.jpg)
Szerintem a korosztályomból
mindenki ismeri azt az egy bizonyos számát, amiben szinte kopaszra nyírva,
sírva énekel, miközben széttépi a pápa képét. És korosztályomból sokaknak itt
véget is ér a történet. Emlékszem sokan támadták a tette miatt, a sírása miatt
stb. Engem megfogott az angyali hangja, a nagy szép szeme, az egyedisége.
Emlékszem, sokszor könnybe lábadt szemem, ahogy meghallottam felcsendülni. És
igen, én sem követtem tovább a zenei karrierjét. Aztán úgy hozta a sors, hogy
egyik munkaadóm felhívta rá a figyelmemet, hogy ebben a nőben van valami. És
igen. Szépen összegyűjtöttem az albumait, mert mind egytől egyik maga a csoda.
És még mindig angyali. Függetlenül a mániákus depressziójától, attól hogy hol
csont sovány, hol pedig elhízott, mert ezek nem vesznek el értékéből semmit
sem. Maximum emberivé teszi. Aztán eltelt sok-sok év. Jött Madonna Evitája, és
közben Sinead már rég elénekelte a maga módján a betétdalt. Mondanom sem kell,
hogy nálam ki volt a befutó, bár tény, hogy Madonna sem énekelte csúnyán. Igaz amíg ő énektanárhoz járt, addig Sinead csak úgy kiénekelte magából, de érthetően
a főszerepet nem ő kapta. Pár hónapja belefutottam egy hirdetésbe, hogy
hazánkban fog fellépni. Rácsodálkoztam, főleg mikor megláttam a jegy árát: 3900Ft.
Mivel csendes ülős koncert, így nem kell az első sorba venni. Leghátul és
középre vettem. 13-as szék. Még jó, hogy nem vagyok babonás. Aztán Sinead
lázban égtem. Valahol kicsit tartottam attól, hogy csalódni fogok benne, mint
emberben. Nézegettem oldalát, láttam, hogy barátkozik Krisnával: van tetkója,
van festmény a szobája falán. Így aztán már tudtam, hogy egy kis ajándékot csak
megpróbálok bejuttatni hozzá. Szóval vártam, majd elindultam. Életemben először
jártam a Művészetek Palotájában. Nos ha mész, ne hidd, hogy a bejárat a
földszint. Nem, nem. Az a bejárati szint és onnan vezet fel a lépcső a
földszintre. Manapság már nem lehet tudni mi az alagsor, mi a pince, mi a
földszint. Végül is én is a másodikon lakom, ami máshol a harmadik lenne, de
nálunk ezt magas földszintnek hívják. Tehát kértem egy kis infót, hogy
hányadikon is van a földszint, aztán felsétáltam. (csak nekem fura az hogy a
földszintre fel kell sétálni, amikor már a bejárat is a lépcső tetején van?) Szépen
leültem a helyemre és érdeklődően vártam, hogy mi is lesz ebből. Aztán 10 perc
késéssel fellépett a színpadra. Sinead egyszerű piros ing, kék farmer,
napszemüveg. Utóbbiért elnézést kért, de nagyon zavarja a színpadi fény és
közölte, hogy mi is nyugodtan csukjuk be a szemünket, őt nem zavarja. Majd
nevetett és elkezdett énekelni. Megkönnyebbülés: igen jó fej, kedves,
közvetlen, barátságos, egyszerűen szeretni való. A számok közt megálltak, sok
thank you hangzott el. Semmi feszülés, sztárság, csak a zene és az ének. Mikor
a gitárváltás nem volt zökkenőmentes, ők is és a közönség is nevetett, majd
mikor végre megtalálta az erősítő bevetető nyílását, mindenki megtapsolta.
Valahogy ők és mi egyek lettünk ott abban a másfél órában. Nem volt olyan dal
amit ne ismertem voltam. Egyszerűen csodálatos, ha valakinek nem csak hangja van,
hanem még énekelni is tud. Tudja,hogy melyik hangnál mennyire tartsa a mikrofont,
mert több szinten énekel. Egyszer csak feleszméltem, hogy én totál szemben
vagyok Sineaddal. Mintha így lett volna kitalálva. Gondolatban egy láthatatlan
egyenes fonallal össze is kötöttem magam vele. Igen, az utolsó sorban is
lehetett érezni a belőle kiáradó energiát, kedvességet, szeretetet. Nem voltak
nagy szavak, mondatok felénk. Nem volt a szeretlek Budapest, te vagy a legjobb
mantra tőle. Egyszerűen csak megköszönte. Majd a ráadásban eljátszották a
sírós, pápás dalt. Áthangszerelve, más stílusban. Valahol olvastam, hogy Sinead azt
nyilatkozta, hogy már nem tud ezzel a számmal azonosulni így soha többet nem
adja elő. Hát vagy nem nyilatkozott ilyet, vagy egyszerűen csak a mostani
énjére formázta a dalt. A végeredmény pedig igazán jó lett. A koncert végén az
öltözőhöz vettem az irányt, de secusokon fennakadtam. Mondtam, hogy nem akarok
én bemenni vagy beszélni vele, csak egy kis ajándékot hoztam. Tanácsolták, hogy
menjek a hang technikushoz, és ha nem magyarul beszél biztos segít. Hát
odamentem. Elmondtam, hogy ajándékot hoztam. Mosolyogva mondta, hogy
természetesen átadja, láttam nem érti ki is az a nagy szemű mosolygós színes
egyéniség. Így gyorsan hozzátettem, hogy az Univerzum Ura. Még ezek után is
láttam némi kérdőjelet a homlokán, így gyorsan hozza tettem, hogy Hare Krisna.
Ekkor nagy mosollyal jelezte, hogy érti és odaadja neki.
Én pedig mosolyogva
sétáltam le a földszintről, a bejárati szintre, mint aki már tudja a titkok
titkát..
