Eltelt három hét nélkülem, vagyis blog nélkül. Azóta osztottunk
már lencsét, paradicsomos káposztát és slambucot.
Lassan kialakul minden, átlagban 270 adagot főzünk minden vasárnap.
Közben új szomszéd költözött a hálószoba melletti fára. Nem is lenne gond vele,
ha nem este 9-kor kezdene hangokat kiadni magából. Vinnyogó hangokat. Nem egy
meditatív állapot. Persze nem tudom ki ő (de hogy fán terem az biztos) és miért
kiabál, csak sejthetem hogy denevér, mert hát mégis csak éjszaka adja ki
magából bánatát. Bagoly nem lehet, mert gondolom kis korban is huhognak, max
vékonyabb hangon. Szóval itt van és vinnyog, majd egy halkabb távolabbi
vinnyogással válasz kap. Talán anyu elment vadászni és várja a vacsit? Na ezt
biztos nem fogom megtudni. Persze fákkal vagyunk körülvéve, na nem azért mert
erdőben lakunk.. Gondolatban ajánlottam neki a nappali ablak felőli szép nagy
fákat, de nem érdekelte. Így mi most nem bárányokat hanem vinnyogásokat
számolunk…
