 |
| Felirat hozzáadása |
Sokan azt gondolhatják, hogy a
heti egy jótékonykodás az épp elég. Igazából nem lehet eleget tenni. Így ismét
kapva kaptam a lehetőségen mikor a cég ahol életemet töltöm bevállalt Miskolcon
egy óvoda felújítását. Bár ahogy közeledett nagy nap a lelkesedésem alább
hagyott, mert kiderült, hogy hajnali 5-kor indulás, majd egyből az óvodába és
már nyomjuk is ezerrel. És persze van egy elvem amiből nem engedek: a melegítő
nem utcai viselet, maximum ha futsz. Tehát nincs az az Isten, hogy én
melegítőbe menjek végig, utazzak villamoson. Elgondolkoztam milyen kifogásokat
tudnék felsorolni, hogy hirtelen miért is nem megyek, de aztán rájöttem: óvoda,
ahol tuti van mosdó, és ha az van akkor én biza ott át fogok öltözni. Így
kevesebb lelkesedéssel, de ébredés után indulás. A buszon régi szokásomhoz
híven zenével a fülemben aludtam, mert van ami nem változik. Megérkeztünk, és még
a buszon átöltöztem, aztán pedig festésre fel. Igazából ezeket a szocmunkákat
többre tartom mint bármelyik csapatépítőt. Mondjuk tény, hogy ösztönből és
szimpátiából állunk össze egy csapattá, de ettől még a közös szenvedés meghozza
gyümölcsét. Külön figyelmet kapott étkezési szokásom, és ami a legjobb hogy
igazi menzai tea volt: az a nagyon édes, és tömény, aminek a teához nincs köze,
de az ízét érezvén előjönnek gyermekkori emlékeid. Na nem vizuálisan, hanem az
ízlelőbimbóidon keresztül ami felbecsülhetetlen. Este pedig szobaelfoglalás.
Csere ide és csere oda, mert ugye senkinek nem felel meg az eredeti felállás.
Aztán tisztálkodás, mert hát a festék és a por az mindenhova odaszáll és tova
nem száll. Majd pedig vacsora, ami esetemben mindig izgalmas. A málnakrém
levesemet mindenki irigyelte. Közben felfedeztem, hogy a fellépő vendég
együttes egyik tagja is épp azt falatozta: éljen végre nem egyedül vagyok vega.
Ami érdekes, hogy a srácnak ott volt az ikertestvére is aki nem vega. Hmm pedig
mindenhol azt olvashatjuk, hogy az ikrek több ezer kilométerről is képesek
ugyanazt ás ugyanúgy. Na tessék ez az elv is megdőlt. A második fogásról inkább
nem nyilatkozok, mert hát na.. Evést követően jött a party, ami akár jó is
lehetett volna. DE. Szóval ez egy best of zenekar volt, ami önmagában tényleg
jelenthetett volna bulit is, és sokaknak azt is jelentette. Bár lehet csak az
elfogyasztott alkohol miatt. Na de az hogy elkezdték egy számot és a felénél egy
másikkal folytatták. Értem én hogy mix, de ennyire? Nem akarom részletezni, de
mikor van egy zene és az nem az István a király, de mégis a azt a szöveget
fedezed fel hallás útján.. Na. Igazából a kíváncsiság hajtott, hogy tudnak-e
lejjebb menni. A válasz egyértelműen: igen. Mikor azt hiszed ez a legalja, rá
kellett jönnöd a következő blokknál, hogy dehogyis az, mert mindig van lejjebb
és lejjebb. Az elalvás nem volt nehéz, az ébredés sem. A másnapi reggeli
szokásosnak mondható, majd indulás az óvodába, hiszen ünnepélyes átadás
következett. Az ugye nem jelent semmit, hogy épp a mi vezetőnk, épp az óvoda
vezetője, és épp a polgármester nem ért rá.. Sebaj a gyerekek és mi ott
örültünk, hogy jajj de jó. Aztán vissza a buszba. Érdekes most sokkal többen
aludtunk. Viszont mind abban a hitben jöttünk vissza az irodába, hogy igen
tettünk valamit és jókedvűen tettük,
mert ha adsz azt add szívesen, ha teszel az tedd szívesen. Mert ha adsz mert
illik, ha teszel mert kötelező (bár a
célja, eredménye ugyanaz) akkor a lényege elvesződik…
