Minden évben eljátsszuk, a hol is
jutok hozzá a fotopassomhoz tragikomédiánkat. Bár idén először fedeztem fel kis
útmutató táblákat már az egyetemnél, hogy merre is a VIP és a gazdasági
bejárat. Persze lehet, hogy minden évben volt ilyen, csak én voltam világtalan.
Hozzáteszem, hogy a visszaigazoló mailben megint azt volt, hogy két helyen
jutunk hozzá, de harmadjára nem dőltem be annak, hogy a főbejáratnál is kezembe
vehetem. Tehát egyből hátra vettük az irányt, de megzavart bennünket a középen
elhelyezkedő VIP pénztár, meg is örültünk majd be is álltunk. Hála az égnek egy
lány rákérdezett, hogy vip vagy munka. Mondtuk: munka, majd ő közölte a rideg
tényt, hogy akkor tovább hátra. Mi pedig átsétáltunk. A kissé kaotikus
állapotok már hasonlítottak a megszokotthoz, egy pillanatra nem is tudtuk, hol
van a sor, vagy hol is vagyunk mi. És
mert hát néma gyereknek anyja sem érti a szavát nem voltam rest, rákérdeztem,
majd meg sem lepődtem, hogy egy egész tánccsoport áll előttünk, akik még
öltöztetőt és sminkest is hoztak magukkal. Na köszi, ma sem jutunk be korán.
Közben Jenő atya segédje is elénk állt, mondván, hogy ő nem akar tolongani, de
sietnek, mert csak fél órára mennek be. Az atya megszólításra mindenki összerebbent,
így aztán jobb a békesség az Úr emberével. Miután Jenő atya megkapta a
belépőjét, és a táncosok is átvették egytől egyig, mi is sorra kerültünk és
idén először nem nyakba akasztót, hanem egy második karszalagot kaptunk. Ajve!!!
három évvel ezelőtt már Efott-on (nem csak a Szigeten) találkoztam ezzel a
megoldással, ami valljuk be igazán praktikus. Sosem értettem miből vannak ezek
a karszalagok, vagy mivel vannak befestve, de hogy a napi kétszeri fürdés, vagy
a többszöri kézmosás, esetleg izzadás, nem koptatja.. szinte hihetetlen. Szóval
karszalag fel, aztán irány haza, mert korai még a bemenet, amúgy is ez csak a
nulladik nap. Örömömet kissé megfelezte a szalag színe: kék. A lakkom meg pink,
ezt ugye nem lehet elviselni! Így tudtam mi lesz a másnapi projectem..csak nem
utálnám annyira a kék színt.
És a nulladik
Kezdésnek egy laza kis Supernem
koncerttel nyitott a Captain Morgan sátor. Nevéből adódóan itt bizony a rum
állt a középpontban, na meg a kapitányok. Bevallom kerestem Johnny Deppet, a
Karib-tengerből, de nem leltem sehol sem, így maradt a koncert. Már az elején
egy secus falba ütköztem, mert, hogy ő bizony állítja, hogy én oda be ezzel a
karszalaggal nem mehetek fotózni. Kérdeztem, hogy mi kell annál több, hogy van
egy gépem és egy karszalagom, amin a gyengébbek kedvéért rajzzal is ábrázolták
a fotomasinát?! A válasza, hogy fehér
szalag, az, ami mindent visz. Na sebaj, úgyis tudok én fotózni a korlát háta
mögül is. A koncert jó hangulatú volt, mivel
még dúltam fúltam, csöppnyi szandálomban csak beálltam a pogózó közönség közé,
lesz ami lesz alapon, úgyis 10 körmöm van. Persze a koncert végén kimentem a
gazdasági bejáraton, hogy szerezzek fehér karszalagot, de ők bizony olyanról
még csak nem is hallottak. Ekkor kissé tanácstalannak éreztem magam és már-már
hazafelé vettem az irányt, amikor egy jó ismerősöm állította, hogy nekem van
igazam. Ő meg csak közelebb áll a tűzhöz (leginkább a Csapda pirotechnikájához)
így erőt merítettem és meglátogattam secus nembarátomat. Ő pedig a
színpadmesterhez irányított. Na őt nem találtam meg, de egy jól öltözött
fiatalemberre mutogattak, hogy Jenő atya után szabadon ott ő maga az Úr. Ő
pedig mondani valá: neked van igazad kedves lányom. A lány pedig kérve valá őt,
hogy ezt az infót ossza meg a másikkal is, mert ő a kapuőr. Kértem, hogy ne
velem üzengessen, mert vagy atya vagy Kossuth Lajos, de egyszerre mindkettő nem
lehet, így sóhajtva átkísért és megosztotta a tudását a másik oldalon állóval.
Én
pedig a Ganxsta koncerten már nyomtam is a Break
on through to the otherside-ot. Elismerem, hogy ZanaZolibá alatt kiosontam,
hogy megnézzem mit is tud a Wellhello.Hát nem tudtam meg, mert a tömegen
átverekedni nem tudtam magam. Az embertömegből azt szűrtem le, hogy valamit
csak tudnak adni a kb. 15 éves korosztálynak (akár testben 15 akár
szellemiségben), na de én ebből már kinőttem, sőt hála istennek valahogy bele
sem nőttem, hanem átugrottam. Így aztán cseppet sem bánva, visszamentem a
Keleti oldalra, ahol Daddy ülve nyomta a koncertet(Axl Rose után, és
meghaladva a Megadeathet). Zolibá még mindig élvezi a zenét és ezt igazán jó
látni, hallani. Tettem egy-két felderítő kört, aztán hazasétáltam. Nulladik
napon még minden ereje megvan ehhez az ember lányának, persze a többi napra
megvolt már a bónusz taxis telefonszámom.
