Friss hírek

Hungary Sept. 22 to 27.

I arrive at New Vraja-dhama late Sept. 22.

your wellwisher,
Devamrita Swami

 

 

Negatív is lehet pozitív

A minap az otthonról hozott dolgokról beszélgettünk. Vajon milyen hatással van az elválás egy gyermekre, vagy egy alkoholista vagy egy agresszív szülő a családban. Sokan azzal védenek másokat vagy épp önmagukat, hogy nincs ezen mit csodálkozni ezt látta, ebben nőtt fel. Ezzel nem teljesen értek egyet. Természetesen elismerem, hogy a látott és átélt viselkedés minták meghatározóak az életünkben. DE. Egy negatív hatást egyből meg lehet fordítani: egyszerűen az ellenkezőjét kell csinálnunk. Jelzem valahol egyszerűbb is ellenkezőt csinálni, mint amit elvárnak. Mennyivel könnyebb egy negatív mintát úgy nem örökíteni tovább, hogy az ellenkezőjét csináljuk. Sokkal nehezebb megfelelni az elvárásoknak legyen épp pozitív vagy negatív. Ha van egy tökéletes családod, anya vagy apa mintád, akkor hogy tudsz jobb lenni, hogy tudsz megfelelni?

Ösztön kontra előítélet

A tegnapi bejegyzésem kapcsán feltették azt a kérdést, hogy mi van az ösztönünkkel. Némi ellentmondás alakult ki az ösztön és az előítélet meghatározásában. Szerintem az előítélet mindenkor valamiféle tapasztalaton alapszik. Ez a tapasztalat lehet közvetlen és közvetett. Közvetetten azt értem mikor valaki csak hallomásból tapasztalja, ahogy másokkal történt, ahogy mások átélték. Az ösztön viszont egy tiszta belső hang, ami mentes az előítélettől, ami nem dönti el hogy jó vagy rossz. Egyszerűen csak van, s eszerint cselekszünk beszélünk. S igen ez lehet akár még rossz döntés is. A lényege hogy át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk azt amit a bensőnk sugall.

Skatulya, avagy az előítéletek rabja

Sokan úgy működnek, hogy saját gondolataikat élik meg valóságnak. Vannak emberek akiket felruházunk bizonyos valós és hozzá társított vélt  tulajdonságokkal, képességekkel, adottságokkal és mindent ehhez igazítunk. Esetenként annyira ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, hogy észre sem vesszük a valóságot. Ezeket a skatulyákat vagy kliséket alkalmazhatjuk esetleg egy életen át. Nem kell újakat kialakítani, van 10 és a legközelebbibe belehelyezzük. Engem például a főiskolában az első félévi vizsgaeredményem alapján mind a tanárok mind a csoporttársak betettek a jó tanuló dobozba. Ez jelentett egyszer nehézséget és könnyebbséget. Volt akinél nem tudtam ennél rosszabb jegyet kapni, de volt aki ezerszer jobban megdolgoztatott. Diákok szempontjából pedig érdekes volt, hogy egy jogi vizsgáról kilépve közöltem, hogy hármast kapta, társam fogta magát és egyből haza ment , mert hogy inkább tanul még, mert ha én hármast kaptam akkor ő tuti meg fog bukni. Így esélyt sem adva magának arra, hogy átmenjen a vizsgán. De ezeket kliséket nem csak emberekre tudjuk rányomni, különböző élethelyzetekre akár párkapcsolatokra. Sokan abból indulnak ki, hogy ők mit tennének, mit gondolnak és miként élik át a dolgokat,. Így hoznak egy álaluk helyesnek vélt következtetést, nem kérdezvén hogy vajon a szereplők is így gondolják. Mert lehet, hogy ami nekünk nem teszik,amit mi el sem tudunk képzelni, az nekik épp jó, az nekik épp megfelel. S ettől ők nem rosszabbak mint az őket megítélők.

Szóval vigyázzunk miként vélekedünk másokról, mert egyáltalán nem biztos hogy a saját szűrőnkön látott világ a valóság.

Filmnézős, csendes, lazulás

Hetente egyszer gyalog megyek vagy jövök a munkából. Ilyenkor megállok és megnézem az Apolló mozi plakátjait. Valahogy a nevéből úgy gondolom ez még a régi fapados mozi lehet. Itt is lehet Cinema City-s filmeket nézni, de több a számomra értékes film. Így kinézem mi is ami érdekel. Mivel ismét egy egyedül töltött hétvége elé néztem így gondoltam beosztom a filmeket. Ezer éve nem volt filmnézős napom.

Az Éjsötét árnyékkal kezdtem. Nem is tudtam az elején eldönteni ez most ez vígjáték vagy komoly. Igazából a végére sem sikerült erre rájönnöm. A vérengzős jeleneteket nem tudtam komolyan venni, de hát a Johnny Depp mindig is érdekes arcokat tud vágni. Szóval egyszer nézhető de többször nem.

 

Ezután komolyabb vizekre eveztem és a Gone-t néztem meg. Nem volt egy felettébb izgalmas thriller, bár egy dolgot megerősített bennem: akármilyen hülyeség is egy női megérzést érdemes kivizsgálni.

 

Na még komolyabbra vettem a délutánt és Az ajtó című film következett. Láttam a plakáton, hogy Szabó Magda könyve alapján, hazai és nemzetközi színészekkel, így felkeltette érdeklődésemet. Nagyon jó film. Bár nem néztem utána, hogy tényleg önéletrajzi jellegű, de a filmből az jött le.

 

Na ezután a komolyság után a Ted következett. Azt hittem aranyos lesz, hiszen mégis csak egy beszélő maciról van szó. De valójában morbid volt. Már régebben a Szörnyecskék sem tetszett, de ez a maci, aki iszik, káromkodik, füvet szív és csajozik. Hát nem tudtam nevetni rajta, talán kétszer húzódott mosolyra a szám. 

 

Vasárnap már ketten néztük a Jégkorszak 4-et. Azt hiszem ezt sem kellett volna megnézni. Biztos viccesnek szántánk a nagymama figurát benne, de nem jött be. Voltak benne kedves mondatok, de azt hiszem az első részt nem tudják überelni. Hát ennyit a filmnézős, ülős, semmittevős hétvégémről. Soká lesz újra ilyen..

Szókimondás jogokkal

A héten egy beszélgetés közben felmerült a kérdés van-e jogunk szóvá tenni számunkra zavaró dolgokat. Elgondolkoztam és azt mondtam igen. Úgy érzem jogunk van egy olyan dolgot feltárni és kibeszélni ami zavart okoz bennünk. Leginkább azzal az emberrel tegyük ezt aki ezt okozza bennünk. Persze mondhatnám azt is, hogy egyszerűen engedjük el. De vajon mikor állunk azon a szinten, hogy a számunkra zavaró dolgokat egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk? Vagy mikor kerülünk arra a szintre hogy ne is vegyük észre. Szerintem ez egy hosszú tanulási folyamat, sok sok buktatóval. Hiszen lehet hogy intelligenciával tudjuk, hogy nem kellene ezzel foglalkoznunk, de a felszín alatt ott lappang, ezzel megmérgezve mindennapjainkat. És persze félünk attól, hogy mi lesz ha mindezt csak én értem félre, és nem is így van, és egy hisztis hülyének tűnök majd ha szólok..

Szóval a válaszom IGEN, szóljunk ha valami zavar, hiszen a saját életünkről van szó. De ebben a nagy szókimondásban egyet ne felejtsünk: jogunk van szólni, és jogunk van elnézést kérni. Az első jogunkat csak akkor gyakoroljuk, ha a másodikat szintúgy tudjuk alkalmazni.

Mindenkinek a maga szintjén...

Szerda este Madhavananda prabhu előadását hallgattam a központban. Hoztak pár könyvet és pár füzetecskét. Már érkezésemkor kiszúrtam egy Jagannatha-os könyvecskét. Az előadás végén kezembe is vettem. Örömmel vettem, hogy nem nehéz a nyelvezete (angol nyelvű) így eldöntöttem: ez kell nekem. A mataji mondta is hogy 250 Ft. Én egy ezrest szántam rá. A mataji szeretett volna visszaadni, vagy még más kis füzetecskét is mellékelni. De én kitartottam: csak ez kell és egy ezresért. Rám hagyta, lehet közben furcsának tartott. Az előadástól feldobódva gyalogoltam haza, mikor a földön feltűnt valami. Hát az a valami egy felbontatlan túró rudi volt. Nem voltam rest és felvettem. Majd rádöbbentem, hogy az Úr Jagannatha szereti a legjobban az édességet a világon. Biztos nem véletlen hogy egy rudiban találom meg.. Lehet őrültnek nevezni, de a lényeg: járjunk nyitott szemmel a világban.