Szegedről két barátnőm is útra
kelt, hogy velem Camusoljanak. Nah hát
Szegedről nem egyszerű az út (érdekes Szegedre sem) Debrecenből: a vonat is
nehézkes, a busz még durvább és autóval sem egyszerű, főleg ha a tervezettnél
később indulnak. Épp hogy beestek és már indultunk is, hiszen 16:30 Pál utcai
fiúk, akikre még 20 év távlatából is emlékszünk. Eldöntöttük majd ott eszünk
valamit. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a lépcsőházból mentem vissza a pdf
formátumú jegyeikért, és mert nem vagyok babonás így eszembe sem jutott, hogy
nem lesz szerencsénk. Kiérkezvén gyors jegykiváltás, majd megosztottam a
tegnapi tapasztalatomat: a fesztivál kártyára célszerű pénzt tölteni. Egyfelől
mert ha elhagyod, nem a bankkártyádat hagyod el. Másfelől valamiért hiába
paypass az a bankkártya, a fizető terminál vagy nem ismeri fel, vagy amíg
gondolkozik mit is kezdjen vele, te leszeded a kávébabot, megpörköld, darálod,
lefőzöd, megiszod és el is felejted, hogy kávéztál. Meg hát pénzbe sem kerül,
ha kp-val töltöd fel, hiszen az 500 Ft letéti díjat visszaváltáskor
visszaadják. Sőt ezt tudja fokozni a Campus szervezői csapata (halleluja), mert
most először találkoztam azzal a megoldással, hogy ha netán az utolsó napi
hajrában, amikor teljesen józanul elhagyod a fesztivál területét és véletlenül
elfelejted visszaváltani a kártyádat (mert úgy észleled, hogy a világ összes
embere a sorban áll a kártyájával), akkor sem kell sírni vagy kétségbe esni,
mert október 31 –ig bizonyos helyeken még elfogadják bár bukod az 500 forintos
letéti díjat, de cserében lesz egy emlékkártyád. És nem utolsó sorban szép
piros a színe. Meg kell azért jegyeznem, hogy hiányoltam a kis nyílást, rést,
lyukat a kártyán. Ezzel alapból megnövelnék a Campus nyakba akasztó eladási
számát, nekünk meg nem kellene zsebbe vagy pénztárcába tenni kockáztatván a
ráülök és ohh jajj eltört a kártyám mozzanatot vagy az elhagytam a tárcámat
tragikomédiát. Ja és persze a tapasztalt fesztiválozók nem a bejáratnál végzik
el a feltöltést, hanem a fesztivál területén, mert a birkaszellem az kimerül a
bejáratnál, így bent már sorban állás nélkül meg tudod ezt oldani. Hallgattak
rám, így pikk-pakk megszereztünk mindent, ami a zavartalan fesztiválozásunkat
biztosította. Mivel még csak fél négy volt szinte semmi nem volt nyitva. Volt
cég, aki a nulladik napra ki sem jött, a többiek pedig még akkor pakolásztak.
Mikor harmadjára is azt mondta a limonádés, hogy még kb 10 perc és
hozzájuthatok a nedűhöz eldöntöttem, hogy én bizony nem iszok limonádét. Végül
egy 600 forintos lángosnál maradtunk, vagyis lángoskánál. Mert nem áldott meg
az Úr nagy tenyérrel, de a lángost sem részesítette a megfelelő méretben, mert
ha tetszik, ha nem a méret bizonyos szempontból a lényeg. Sebaj jól esett az.
Még az utolsó falatot rágtuk, mikor elkezdődött a koncert. Nos fél 5-re tenni
és hétköznapra igazán kitolás mind az együttessel, mind a rajongókkal. De azért
ülve-állva voltunk vagy százan. Lecsónak (mert szezonja van, hogy kedves
barátomat idézzem) is fura lehetett, mert szinte minden felkonfnál szép álmokat
kívánt vagy épp esti meséről beszélt. Gondoltam jelzek neki, hogy nappal van,
de megvártam hátha rájön. Nem jött rá, de inkább ironikus volt ez tőle, mint
sem reális. Sebaj, a lényeg, hogy volt egy-két szám ahol meglestem karomat,
hogy látszódik is a libabőröm vagy csak a képzeletem játszik velem. Nos, a
másik két lányhoz tarozó karok is lúdbőröztek. Tény, hogy más setlistet
állítottam volna össze, de biztos az ízlésemmel van a baj, mert szinte minden
együttes, minden koncertjén ezt tenném. A PUF után a Kiscsillag következet.
Meg
kell állapítanom, hogy a szervezők odafigyeltek a stílus egyezőségére, így nem
is kellett rohangálni közöttük. Persze nekem semmi sem jó, mert hát Anna is
jött Barbie-val, de nem ide. Miközben le és felcuccoltak, kiszúrtuk a
hőlégballont és persze nekünk fel kell arra szállni. Le is fixáltuk az időpontot,
mert 10 perces intervallumban indították. Ez az időpont épp tízszer változott
meg az indulásig. Meg persze elmentünk valami innivalót keresni (na nem azt a
bizonyos limonádét). A kiszolgálás gyors volt, de a fizetés még a fesztivál
kártyával is nehézkesre sikerült: pont négy kiszolgáló alkalmazott bűvölte és
imádkozott halkan, de hatásosan, hogy másodjára ugyan sikerüljön. Biztattam
őket, hogy lesz ez jobb is és tény a második napra már sehol sem akadtam fent a
fizetéssel. Na de vissza a Csillagokhoz. Jó volt, jó hangulat, kicsit már
többen, mint a PUF-on. Persze jobb lett volna egy Kispál felállás, majd egy kis
Sziámi+Kontroll csoport. De hát a múlt az múlt, a jelen meg jelen.
És a jelen
átparancsolt a másik Nagyszínpadhoz. Igen itt kettő is van. Parancsolóm pedig
Anna. Mert Annát szeretjük és szereti a kamera, és ő is szereti a kamerát. Meg
amúgy is ő egyszerűen berobban a színpadra és nem lehet vele betelni. Vagyis én
nem tudok vele betelni pedig mindenki másképpen
egyforma, ha nem lennél ki pótolna? Egy biztos: Annát nem lehet ma Magyarországon
pótolni (véleményem szerint). Sokaknak durva, nekem meg szép. Vagy inkább
érdekes. Fotóztam, énekeltem, ugráltam és fájó szívvel távoztam, mert hát
fotózni csak az első három szám alatt és Kowa következett a csillagok után,
akitől nagyon mélyen filozofikus és önmegvalósító hangulatba kerültem.
Hiszen Kowa
nélkül még mindig nincs fesztivál. Debrecenben alsó hangon egy évben háromszor
találkozhatunk vele. Kowaban az a jó, hogy ő mindig hozza a szintjét. Nem hoz
kimagaslóan jót vagy nem hoz legalja bulit, hanem azt amit tőle várok mindig
megkapom. Sőt most talán a kivetítőn megjelent csakrameditáció ragadt magával,
főleg az Új templom dalában, nem is tudtam énekeljek (de jó, hogy én nem vagyok
kihangosítva) vagy táncoljak (remélem nem vett a kamera) vagy csak álljak és
gyönyörködve átszellemüljek, mert hát én nem ez a test vagyok és kell a
csakráimon keresztül energetizálni, plusz egyszer a testemet is el kellene
hagynom némileg tudatosan. Felnevettem, mikor megláttam a kivetítőn, ahogy
felhívják a rajongók figyelmét arra, hogy a bal oldalt még van hely, igaz ehhez
meg kell kerülni a placcot, és ha nem vagy magyar, akkor nem érted mit is
akarnak közölni, de a lényeg, hogy ha nem férsz el, akkor menj át a másik oldalra!
Közben pedig a hőlégballon is aktuális lett. Csalódásunkra nem repültük körbe
sem a várost sem a fesztivált, pedig próbáltam megkérni a felvezetőt, hogy
vágja el a kötelet épp úgy, ahogy Sanyi bácsit a fűtőmestert is győzködtem,
hogy szökjünk meg. De ellenálltak gyermeki és egyben ártatlan mosolyomnak, így
kissé magasabbról láttuk Kowa rajongóit. Még jó, hogy a fotózással megbízott
emberünk kapcsolt, hogy úgy fotózzon, mintha nagyon magasan lennénk, így akár
el is hihetjük, hogy a fellegekben jártunk. Kedvesen megkérdeztem Sanyibát,
hogy nem unja-e hogy 4 napig fel, s le, mint Pom-pom. Azt mondta nem.. ezt
kegyes hazugságnak vettem, így nem merültünk el ebben a témában, mert biztos
minden embernek a vágya, hogy este 6-től alig józan embereket emeljen a magasba,
akiknek legalább annyira vannak értelmes kérdései, mint nekem. Persze promózta
magát az öreg, hogy van neki nagyobb is (mondom, hogy a méret a lényeg) amiben
akár 10 ember is elfér, így ha gondoljuk, majd hívjuk. Bólogattam bőszen, pedig
tudtam, hogy én ugyan fel nem fogom hívni. Ezután tettünk egy jó nagy sétát.
Rendben nem volt nagy, de annál lassabb. PG Csoport színházi előadására
készültünk. A PG Csoport kb. olyan lehet, mint Szegednek a Nyers vagy a CPG.
Stílusban nem feltétlenül, de eszmei értékben annál inkább. Eddig a kezdési
időpontokkal minden rendben volt, itt viszont láthatóan nem stimmelt valami.
Majd közel fél órás csúszás után az énekes Jantyik Zsolt közölte, hogy ez a színpad erre nem alkalmas, így
rögtönöztek. Ők jól érezték magukat, meg a nézők is. Na nem voltunk sokan, de a
hangulat jó volt. És igen éjszakára már
jól jött a baráti taxis telefonszám. Igaz útközben észrevettem, hogy van Campus
járat méghozzá három útvonalra, de nem néztem utána, hogy merre is megy, de
gondolom útba esett volna valahogy a lakásom. Igaz jegyet kellett rá venni, bár
a hetijegyhez járhatna ingyenes jegy. A Volt-on úgy volt, hogy aki a fesztivál
idejére foglalt szállást és volt belépője, kapott egy újabb karszalagot és
jöhetett mehetett annyiszor ahányszor csak akart, na de ne hasonlítgasson az
ember lánya, mert egy ide és egy oda. Magyarul el kell menni minden fesztiválra
és a jó ötleteket összeszedni, mert lehet hogy a lopás bűn, de igazán hasznos
lehet.
