Első fontos dolog, amit le kell
szögeznem: elfogult vagyok a Szigettel. Igen talán azért, mert önálló
fesztiválozásomat itt kezdtem, talán mert az első mindig meghatározó mindenben.
Mivel hazánkban ez a legnagyobb, így hozzá képest minden kicsi, de ami kicsi
nem jelenti azt, hogy rosszabb, hanem csak annyit hogy kisebb. Szóval nekem a
Sziget a Fesztiválok Királynője épp úgy, ahogy a Vastrón várományosa Khalessi.
Idén jó pár év után először éreztem azt, hogy saját költségen is megyek egy
napra. A Skunk Anansie-t egyszer már kihagytam, másodjára nem akartam, és még
Chemical Brothers is lesz. Így megszavaztam, hogy belefér a költségvetésbe. Aztán
ha már megyek, akkor nézzük meg a Muse-t szombaton. Így két napot engedélyeztem
magamnak, szigorúan munka mellett, mert kemény vagyok, de nem kicsit. Tehát a mínusz
egyedik napon indulás a Szabadságba. Fura érzés volt ismét hátizsákosként útnak
indulni. Emlékszem még hogy 20 évvel ezelőtt sem volt könnyebb összeszedni,
hogy mit is vigyek, pedig akkor még sátras lányka voltam. Ma már barátoknál
szállok meg, de így sem könnyebb, mert lehet 40 fok és lehet szakadó eső, és
lehet, hogy első sorba mennék, de azt szandálban nem szabad, és lehet, hogy
bokáig érő sár lesz és akkor cipő kellene, de lehet rá fél órára meg 40 fok
lesz és egész nap cipőben lenni..Na van itt gond kérem. Persze nagylány vagyok
így megoldottam. Reggel felszállás vonatra, majd Pesten meló, aztán pedig
szálláselfoglalás, majd pedig indulás. Még jó, hogy annyira nem vagyunk messze
a Szigettől, csak épp a Duna nem jó oldalán, de egy kis séta és már át is
értünk Budára. Onnan egy HÉV megálló. Közben lett staff-os jegyem is. Itt
többet kellett sorban állni, mint a napijegyeseknek, de azért gördülékenyen
haladtunk, hála a mobilnetes, telefonos technikai csodáknak. Ismerős érzés, látvány
fogadott a Szigetre vezető hídon: színek, és számtalan üdvözlő feliratok.
Többen szelfieznek a Sziget bejáratánál, hiszen mindenki meg akarja örökíteni,
osztani a freedom feelinget. Akár a Volt-on vagy a Campuson itt is mindenki a
fesztivál területére érve beállt a paypass kártya soraiba, én NEM. Így a még
Sziget-Szűz barátnőmmel nekivágtunk a fedezz fel a világod mozgalomba. Balra
kanyarodva megtalálsz mindent: információ, MÁV, pénzváltó, posta, járás
hivatal, bevándorlási hivatal. Igen az utóbbi igazán jó buli, mert a
programfüzet már évek óta egy kis útlevél. Készíthetsz bele fényképet, kitöltöd
a nevedre, gyűjthetsz bele pecsétet, hogy merre jársz-kelsz. Szóval jó buli ez.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy egy helyen kértem volna pecsétet, de a
felvigyázó hölgy közöltem, hogy egy szőke lány pecsételne, de ő már rég eltűnt.
Kérdeztem mit lehet róla tudni, ő pedig annyit válaszolt: szőke. Na ezzel ki
voltam segítve, így pecsét ide-oda én ott voltam a Rock rádió sátornál. A
nagyobb pontokat megmutattam társamnak, hogy ha netán elkeverednénk, akkor
legyen fix találka pontjaink, mert én ugyan nem telefonálgatok kiabálva a
tömegben és nem kérem, hogy a keresett személy tegye fel a kezét, hogy lássam:
mert emberek, ez egy fesztivál koncertekkel, itt mindenki felteszi a kezét, ha
épp úgy támad kedve.
Például, nem kell meglepődni olyanon, hogy csak úgy
egyszerűen sétálsz a közlekedő úton, majd egy pillanat múlva mindenki üvölt,
ahogy csak tud: I don’t care I love it..hiszen épp jött a refrén és azt
érezték, hogy ezt ki kell adniuk magukból. Légy résen, mert bárki, bárhonnan
támadhat egy pacsit, egy ölelést kérni, sőt van aki eléd áll és a sátrába
invitál, hiszen most ez az otthona. Na de szívinfarktust túlélve haladtunk
tovább, mert tudja a fene engem annyira nem érdekelt, hogy el is felejtettem I
don’t care-t kiabálni. És ekkor jött Skin a Skunk Anansie-val. Na meg az eső.
Igen, eső nélkül nincs Sziget, ami nem baj csak a termosztátot nem találtam
sehol sem. Szóval eső és Skin. Skin nyert, mert a hangja minden hideget, esőt
elfeledtet, meg amúgy is a sokszor képzeltem el esőben ezt a koncertélményt.
Hát tessék, megkaptam. A tömeg meg Skint kapta el, mert szereti ezt művelni a
tömeggel, pont lesz.rván, hogy a biztonságiak azt sem tudják hova rohanjanak,
kit fogjanak, kit óvjanak.
Elmondhatom a God loves only you dalt élőben hallva
ismét egy álmom vált valóra, amit tényleg esővel képzeltem el. Bár be kell
vallanom, az álmomban az eső nem volt ennyire vizes, vagy hideg és a szél sem
hatolt a csontomig, de kemény vagyok és ha eldöntöm, hogy nem fázok, és nem
leszek beteg, akkor bizony ez így is lesz ha törik ha szakad. Koncert után erőt
vettem magamon és beálltam egy paypass kártya sorba, mert ez aztán nem akar
fogyni. Na de a kártya utáni vágyam nem állt ellen az esőnek és Skin hangja már
csak emlékeimben élt, így feladtam és a Volt Színpadra (sátorba) menekültünk.
Jó ez a hely, meg persze fedett. Hogy mi a jó benne? Ez a Volt és Petőfi rádió
közös tere, így itt van hazánk apraja és nagyja, így a közönség szavait is
értheted. Mert az jelent valamit, hogy a pultos angolul szól hozzád, te meg
angolul felelsz..majd megrázod magad egy hülye fejjel (azt mondják ez az
arcvágásom a legviccesebb), és hangosan ki is mondod: vajon miért válaszolok
angolul, ha magyar vagyok?! És a pultos is csak nevet, vagy a szituáción vagy a
kicsit sem póker arcomon, ami épp a magamon való kibukás és nemértés grimaszát
mutatja. Na de megkaptuk a meleget adó italt. És útnak indultunk. És igen az
eső újra rákezdett, mert viccesen hol eláll, hol meg újra és ez Ő nem unja.
Éhesek is lettünk. Nos az árakról annyit, hogy bár mindenki a jegyárakat
sokallja a Szigeten, elárulom a napi fogyasztásodra többet fogsz költeni és
nyugi nem hízol el és még a saját lábadon jutsz a sátradba. Persze így volt ez
20 éve is, mert délelőtt vagy reggel mindig a szigeten kívüli boltokban vettük
meg az ételt és max délután ettünk ott bent, mert az illatok. Akkor még minden
ételt illatosnak éreztem. Manapság vegaként beszűkült az ízlésem, vagy épp
kitágult..ez nézőpont kérdése. A lényeg, hogy még én is találtam 100% vegan
étkezdét. Közben a hőn áhított fesztiválkártyát is megkaptam, igaz ún kényelmi
díjat felszámoltak, mert bankkártyáról töltöttem fel és nem kp-ban. Persze fel
is lehetne háborodni, de ha ésszel él az ember, akkor ráön, hogy a kp felvétel
is pénzbe kerül így egyik kutya másik eb, vagy találóan ez egyik 19 a másik egy
híján 20. Kifogyhatatlan vagyok a közmondásokból! Majd ismét eső, így
beszaladtunk a legközelebbi helyre ahol kis emberfigurákat vettünk észre.
Persze mindenki tudta, hogy eső elöl menekültünk, de mondtam, ha már itt
vagyunk és magyarul beszélünk, ugyan mondjátok el kik is ők. Na az ember
megkereste a figurák között önmagát. A lényeg, hogy 3d scan (14 milláért) és
egész alakos figurát készít rólad: az arcodról, a testedről. Lehetsz kisebb és
nagyobb. A legnagyobb egy Barbie babával lehet azonos méret és ezt már
70.000-ért meg is veheted. Igen azt hiszem minden álmom az, hogy ennyiért
kitegyem magam a hűtőre. Vagy a páromat, vagy a szomszédot. Egyből tudtuk, hogy
mi ezt kihozzuk olcsóbban, hiszen minden nő Barbie baba akar lenni, és minden
férfi szeretne egyszer Ken lenni aki megkapja Barbie-t. Vagyis veszünk pár
babát, csak arcképet nyomtatunk, ráragasztjuk és már majdnem olyan szép és jó,
de mindenféleképpen olcsóbb. Persze sok sikert kívántam nekik, hiszen valakinek
tényleg lehet az álma egy hűtőn álldogálni. Tovább álltunk. Így a mínusz egyedik
napon még sok árus nem volt nyitva. Jut eszembe, mi ez a mínusz egy és nulladik
napi szokás? Mikor alakult ez ki? Tuti jó marketingfogás, de ettől függetlenül
a Szigetre már kedden beköltözhetsz és szerdán kezdődik és kedden végződik.
Hívhatjuk, számolhatjuk bárhogy, de program szempontjából ez 7 azaz hét napot,
vagyis egy hetet jelent.. hiszen innen indult a Kell egy hét együttlét
szlogen!!! Közben pedig Szigetünk apukája is megjelent és igen most is
megismertem Müller Péter-Sziámit, mert aki számít, azt megjegyzem magamnak.
Sétálva betértünk Humbákfalvára, ahol szintén szembesültünk, hogy célszerű a
fesztiválkártya, mert a leolvasó nem igazán kedveli és olvassa a paypass alkalmas
bankkártyát. De én már tudom, hogy másnap már pörög ezerrel a rendszer így
megnyugtattam őket, hogy láttam én már ilyet is. És mi ismét tovább mentünk,
közben az eső abbahagyta, a szél nem. Biztos a ruháinkat szerette volna
megszárítani: nem sikerült. És betértünk az Art zónában, mert igen itt mindenki
kifejezheti magát vagy azt, amit magában tart. Az egyik kiállító próbált is
rávenni minket az alkotásra, próbáltak velünk kommunikálni, mert örültek, hogy
magyarok vagyunk. Én viszont szó szerint a levegőben éreztem a zöld alkotásaik
illatát (ha érted, mert ugye érted) így hagytam őket tovább alkotni.
Amúgy is
már a Before I die falon kifejeztem mit illetve kit is szeretnék elérni halálom
előtt, mert ezt minden évben le kell írnom, hogy lássam a célom. Ha felszárad a
Sziget akkor ezen a részen órákig vagy napokig el tudsz feküdni, mert egy
fesztiválhoz a chill out is hozzátartozik, mert freedom, mert földközeli és
mert ki kell szakadni a valóságból..de a kiszakadás vizes fűben, sárban közel a
40-hez nem megy már. Sétáltunk tovább és megtaláltuk a habparty helyszínét,
igaz a mínusz egyedik napra hab még nem járt, bár ki is akarna ebben a melegben
habos vizes lenni. Persze betértünk egy gyors fodrászatra, hogy legyen
stílusunk, mert a megjelenés fontos, így ők minden nap délután 3-től este 9-ig
fodrászkodnak és sminkelnek nemre való tekintet nélkül. Aztán szép lassan visszatértünk a
Nagyszínpadhoz ahol a testvérek (The Chemical Brothers) kezdett nagy
lendülettel, de akkorával hogy még én is rohantam, mert közelebb jobb ugrálni,
mint távolabb. Viszont a buli a harmadik számnál, mert le is ült. Tény hogy
nagy előadást nem vártam, de elég egysíkú lett ez a party és most már a víz
közelsége is megerősített abban, hogy hoppanáltam, olyan Potteresen a
Balatonsoundra. Így a tesókat magukra hagytuk, majd újra a hazai Volt/Petőfi
sátorban kötöttünk ki, ahol egy könnyed Magashegyi Underground-ot majd Szabó
Balázst néztünk meg. És ekkor jött el a pillanat, hogy haza induljunk, hiszen
nekem még lesz egy pénteki és szombati erősebb fesztivál napom, hiszen a szél csak
fúj, hiszen a 15 fok vizesen nem meleg, hiszen másnap vagyis már aznap dolgozni
is kellene. És vajon a HÉV meddig jár? De taxival sem lesz kifizethetetlen az
út, így még a Sziget területén kerestük a sárga autókat, de hosszú sor állt így
kimentünk és ott szépen irányított módon beültünk egybe, ahol egyből csalódást
okoztunk a sofőrnek, hiszen tényleg csak az Árpád-hídon kell átvinnie.
