Felmerült bennem, hogy mit is keresünk mi krisnások egy magyarság fesztiválon?! De egy meghívásnak tettünk eleget, meg amúgy is a Vekeri-fesztiválon már-már hagyomány számba megyünk. Szóval pakoltunk is mentünk. Persze voltak akiket győzködni kellett arról, hogy itt nem lesznek fasiszták. Valahogy az emberekben összeolvadt a magyarság tudat a fasizmussal. Vajon miért? Én a magam részéről ezt a tudatlanságnak minősítem. Persze voltak a fellépők közt ún. skinhead zenekarok, de emlékeim szerint inkább hungaristák ők, és őket ismét nem szabad a skin csoportokkal összekeverni. Na de senkit sem akarok meggyőzni, hogy ki melyik és milyen irányzat követője, meg valójában nem is érdekel. Mi mentünk, osztottunk egy kis prasadamot, énekeltük a szent nevet: együtt voltunk és ez a lényeg.
Beszéljünk a franciákról: az első nap
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...
-
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...
-
Hajnali 3:30 émelyítő füst. Valami ég. Nem, ez a tegnap délutáni nád, ami órákig égett. Várjuk az esőt, az életet adó vizet, mint a Messiást...
-
Ó, Uram, segíts, hogy bármi is érjen a mai napon, azt békésen el tudjam fogadni! Segíts, hogy teljesen meg tudjak hódolni a szent vágyad...