Minden évben nagyobb ellentétek
alakulnak ki a karácsonyi töltött káposztánál. Mert, hogy itt (Hajdú – Bihar
megyében) az édes káposzta az általános én pedig csak csodálkozok, mert nálunk
Szegeden savanyú káposzta a divat. Nem is értem. Na de nem is ez a lényeg,
hanem hogy sosem találom el a mennyiséget. Így minden év elején csak nézem a
hűtőben a káposztát, hogy mit is kezdjek vele. Szeretem én a töltött káposztát
(házisajttal), meg a székely káposztát is, de az ünnepek után belátható időn
belül nem kívánom. A google sem dob fel sok mindent a savanyú káposzta
felhasználására (bezzeg a nem savanyúra), de csak találtam egy töltött lepény
receptet. Így munka után akár egy háziasszony bevásároltam. Mondjuk a recept
azt írta, hogy lisztes krumplit használjak. Tény, hogy fogalmam sincs arról,
hogy ez mit jelent. Néztem a krumplikat, aztán vettem egy hálósat. Gondoltam,
majd megfőzés után úgyis tenni kell bele lisztet és megoldódik a nagy titok.
Hazaértem, gyorsan megpucoltam a krumplit és felkockáztam (itt csaltam, mert
héjában kellene, de így lassabb lenne) és már főtt is a burgonyakocka. Jött a
répa, és a reszelés. Vannak a konyhában bizonyos munkamenetek, amiket nem
szeretek. Ilyen például a reszelés, és a tésztagyúrás, dagasztás. Ja és a görögdinnyét
sem szeretem felkockázni. Így amit tudok, gépekkel oldok meg. De most lusta
voltam előszedni. Valójában három répát kellett lereszelnem, és a másodiknál
már nagyon untam. De kemény vagyok és dúdoltam magamban az LGT dalt, hogy nem
adom fel és nem-nem adtam fel. Ismét csaltam egy kicsit, mert nem hagymát
pároltam üvegesre hanem hinget, majd a forró olajba tettem a fűszereket
(koriander, kömény, só, bors) aztán bele a reszelt keveréket és kavargatva
párolódott. Megvártam, hogy kihűljön. Kezdtem álmos lenni. Még mindig nem
értem, hogy képes erre valaki nap-nap után. Na aztán jött formázás. Gyanús volt
nekem a liszt mennyiség, hogy ragadni fog ez így rendesen (majdnem tapasztalt
konyhatündér vagyok) így tettem még bele, de még mindig ragadt. Na de sok
lisztet nem tehetek bele, mert akkor liszt ízű lesz. Mondjuk az eleve lisztes
burgonya is gondolom liszt ízű..vagy állagú? Na sebaj akkor legyen egy kis
zsemlemorzsa. És hogy ragadt-e tovább? Hát persze. Az első adagot szenvedve
nyújtottam ki a tenyeremen, majd tettem bele a tölteléket és formáztam batyuvá
majd lapítottam. Aztán persze ésszel él az ember lánya, főleg ha már minden
ragad, vagyis minden IS. Olaj a tenyérbe és szinte magától formázódik minden.
Jajj de a sütésre is kell figyelni, mert vajon túl sütöm (esetleg égetem)
vagy épp nyers marad?! Persze az egész lakásban olaj szag terjengett, pedig
nekem aztán van szagelszívóm, csak épp nem annyira hatékony.. Sebaj, legalább
az egész ház tudja, hogy a másodikon egy háziasszony, konyhatündér
tevékenykedik.. Kijelentem, hogy emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam, egy
kis szósszal maga a tökéletesség..
Persze savanyú káposzta még mindig maradt a
hűtőben.
