Azt tartják, ahogy zárod az óévet,
az jellemzi majd új évet. Még sosem figyeltem meg, de minden mondásnak van
alapja. Az évem utolsó napjaira a rohanás volt jellemző: utazás ide-meg oda-meg
vissza, majd koncert (másfél hónap alatt háromszor látni Kowát önmagában is
teljesítmény, pedig lehetett volna ez a három négy is) és közben rohanás (mínusz
még egy boka) majd ételosztás előtti rohanós bevásárlás, majd a szilveszter,
amire mindenki oly nagyon készül. Hát én szilveszter napján délután 3-kor
ébredtem, még jó hogy a bolt 4-ig volt nyitva, így oda is rohantam. Közben nem
tudtam eldönteni melyik bokám fáj jobban. De legalább nem kellett izgulnom,
hogy a „fergeteges” szilveszteri buliban kimehet bármely bokám, mert már hova
is menne… Na de volt előtte Karácsony. Nem nagy kaland: szaloncukor, beigli és
közel tíz óra buszozás. Majd a december 28 Neck, Kowa, Csató, Csapda live. Aki
élt és mozgott ott volt.. nem volt teltház. Neck Pityesz nélkül gyenge, Kowa
még mindig jó, Csapda új számokkal vagy épp a régiek újabb verziójával gáz, no
de Csató vs Lukács.. Na igen az est fénypontja volt. El lettem látva minden
jelzéssel mert feljogosított a fotózásra, bárhol akár a színpadon is. Utóbbival
nem éltem, így bárki azt meri mondani hogy szeretek a középpontba lenni az
hazudik! Nehéz olyat fotózni akit kedvelsz, mert figyelnél is, buliznál is,
énekelnél is, a fejedet is ráznád..
Fotózás közbeni nagy találkozások, két
szavas egyeztetések és egymás kerülgetése. Eltelt gyorsan az a hat perc, de egy
évnek tűnt. Majd vissza a tömegbe, küzdeni a dohányosokkal, mert nem értik
miért is ne dohányozzon ott ahol nem lehet. Közben rájössz, hogy mi
különbözteti meg az embert az állattól. Például ha a földön találsz egy kulcsot
és a környezetet végig kérdezed és senki sem jelentkezik érte, akkor az állat
ledobja a földre mert nincs rá szüksége, az ember szépen lehajol, felveszi és a
koncert végén odaadja a security emberének, mert hát valakinek csak hiányozni
fog. Na vajon én melyik voltam az ember vagy az állat? Jó is lenne ha ennyi
elég lenne az emberi élethez. Koncert után kevés alvással a havi ételosztó
bevásárlás következett, majd ismét rohanás: főzés, pakolás, osztás. Utóbbiban
csak a munkát osztottam, mert a bokáim már nem igazán engedelmeskednek. Közben persze
az előző napi képek válogatása, szerkesztése a feladat. Bírtam a tempót. Hosszú
hónapok után nem léptem le egyből az ételosztás után, hanem maradtam programon.
Kellett már egy kis nyugalom. Majd haza és egy kis pihenés, bár szétnézve a
lakáson: jó lenne már egy teljes napot eltölteni benne aktívabban. Aztán a
szilveszter, visszatérve a bolthoz. Lencsét nem felejtettem el venni, de szója
virslit sehol sem leltem. Sebaj jó lesz az nélküle is. Több emberre
számítottam, de rájöttem, hogy szinte csak én vagyok ilyen lusta, nem törődöm
szilveszteri party arc. A kezdés nem volt zökkenőmentes volt autólerobbanás,
gps újra tervezés, késés, de sebaj hiszen az idő most a javamat szolgálta. Régi
szokáshoz híven egy kis emlékezés Jim Morrison-nal, majd érkezések és indulás.
Hogy mikor töltöttem szórakozóhelyen utoljára a szilvesztert? 20 éve. Öreg
vagyok nincs mese. Hiszen mikor azt mondjuk hogy régebben, én nem gondolok arra
hogy ennek húsz éve, hanem hogy 4-5 éve, közben rájövök: öreg vagyok. Egy-két
ismerősbe azért már Debrecenbe is belefutok. Majd meggyőztem az ételpultost,
hogy egy hamburger mitől egyedi: Jól állta a sarat: a hagymás szószt ketchupra
cserélte, a húst hagyma mentes lapcsánkára amit szigorúan a burgonyával sütött.
Majd egy extra kívánság hogy a paradicsom karika helyett dupla káposztát kérnék
megakasztotta kiszolgáló gondolatát és feltette a na vajon miért kérdést.
Válaszom egyszerűen az volt hogy nem szeretem, ami persze nem igaz, de most
kezdjem el mondani, hogy a téli paradicsomnak semmi íze nincs. Kiszolgáló legényünk elfogadta, majd mikor kezembe
nyomta mosolyogva nekem szegezte a mindent eldöntőt: bocsi nem kérdeztem zsemle
mehet bele? Ebből sejtettem szeretem neki pár nehéz pillanatot, de le a
kalappal előtte, s mondtam jól jegyezze meg ezt a receptet mert január 10-én
imádni fogják érte az emberek. Tény, hogy a hagymamentes lapcsánkánál elérzékenyültem,
és kérdeztem ideköltözhetek-e? A válasz, oké adok kulcsot. Szóval szívembe
zártam főszakácsot és boldogan ettem meg a harc tárgyát. Éjfél előtt séta a tűzijátékhoz,
ami soha nem volt a kedvencem, persze
szép szép, de évről évre ugyanolyan, meg amúgy is sok sok ember. Elsőre
kiszúrtam egy lelkes kutyagazdit, aki biztos nagyon imádja a buldog kutyáját de
buldog nem volt boldog már az embertömegtől sem, azt hogy a tűzijáték milyen hatással
volt rá nem láttam, de jobb is mert félő a gazdájára én is hatással lettem
volna. Emberek! Kutyáknak ilyenkor otthon jól elzárva van a helye, nektek meg
legjobb esetben mellette, de semmiféleképpen nem neki te melletted a
durrogtatás közepén. Aztán vissza a buliba, amit már induláskor tudtam, hogy ez
a séta részemre megrekeszt, így mivel a fonalat nem tudtam visszavenni, a zene
pedig egy pillanatra sem fogott meg, így érzékenynek nem mondható búcsú után
otthagytam a többieket a fergeteges buli hangulatban. Bizton állítom a
pótszilveszterek nagyobb bulik, mert nem kötelezően érezd jól magad hangulatban
telnek. Na és eljött a várva vár teljes, hosszú, egyedül töltött nap a
lakásban, és lélekben hangolódás a másnapi munkára, mert lehet óév zárás, új év
kezdés, egy kutya, mert mindig minden ugyanaz, de azért egy kicsit mégsenem…
