Már két hete megy a szervezés, a
variálás és a kibukás. Nagy osztást szerveztünk gyereknapra: 400 adag étel,
édesség, lufik, játékok, könyvek, kifestők, arcfestés.. Többször azt éreztem, hogy nem jön össze,
mert volt mikor már 20-an jelentkeztek segíteni, s volt hogy 5-en maradtunk. Az
osztás előtti szombat már a konkrét készülődéssel kezdődött: reggel hatkor irány
a tesco. Zsírkréta, filctoll, tempara, ecsetek. Épp eső előtt értem vissza. Majd
vártam, hogy elálljon, hogy indulhassak a lufikkal. Gondoltam héliummal fogom
feltöltetni. Mikor megtudtam az árát, már a levegő is megfelelt. Kaptam egy
szép zsákot és indulhattam haza. Sokan megnéztek. Végül is 20 lufi volt a
hátamon. Reggelre csak 19 maradt, egy feladta a szolgálatot. Na és ezután
következett a Napért való imádkozás.. Mert láthatóan hol esett, hol fújt, de
hogy a Nap nem látszódott az is biztos. És az előrejelzések.. Na pánik gombot
nem nyomtam: lesz ami lesz. Eljött a vasárnap reggel: indulás. Zöldség
előkészítés, játék válogatás és dekoráció. Igazából szervező és
irányítóképességem megfelelő volt, így mindenki tudta a feladatát. Kivétel a
zöldség, mert hogy sem a répa sem az uborka nem tudta nem illik megromlani.
Sajna 40%-a cseppfolyós lett, így elbúcsúztunk tőlük. A végeredmény
közel 180 liter minestrone leves lett. Készítettünk halavát, málnaszörpöt (az
utóbbit én készítettem, mert egy szakács veszett el bennem, de nagyon). Közben a Nap hol
sütött, hol meg nem. Mikor eldöntöttem, hogy a teraszon leszünk, akkor
kisütött, mikor eldöntöttem hogy az udvaron lesz, akkor persze esni kezdett.
Feszített tempóval de elkészültünk délre, és az emberek csak jöttek és jöttek.
A gyerekeket pedig magukkal hozták. És mi mind tettük és tudtuk a dolgunkat.
Persze kilométer hiányom nem maradt, mert koordinálnom kellett a segítőket, az
embereket na meg önmagamat. És minden ételt kiosztottunk, és minden játék,
könyv gazdára lelt. A családok hoztak is vittek is, igazán önállóvá fejlődtek.
Most nem egyig tartott, hanem kettőig az osztás. Az égiek is kegyesek voltak: kettőkor
kezdett el esni, de mi akkor már csak pakoltunk és pakoltunk. Este pedig
aludtunk és aludtunk…
