Prága, az élet habosabb oldala: érkezés/első nap

Szó szerint a habosabb oldala, mert itt a kávé is habos, pedig habot nem kértünk. Sőt! A sör is habos, mert habosnak kell lennie. Szóval jó magyar szokás szerint ne szólj vissza, hogy sört kértem nem habot, mert ahogy Kínában szürcsölve kell inni a teát, a cseheknél habosan a sört. 

Persze tegyük hozzá, itt a hab is más: keményebb és egyszer csak sörré alakul.

Szóval úgy döntöttünk egy őszi napon, hogy mi bizony veszünk jegyet a System of a down koncertre ha törik ha szakad (nem szakadt, nem tört..csak épp ülő jegy lett) és elindulunk júniusban Prágába. Mindenki Prágába akar menni: a nők romantikázni, a férfiak sörözni, a romantikus nők is sörözni. Én meg fotózni. Már magában a koncert is nagy dolognak számít, de hogy Prágában?! Merj álmodni jó nagyot, és vedd észre a pillanatot. Persze ha észrevetted akkor tegyél is érte. Szállást is jó áron találtunk: 3 éjszaka reggelivel kevesebb, mint 30.000 magyar forintért. Szinte hihetetlen! Aztán közeledett a nap. Vettem útikönyvet, amit utolsó nap már nem hagytam a bőröndben..na de ne szaladjunk előre.

Szombat reggeli indulást terveztünk. Én már előző délután Pest felé vettem az irányt. Szállásadóim örömére kértem forró vizet (nem a kopaszra) beáztattam a vegán burger port, majd szépen kisütöttem. Az első darabjaira hullott, de jó lesz az valamire! Megettük. A többi pedig szép lett, egész lett és várta, hogy reggel a zsemlébe kerüljön. Ébredés után szendvicsek készítésbe illetve nagyüzemi gyártásukba kezdtünk. Aztán a negyedik társunkat felszedtük a Stadionoknál, ötödik társunk pedig már a repülőn ült, mert ő Dániából indult útjára.

Mondhatjuk, hogy minden út Prágába vezet, de pontosabban így hangzik: minden út Prágába a System of a down koncertre vezet. Útközben sokszor megálltunk: hol tankolni, hol összehasonlítani a nyilvános fizetős és nem fizetős mosdókat (lehet írunk egy könyvet erről), hol dohányozni. Egy viszont minden megállóban azonos volt: Era evett egy szendvicset. Majd ezt tovább fejlesztette és már az autóban is evett egyet-egyet. 

Közben Szlovákián úgy haladtunk át, hogy észre sem vettük!? (érti, aki érti vagy érteni akarja).  

Az első cseh benzinkútnál megálltunk. Áraiban egyezik a hazai kutas árakkal. Viszont van náluk minden mentes Coca-cola: cukor és koffeinmentes. Na de akkor ebben mi is a cola?!  A cseh autópályadíj nem olcsó ellenben ritka rossz állapotú. Itt szeretném megjegyezni, hogy az autópálya felújításában kivettük a részünket anyagilag is! A lényege, hogy Brno-Prága szakaszt kétszer annyi idő alatt tettük meg, mert lezárások, terelések voltak/vannak. Ahol pedig nincsenek, ott sem kellett ringatni magam. Lényegét tekintve és nosztalgikusan visszatekintve kétszeresen is kihasználtuk a pálya díjat. Panaszra max annyi okunk van, hogy a szélvédőre kellett ragasztani a matricát. Ettől elszoktunk: vissza a középkorba. 

Miközben Era még számolgatta mennyi szendvics maradt, meg is érkeztünk Prágába. Igen, igaza van azoknak, akik Budapesthez hasonlítják, de azért tátott szájjal néztük ki meg be. Igen, egy kanyart benéztünk, de hamar észrevettük és korrigáltuk. A szállás hamar meglett. Az udvaron épp valami nagyon művészi és nagyon alternatív kiállítás volt, ismerős füstölő illattal. Sajnos a parkolással meg is zavartuk őket: nehezen és lassan de arrébb mentek, mi pedig becuccoltunk. Ha nem kérünk bejelentkező papírt akkor bizony nem adnak, nekik nem fontos. Nekünk az volt, mondjuk távozáskor adtuk le, de legalább leadtuk. Ohh már megint előre haladtam.

Tehát csomagok le, majd vissza a recepcióra. Közben Dániába szakadt honfitársunk is csatlakozott hozzánk: teljes a csapat (Marci és négy nő). Saját bevallása szerint egy idő után attól tartott, hogy lassan menstruálni fog, mert azért ugye voltak női témák, amiből ő nem vette ki a részét. Na de ki ne szeretne 4 női kísérővel turistáskodni?!

Vettünk 24 órás BKV vagyis PKV jegyet. Nagyszerű találmány, mert egész nap azzal utazol amivel szeretnél és annyiszor ahányszor akarsz. Valamivel olcsóbb, mint Pesten. Plusz itt van 30 perces meg másfél órás jegy is. Kánaán. Tény, hogy a Turista autóval nem utazik, hiszen azon kívül, hogy drága a parkolás még sör is van mindenhol. 

Séta közben szinte behívott a PragueFearHouse. Sötétség, és denevérek, és sírkövek, sírfeliratok, welcome drink, ami koponyás pohárban és vér színében tetszelgett. Kivetítően egy filmjelenet ismétlődött. Hát azért volt egy kis szorongás bennem, hiszen láttam én a Motelt és az Ideglelést is. Persze a mosdót itt is meglátogattuk (szendvicset itt nem evett Era). A tükörben ha közel léptél két szellem jelent meg. Szóltam is Marcinak, nehogy hamarabb menjen ki a mosdóba, mint ahogy célt érne. Nem is vállalta be. Amúgy maga a mosdó nagyobb volt, mint az egész lakásom, ráadásul fültisztító és sminklemosó pamacs is volt szabad felhasználásra. Ekkor azt hittem, hogy ezt nem lehet überelni. De tévedtem. Villamossal átmentünk az Óvárosba. Kezdtünk éhesek lenni (még Era is) így aztán beültünk egy helyre. Hmm. Nem tűnt olcsónak, de volt kis és nagy adag. Mindenki kisadagot kér. Na ha azt mondom, hogy Eszter 2000 forintért kapott három darab 5 cm-es penne tésztát valamivel töltve, akkor sejthető mennyire voltunk elégedettek. Az én salátám sem volt több, de nyersen tovább tart megrágni, így úgy éreztem, hogy jól laktam. Ez az egész állapot az első nutellás kürtöskalács árusig tartott: ott hihetetlen éhség lett úrrá rajtam. Micsoda véletlen, ugye?! Így aztán arra is beneveztem. Azt hittem, hogy a kalács belülről jól meg lesz kenve. Na ez a csináld magad mozgalom volt. Ugyanis kaptam egy kis kalácsot, meg egy kis doboznyi nutellát műanyag kanállal. Esküszöm egy teáskanálba több nutella fér el. És még ezt kenjem szét?! Ember, ne viccelj már! Jah és még nyers is volt. Összegezve az első nap nem volt a gasztronómia csúcsa, vagy csak mi választottunk rosszul, de az biztos, hogy egy szendvicsnek mind örültünk volna. 

Ja igen az überelés: a mini adagos, de annál drágább étterem mosdóját is meglátogattuk (mondtam már hogy könyvet adunk ki a mosdókról?!) és ott aztán tényleg gondoltak a nőkre: pamacs, fültisztító, tampon.. Ha már enni nem adnak eleget, legalább legyünk igényesen tiszták. 

Innen hazafelé vitt az utunk. Kicsit eltévedtünk, de Marci örömére utaztunk Metróval. Közben Dániában élő lánykánknak (innentől csak Nóri) lejárt a jegye. Vagányan akartunk neki jegyet venni az automatából: átszálló jegyet. Ezen jót nevettünk, mert persze mind tudtunk, hogyan is hangzik ez csehül Amúgy tuti mikor ezt a nyelvet kialakították, a  magánhangzós oldalak felett átsiklottak.

De csak "haza" értünk. A Hotellel szinte szemben felfedeztünk egy Growbar nevű kocsmát. Marketingre nem költöttek sokat, de egyből levágtuk, hogy thcben nincs hiány. Amúgy nagy kender kultusz van a városban: kenderes csokik, kekszek, sörök, nyalókák, rágók, vodkák és ki tudja még mi minden van a boltokban. Kicsit meg is zavarodtunk, így rákérdeztünk, hogy lemaradtunk valamiről? Legális itt ezen szer? Nevetve közölték, hogy dehogy az, és hogy ezekben nincs meg az a bizonyos vicces anyag (thc). Vagyis ez épp olyan, mint a cukor és koffein mentes cola.. van-van, de minek is?? Beültünk kissé megfáradtan a bárba, ki sört ivott ki nem. Majd pedig eltettük magunkat másnapra. 

Én azért lefekvés előtt vettem egy nutellát, felkészülve, ha netán elfelejtették volna szállásadóink a reggelinél, hogy 2:3 arányban a vegák képviseltették nagyobb számban magukat közülünk.