is szerveznek, például a nyári fesztiválok, amelyeknek nem csak az anyagi ellátás a célja, sokkal inkább egy ritka lehetőség megteremtése, aminek középpontjában az találkozás és szórakozás áll ételkóstolóval, mely feledteti a gondokat. Ezen kívül a vallási mozgalom számtalan kulturális- és ifjúsági fesztiválon van jelen, ahol a szociális munkások és pszichológusok különböző problémákkal küzdő fiatalokat és drogfüggőket látnak el tanácsokkal. A krisnások különböző programokkal képviselik magukat Budapesten, az évente megrendezésre kerülő Sziget Fesztiválon.

A Krisna hívők nem csak a városokban vannak jelen, hanem Magyarország szegényebb vidéki régióiban is, mindenekelőtt Kecskeméten, Pécsen, Miskolcon és Ózdon. A rászorulóknak, akiknek a közlekedési körülmények miatt nincs lehetőségük naponta egy segélyállomást sem meglátogatni, más civil szervezetekkel összefogva meleg étkeztetés mellett évente tartós élelmiszercsomagok ezreit osztják ki, melyekben konzervek, rizs és burgonya található. A vörösiszap-katasztrófa érintette falvak (Kolontár és Devecser) lakóit élelmiszerrel segítette ki a szervezet a kormány külön kérésére.

Alternatív életközösség a Krisna-Völgyben

Non-profit vállalatként a Food for Life a pénz- és természetbeni adományokat fogad. Az egyéni adományozók nyomon követhetik adományaikat: 1000 forint (kb. 3,60 Euro) egy személy egy heti ebédjére elegendő, 250 000 forint (kb. 900 Euro) egy heti összköltsége a Blaha Lujza téri ételosztásnak. A karácsonyi programok alkalmával élelmiszerek mellett főként ruhákat, higiéniai cikkeket és C vitamint osztanak. Ezen kívül a december 18. és 27. közötti időszakra önkénteseket keresnek, akik csomagokat állítanak össze, továbbá segítenek az étkezések előkészítésében és lebonyolításában.

A budapesti Food for Life a 2006-ban épült Hare Krisna templom épületében, Óbudán található. Szintén itt található a budapesti Hare Krisna közösség központja, ahol az érdeklődőknek lehetősége van kapcsolatok kialakítására, például kipróbálhatják az indiai konyhát és indiai termékeket vásárolhatnak. A Balatontól 30 kilométerre, délre, Budapesttől kb. 2 órányira található az úgynevezett Krisna-Völgy, ami egy a természetbe beágyazódott ökofalu 150 lakóval, akik ökológiai szükségleteikről amennyire tehetik, maguk gondoskodnak, a Krisna templom mellett többek között egy iskola, egy biokertészet, egy tejgazdaság és egy méhészet is található itt. Az látogatók naponta 10 és 17 óra között idegenvezetővel megtekinthetik a 260 hektáros területet, ahol egy panzió is van a több napig maradóknak. Ezen kívül minden év júliusában megrendezésre kerül a Krisna-völgyi búcsú, a térség 3 napos fesztiválja.

Pester Lloyd, 2010. 12. 16.

Luisa Stock

Lopott pillanatok

2011. jan. 16. 19:17

Érdekes az élet. Úgy alakult, hogy mégis együtt tudok még lenni párommal, így a hétvégét a családjánál Dunakeszin töltöttük. Olyan utókarácsony, mivel az ajándékainkat most kaptuk meg. Kaptam gyertyát, meg csoki és egy tuti jó narancssárga plédet. Ja és páromtól még karácsonykor a Srimad Bhagavatam 10. énekének második kötetét (1000 db van Magyarországon) és karácsony után egy héttel pedig egy szuper pulzusmérő órát. Szóval ideje lenni használni már a taposó gépet és a szobakerékpárt is. Még jó hogy nem tettem újévi fogadalmat. Szóval kollegámmal mentem Budapestre. Betértem az Ikea-ba és vettem egy-két apróságot. A legnagyobb egy szennyes tartó volt, ami összecsukható. Így felcuccolva érkeztem Dunakeszire, ahol várt az ebéd (úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva), majd a családlátogatás következett, hiszen párom elvált szülők gyermeke így ugye mindenből kettő van. Másnap megejtettük a könnyes búcsút s irány Debrecen. Leszálláskor vissza kellett rohannom, mert a szennyes tartót sikeresen otthagytam. De semmi pánik: hazahoztam. Itthon üres volt a lakás, hiszen barátnőm is otthon töltötte a hétvégét.

És egy alkotás párom unokaöccsétől:

Ismét pár nélkül

2011. jan. 12. 19:35

Ismét eljött az az idő melyet egyedül kell töltenem. Bár nem örülök neki, hogy párom ismét külföldön dolgozik, de el kell tudnom fogadni. Már másodjára vagyok kénytelen ezt átélni. Nem olyan jó buli. Ami vígasztal, hogy most bhakták közt lesz Németországban. Egy ún yoga expo-n főznek ételeket. Négy hétvégi program lesz: Berlin, München Zürich és Köln.  Egy ideig tervben volt, hogy én is megyek. El is kezdtem intézni a fizetés nélküli szabadságomat, de nekem az egész túl képlékenynek tűnt, így lefújtam. Párom nem. Szóval egyedül leszek, de nem teljesen, ugyanis barátnőm erre az időre hozzám költözött: mégis csak jobb, mint egy kolesz. Persze lehet közben párom is hazajön, mert kétszer lesz egy-egy hét szünetük.

Pénteki Visnu meditáció

2011. jan. 7. 19:24

Egyre többen járnak a templomba péntek esténként:

„Minden pénteken 17:30-tól a Visnu Mantra Est keretein belül meditációs bhajana, éneklés, tradícionális indiai zenék és fergeteges kirtan részesei lehetünk! A programot vegetáriánus vacsorával zárjuk ”  

Szilveszteri japa maraton

2011. jan. 1. 19:22

Másik kedvenc ünnepem a Szilveszter. Igazából egy szilveszteri bulit tudok felidézni: 15 éves voltam és jó volt nagyon. De az újév már nem. S nem a buli utáni másnapos hangulat, hanem a hír hogy egy barátunk aki nem volt egy kiegyensúlyozott ember, öngyilkos lett. Akkor még azt hittem ez a világ vége, s ennél rosszabb nem történhet. Felfoghatatlan volt az egész. Aztán ez az évek során feledésbe merült, talán mert közben nem egyedi eset lett baráti körömben, legyen az akár munkahelyi barátság, vagy épp főiskola tanulói barátság. Szóval a halál mindenhol jelen van, és sajnos nem az úgymond szép békés formában, hanem vadabbnál vadabb esetek fordultak elő kicsiny ismerősi körömben. Persze az ember nem fásulhat bele ezekbe, de nyomot hagy mindegyik eset. Szóval a lényeg, hogy nem tudok önfeledten szórakozni egy mondva csinált év végi napon, s nem is értem miért kell örülni, hogy egy valaminek vége van, s jön egy újabb. Hiszen csak becsapjunk magunkat, mert semmi új nem jön, hanem folytatódik minden. Így nem terveztem semmi különlegeset. Tervbe vettük az ingyenes Tankcsapda koncertet a főtéren, persze azzal a kikötéssel, ha nem lesz hideg. Hideg lett. Így reggel fél 5-re a templomba mentem, mert hát ekadasi, meg szilveszter így a templomban is programot szervezetek. Első lépése a mangala arati volt, majd pedig jött a japa maraton: ki ki kedvére. Én 32 kört japáztam le, szinte egy helyben (persze néha felálltam). Most is mint máskor a második 16 kör volt számomra az igazi japa. Na Krsna nem jelent meg, de nem néztem közben az órámat, nem kellett nagy erőfeszítést tennem arra, hogy elkalandozott gondolataimat visszatérítsem. Ahogy végeztem a 32-dik körrel hazajöttem. A többiek bent főztek (krumplit sütöttek) majd a Krsna 3D rajzfilmet nézték (köszönet Acyata prabhunak Egerben a feliratért) a mi tv-nken. Mi pedig csendesen pihentünk itthon. A Csapda nem lehetett hangos mert ide hozzánk nem hallatszódott el. Persze másnap olvashattam hány ezren voltak, így nem csak a hideg miatt nem bántam meg, hogy nem mentünk.  

2010 decembere

2010. december

Szegeden az ünnepek közt

2010. dec. 30. 18:56

Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű eljutnom Szegedre, mert a hó csak esett és esett. Tudom a hó hullik. Lényegét tekintve ez nem fontos, mivel a MÁV nyáron is képes késni. Így találomra mentem ki az állomásra, hiszen hiába is terveztem volna el melyik vonattal utaznék. Így minden pozitív hozzáállásom ellenére, már Debrecen állomásán közel egy órát vártam. Igaz mehettem volna gyors vonattal, de az annyit késett és annyival lassabban is megy (vagyis több helyen megáll mint az IC), hogy tök mindegy volt, hogy a vonaton ülök vagy a váróban az IC-re várva. Az utóbbi mellett döntöttem, s pár óra múlva kiderült, hogy jól tettem, mert Cegléden egyik vonatról hopp le szálltam, s ott is volt a másik amire hopp felszálltam. Ceglédig az IC-n fűtés nem sok volt, de Ceglédtől a gyorson közel 30 fokban utaztam. Persze a kalauz megsúgta, hogy csak a mi kabinunkban van fűtés. Juhhéé végre szerencsésnek mondhattam magam. Szegedre érve senki nem várt az állomáson. Hogy is várt volna, hiszen magam sem tudtam mikor érkezem. De hála Istennek nem kellett dúdolnom a nagy slágert: Éjjel érkezem…

A Szegeden töltött három napom alatt nem történt sok minden: a pihenés jegyében teltek a napok. Végre lett egy sapkám, ami alá befér a hajam. Persze eddig is vehettem volna, de általában Jamaica színeiben találtam, ami persze tetszik, csak hát a terepszínű kabátomhoz nem igazán passzol. Összegezve csendes, nyugodt napokat töltöttem Szegeden.

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

Karácsonyi ételosztás

2010. dec. 26. 18:35

Idén akarattal nem szent estéjén osztottunk ételt, mert akkor sok szervezet oszt, így nem akartunk átfedéseket. Persze ez azzal járt, hogy így a karácsonyt egyikünk családjával sem tudtuk tölteni, de az igazat megvallva az ételosztás kárpótolt ezért. Ilyenkor mindig többen jönnek, mint egy egyszerű hóvégi ételosztásra. Így mi is többet főztünk, sőt még halavával is kedveskedtünk. Már 11 körül megjelentek az ismerős arcok, így már 12 előtt el is kezdtük az ételosztást. Kicsik nagyok örömmel fogadták az édességet. Igaz dupla édességet is adtunk, mert a tea kissé cukrosra sikeredett, s hiába hígítottuk vízzel, még mindig majd összeragadtunk tőle. Minden hónapban egy órán keresztül osztunk ételt, most ezt megdupláztuk.

Itt a hivatalos beszámolónk, hiszen minden hónapba írunk egyfajta jelentést arról, hogy mit is csinálunk az adományokból:

„80 liter babgulyást 20liter halavát 25liter forró teát valamint 11kg kenyeret osztottunk ki. A megszokottnál jóval többet voltak, negatív kritikát most sem kaptunk az ételekre. Voltak, akik már két órával a kezdés előtt ott voltak. Az első húsz percben kiosztottuk az ételek felét. Halavát és teát újra kellett készítenünk.”

Az űrlap alja

Karácsonyi zsongás

2010. dec. 25. 18:

Azt hiszem a karácsony túl van misztifikálva. Mintha egy naptári naphoz lenne kötve az egymásra figyelés, a szeretet és minden ami ehhez a szóhoz kötődik. Nem érdekel engem, hogy most ez valójában nem is keresztény ünnep, mert hogy ősi törzsektől elvett szokáshoz kötötték Jézus születését. A lényeg, hogy az emberek ettől az egy naptól várják a csodát, miközben ezen az egy áldott napon több tízszer képesek összekapni. Emlékeimben őrzöm édesapám és édesanyám nézeteltéréseit: ferde a fa, nehéz belevágni a talpba, leégett a süti, sós ill. sótlan a töltött káposzta. Sorolhatnám tovább is, de azt hiszem mindenki ismeri már ezt. A végén összeül a család, jól bevacsorázik, kibontogatják az ajándékokat stb. Az eszemmel mind mind tudom, de hát emberből vagyok így én is, mi is készültünk. Van kis formás műfenyőnk, és az Uraknál is karácsonyi hangulat volt. Persze volt beigli, na meg töltött káposzta vega módra. Nyugis vacsi kettesben, majd pihenés, mert hát fárasztó a készülődés: sütés, főzés, takarítás. Utóbbinál sikeresen kiegyenesedtem a nyitott ablak alatt, mely rám borult, de nem tört el rajtam, mert az ágy felfogta, de ettől eltekintve volt ám ijedség. A karácsonyi sms-es váltásokban már rég nem veszek részt, hiszen aki fontos számomra az sms-es nélkül is tudja ezt.

Az űrlap alja

Kellemes Ünnepeket Kívánok

 2010. dec. 24. 18:09

Az űrlap alja

Egy el nem küldött levél

2010. dec. 17. 11:54

Kedves Fábry Sándor!

Csak véleményt alkotok és nem ítélkezem. Nem nézem rendszeresen a műsorát, s ha nézem is csak a design centerig. Persze látom, hogy kik a vendégek, s azt is leveszem, hogy nincsenek véletlenek. Hiszen meg kell védenünk a magyar Robert D jr-t, hiszen nem először kerül szorult helyzetbe. Érdekes, hogy amíg a nagy sztárok isznak és drogoznak, őket mindig sajnálni kell mert áldozatok, addig a csöves az utcán akinek nem telik kokainra csak épp mákteára, az csak egy lecsúszott alak. Na de nem ez a levelem tárgya (már ha van), hanem a 12.16-ai műsor, ahol ismét egy celebet vett szárnyai alá, hiszen Lázárnak is van vaj a füle mögött, mint megannyi embernek, csak ők épp nem híresek. Szóval én vega életmódot folytatok, s ahimszát gyakorlok. Persze nem vagyok hülye, és tudom az ember minden evő a fogazata alapján, s igen elhiszem hogy kerülhetek olyan helyzetbe amikor vagy én maradok életben vagy az állat. S persze, hogy küzdenék az életemért, persze azt is tudom, hogy ha olyan élethelyzetbe kerülnék, hogy az éhen halást kerülném el a húsevéssel akkor biztos megenném. De most olyan helyzetben vagyok, hogy dönthetek: így én nem eszem húst, nem ölök állatot (persze lehet itt  jönni az évente hány darab pókot nyelek le álmomban, s hány szúnyogot csapok le, vagy épp hány rovart taposok agyon a lábammal) és tisztelem az életet.

Ennyit rólam, s ebből azt hiszem következik a levelem értelme: a fenyőfa díszítése. Engem úgy neveltek, hogy az étellel ne játsszak, tiszteljem az ételt, mert van akinek ennyi sem jut. S nem hozták fel az etiópiai éhezőket, csak egyszerűen arra neveltek, hogy adjam meg a tiszteletet annak amit ideiglenesen birtoklok. Így mondhatnám, hogy mélyen felháborodtam az Ön csoda disznótoros karácsonyi díszein. De nem háborodtam fel, inkább csak kétkedve figyeltem, hogy emberek ezen tényleg nevetnek? És igen nevettek, mert szórakozni mentek. Igaz a nevetésük egy következmény volt, a kiváltó ok pedig Ön, vagy épp aki a műsort állítja össze, mert hát biztos nem véletlen, hogy kedves szakácsunk épp most jelent meg egy ilyen „nívós” műsorban. Igazából nem részletezném a díszeket, csak egyet kívánok Önnek, hogy remélhetőleg a karmája ne ebben az életben érje utol, hanem talán egy másik életében, mert nem tudom, hogyan dolgozná fel azt a helyzetet, ha oda kerülne ahova az a szegény galamb: akár élve akár holtan.