Életünk során sokféle emberi
kapcsolatot alakítunk, építünk vagy épp rombolunk le. Sok üres frázist lehet
olvasni arról, hogy minden ember okkal kerül és nem véletlenül az életedbe.
Sokra rá lehet húzni a karmikus jelzőt, mert valahogy érezzük, hogy ez régről
jött dolog lehet. Jó magam elgondolkoztam, mert mostanában jó pár ember lép ki
vagy épp lép be az életembe. Szóval én úgy érzem, gondolom és tapasztalom, hogy
vannak olyanok akiknél fel tudom idézni az első találkozást, az első mélyebb
beszélgetést és valahogy ezeknél érzem is, hogy ebben az életben lezárásra
kerülnek, mert aminek kezdete van annak vége is van. Viszont mi van azokkal az
emberekkel, kapcsolatokkal ahol egyszerűen ha bele döglök sem tudom felidézni
az első pillanatot. Olyan mintha mindig is lett volna, csak most egyszerűen folytatjuk. Például ki az aki fel tudja idézni a szüleivel való első kontaktot
(kivéve aki idősebben került nevelőszülőkhöz)? Ugye hogy nem?! Ez aztán tényleg
karmikus. Számomra ez annyit jelent, hogy ha nem emlékszem az első pillanatra,
akkor az utolsóra sem fogok, mert aminek nincs kezdete, annak hogyan lehetne
vége…
