A tegnapi bejegyzésem kapcsán feltették azt a kérdést, hogy mi van az ösztönünkkel. Némi ellentmondás alakult ki az ösztön és az előítélet meghatározásában. Szerintem az előítélet mindenkor valamiféle tapasztalaton alapszik. Ez a tapasztalat lehet közvetlen és közvetett. Közvetetten azt értem mikor valaki csak hallomásból tapasztalja, ahogy másokkal történt, ahogy mások átélték. Az ösztön viszont egy tiszta belső hang, ami mentes az előítélettől, ami nem dönti el hogy jó vagy rossz. Egyszerűen csak van, s eszerint cselekszünk beszélünk. S igen ez lehet akár még rossz döntés is. A lényege hogy át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk azt amit a bensőnk sugall.
