Vasárnapi Víkend

Sokaknak fenntartásai vannak a magyar filmekkel kapcsolatban. Egyfelől megértem, mert én is csalódtam már, másfelől meg nem is értem. Ugyan jelentkezzen már az aki soha nem csalódott még a made by USA filmekben? Vagy tegye már fel a kezét az, aki minden francia filmet imád? Szóval azért ezen illik elgondolkozni. Persze biztos van aki épp úgy elvből nem néz amerikai filmeket, mint ahogy van aki ha meghallja, hogy magyar  film már be is fogja fülét és lehunyja két szemét, akár Balázs. Na de előítélet ide-vagy oda, számomra Simon Kornél neve azért érdekessé tette az alkotást, a műfaja pedig még vonzóvá is. Biztos létezik már más magyar thriller, de én még nem találkoztam vele. Azon, hogy összesen hárman voltunk a moziban meg sem lepődtem: vasárnap délután volt, na meg magyar film ugye. Az elején nem igazán tudtam hova tenni a filmet. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy az egész film egy erdőben játszódik majd három szereplővel. (láttam már hasonlót, nem volt az sem rossz). De aztán kialakult. Igazi thriller, bár aki sok hasonlót néz, szerintem a felénél rájön, hogy ki is a ludas a történetben. És a csattanó is megvolt, igaz számomra nem meglepő, de azért fordulatnak fordulat volt. Nem az az igazán véres film, ami nem is hiszem hogy olyan nagy baj. A történetről nem mesélek el semmit sem, hátha valaki hisz nekem és érdemesnek tartja arra hogy megnézze. De azért a végén az indiai jelenetet nem értettem. Vagyis de: gondolom maradt pénz a forgatásról, és hát ki ne szeretne Indiába eljutni egyszer, főleg nem a saját költségén?! Én ezt igazán megértem..

Fesztivál körkép: Campus Debrecen

A „vidéki” kis fesztiválok közül bizton állítom, hogy az egyik legjobb fesztiválról beszélhetünk. Bár a helyszín választásával nem értettem sosem egyet, de elfogadom, hogy így a legcélszerűbb. Nekem a fesztivál együtt jár egy szabadságérzettel, és ha be vagyok zsúfolva akkor ezt nem élhetem át. És ha nem vagyok szabad, akkor mi is vagyok?! Na de félretettem személyes igényeimet (mint oly sűrűn) és már a nulladik nap átvettem jegyem, este pedig bevetettem magam a forgatagba. A kerékpár tároló szervezettségét érdemes megemlíteni, mert igazán profi szintre fejlesztették. És minden a megszokott helyen. Csukott szemmel is megtalálom a lángososot. Két koncertet vártam: Vad fruttik és HS7. Utóbbit mert hát utolsó koncertjük egyike. Ez az év még a Subcribe búcsúzásával is jár. Bár valahogy úgy érzem lesznek még itt utolsó utáni koncertek, akár a Nyersnél (de ne szaladjunk még a Szigetre). Nosztalgikus, megkönnyezős volt a HS7 koncert. Előjöttek a rég felejtettek emlékek. Kerestem a megszokott arcokat, pedig 222 km választ el Szegedtől. Egyszer mégis meg kellett állapítanom, hogy mindenkinek van valahol egy hasonmása. De hogy épp itt, épp ezen  koncerten az több mint gyanús. Közelebb léptem és láttam, igen a jól ismert arc, akit már több mint 20 éve nevezhetek barátnak. Örömködés, ölelkezés és pár szóváltás, mert ennyi idő utn már fél szavakból is értjük mi egymást. Aztán pedig  Vad Fruttik. Nem létezik még egy olyan magyar együttes, aki ennyire közel állna hozzám. Mintha belőlem szólna, mintha ismernék az összes gondolatom, érzésem, fájdalmam, kérdéseim. Tőlem nekik, tőlük nekem: valahogy teljes egésszé válok velük. Már a beállásnál, hangolásnál ott voltam. Figyeltem ahogy együttműködnek a hangtechnikusokkal. Aztán felcsendültek az első ütemek. Még a press-es kollégák is mosolyogva fényképeztek, énekeltek és ugráltak. Pedig mi kérem dolgozni mentünk oda. De az az energia, ami a zenéből árad, az a löket mit Marci még hozzátesz igazán magával ragadó. Így két szám után ki is mentem a tömegbe, hogy jobban érezzem, halljam, lássam. Bár bevallom, szemem többet volt behunyva mint nyitva, mert valahogy nem kell látnom ahhoz, hogy igazán átéljek. Az emberek énekelték a szöveget, nem tudom ki mit ért belőle. Láttam, hogy buliznak és akár boldognak is tűnnek. De ha mélyebben figyelsz akkor rájössz, a szövegek nem  boldogságot tükröznek, bár mindben fel lehet lelni valamiféle pozitívumot, de megértésem szerint könnyekkel és szomorúsággal teli bizakodó gondolatok ezek. Így volt mikor könnyezve mosolyogtam, mert már magam sem tudtam, hogy most sírnom vagy nevetnem illene, így inkább hagytam, hogy minden történjen magától. És jött is ösztönszerűen. Persze ahogy leléptek a színpadról, jött a vissza-vissza és csalódást nem okozva vissza is tértek. A koncert után Marci a legegyszerűbb nemességgel közölte, hogy autogram osztás és közös fotózás is lesz. Én megszédülve álltam, hogy nekem még kellene valami, de ugyan mi. Majd gondoltam egyet, hogy Marci könyvét megveszem és kérek egy aláírást rá. Bár már van egy példányom a lakásomban, de előre nem terveztem dedikálást (nem jellemző rám, azt hiszem életem során 3 aláírást gyűjtöttem be, bár már egy sincs meg). Szóval Döme ki is rohant a kocsihoz, de könyvet nem lelt. Addig egyre többen kértek meg, hogy fotózzam őket le Marcival, így adta magát a dolog és lett egy közös selfiefotónk, ahogy a fesztiválozóktól már megszokhattuk. A többi nap a megszokott módon zajlott le. Kiemelkedően jónak tartottam még a Zagar formációt, bár ez sem lepett meg, mert jól ismerem a profizmusukat. A többiek pedig hozták a tőlük megszokott papírformát…

Fesztivál körkép: Balaton sound

Eddig egyszer voltam ott és most. Hat éve Moby-n, most pedig a Faithless küldte hívó szavát. Nem az én világom, így a tervezés eszerint történt. Érkezés koncert előtt másfél órával, távozás koncert után egy órával. Tudtam, hogy ebből a közegből ennyi épp elég lesz. Az érkezés zökkenőmentes volt. Leszállva a tömeget követtük, mert kitáblázva azért nem volt. Persze a Balaton partra menj és csak megtalálod! Látható, hogy ez a fesztivál nem az alsó rétegnek szól. Szép fiatalok mindenhol, a legmenőbb telefonokkal, lányok mű kiegészítőkkel, és amit lehet azt megmutatják. A fiúk (mert férfinak nem nevezhetem őket) tucat számra félmeztelenül, szőrtelenül. Láthatóan egy-két hónapja gyúrnak erre a megjelenésre, mert szálkás izomzatot nyomokban sem leltem fel. A lányoknál a műszempilla, műköröm épp olyan alapfelszereltség, mint ahogy az előbb említett hímneműeknél a szemöldökszedés. Nincs nekem semmi bajom azzal, ha adnak magukra, ha ápoltak, de amikor egy másik nemhez tartozónak szebben van kiszedve a szemöldöke mint nekem, kissé elgondolkozok. Lehet velem van a baj és én vagyok földhöz ragadt, de ha sötétben neki ütközök egy másik embernek, és netán a felsőtestéhez érek, szeretném egyértelműen beazonosítani, hogy melyik nembe botlottam. A kezdeti sokk után, azt vettem észre, hogy már az én fejem is a tucc-tucc ütemre mozog a szívemmel együtt. Valahogy ez ráragad az emberekre. A tánc is menne, mert egyszerűen lépegess egy helyben, a kezeddel pedig a fejed fölött végezz toló mozdulatokat. Ha van party szemüveged, akkor már be is illeszkedtél. És persze a szelfibotokat se hagyd otthon, mert ha nincs nálad akkor kitűnsz a tömegből. Körbe jártam, szétnéztem. Kifejezettem nem találtam kulturális sátrakat, de lehet napközben, nappal üzemeltek csak. Megszomjazván vettem 3dl szódát, 150 forintért. Minden cseppjét élvezettel kortyoltam és átéreztem: a víz érték. Aztán felcsendült az első ütem és kezdődött a jól ismert zene. A Faithless akár lehetne a tucc-tucc zene őse is. De ők azért ennél többek, a maguk 20 évével. Ha jól számolom most láttam őket harmadjára és ismét nem okoztak csalódást. Épp úgy nem, ahogy az sem, hogy a résztvevő tömeg 80%-ának fogalma sem volt, hogy mibe csöppent. Leszűrtem ezt a szöveg nem tudásából, meg abból, hogy felkészületlenül érték őket a ritmus váltások. Sok ismerősömnek mondom, hogy ha tehetik nézzenek meg egy „ilyen” stílusú koncertet, mert meglepődnének. Persze a rocker arcok elzárkóznak, pedig ha tudnák milyen gitárok, dobok szólnak itt. Na de a korlátoltsággal semmit sem tudok kezdeni. A koncert vége után, jött még egy körséta, aztán pedig az állomásra indulás. Emlékszem Moby után iszonyat tömeg volt az állomáson, most kevesebben voltunk, így ülőhelyre is volt esély. Felszállást követően fülemben és szívemben a ritmusos tucc-tucc álomba nyomott. Szinte csak Budán ébredtem meg. Hogy közben a vonaton mi történt azt nem tudom, de egy biztos: a vonat padlója olyan mértékben ragadt, hogy szinte kézzel kellett feltépni a szandállal a lábamat. A Déli pályaudvarról, éjszaka taxi és séta a Nyugatiba. Majd egy kis várakozás után személyvonattal vissza Debrecenbe. Így telt el 24 óra az életemből. És hogy átutaztam-e a fél országot hivatalos iratok nélkül? A válasz igen, bár így legalább nem hagytam el…

A szolgáltatók rémálma

Igazán hülye szokás, hogy a szolgáltatók csak  az új ügyfeleknek adnak kedvezményeket. Persze értem én, hogy őket még be kell etetni, de a régiekkel ki törődik? Hát vettem a fáradtságot és besétáltam kedvenc net és kábel-tv szolgáltatómhoz és kifejtettem véleményemet. Melynek végeredménye az lett, hogy kaptam 20% engedményt és gazdagabb lettem egy telefonkábellel. Mondtam is a hölgynek nekem ugyan nem kell, de ő kötötte magát, hogy nekik biza azt be kell oda vezetni. Mondtam, de jó mert ehhez én nem kellek hiszen okosban van nálam megoldva: egy cső a falban az ajtó felett, oda szépen betolják és ennyi. Hát ketten is összedugták a fejüket, az egyikük szerint minden kábelt cserélnek!? De ember, nálam a netkábel is csak 20 cm, mert egyből megy a routerbe és ha bíznék a lépcsőházban járkálókban, még a routerem is kint lenne. De nem, ők tudják. Lány szerint egy elosztót kapok és abból jön a telefon is. A fiú szerint pedig nem úgy van az, kábelcsere és méterenként 60 Ft. Láttam, hogy itt mindenki okosabb nálam, és bár nem győztek meg, de oké elfogadom nekik illik jobban tudni. Következő lépésként időpont egyeztetés a szerelői munka miatt (de még mindig nem hiszem hogy ehhez otthon kell lennem). Természetesen konkrétan csak a napot tudják megmondani, aztán jön a 8-12 vagy a 12-16 közötti intervallum. Ekkor már közöltem, hogy munkás nő vagyok, és én ugyan nem veszek ki egy szabadnapot csak azért hogy rájöjjek én nem is kellek ehhez. Na de kuss a neve annak aki kedvezményért hisztizett. Persze megjegyeztem, hogy ha egyszer beszállok a szolgáltatói iparágba (net és tv na meg telefon) akkor nálam bizony a szerelők két műszakban dolgoznak majd: 6-14 és 14-20-ig és így minden más cégtől elszedem az ügyfeleket. A pult másik oldalán nem nevettek, pedig én ekkor már jól szórakoztam. Na de lett egy időpont és szereztem felügyelőt is. Így boldogan hazatérhettem a kedvezményemmel.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy a lakásban semmit sem szereltek, csak épp benéztek, mert hát ott van az a bizonyos vezetékcső a falban, az ajtó felett a lépcsőházban, ahogy mondtam és az elosztót sem a lakásomban helyezték el. De legalább tudom, ha állás kell, megyek hozzájuk, mert már most nagyobb szakmai tudásom van , mint a bent ülő ügyfélszolgálatosoknak. 

Főzzünk együtt HBB

Hogy mit? Hát természetesen házi sajt pörköltet. Aki még nem evett az nem tudja mit hagyott ki, aki pedig evett az még többet és többet akar.

Tehát először is vegyél 4 liter tejet. Na persze nem boltit, nem uht-t, nem pasztőrözöttet, ne dobozosat, ne kancsósat hanem azt az igazi piaci házi tejet. Hazaérvén vegyél egy nagy edényt, jóval nagyobb legyen mint a tej mennyisége, mert minél jobban felfut annál több a kinyert sajt. Én engedek egy pici vizet az edény aljára, mert nem két percig kell forralni. Majd zutty bele a tej. Mikor már majdnem kifut, na akkor önts bele 2-2,5dl 50%-os Olympos citromlevet, kavarj rajta egyet, és látod hogy szépen kicsapódik és elkülönül a savótól. Persze ha már forralás közben citrom hozzáadása nélkül ez megtörtént akkor savanyú volt a tej, de sebaj tuti vega túrós csusza receptem is van (igen szalonna nélkül). Szóval kicsapódás után még pár perc nagy láng, aztán vagy 5 perc kis láng, majd állni hagyod 10 percig. Közben keresel egy szűrőt, és egy konyharuhát. Én mondjuk pelenkát használok. A szűrőbe teszem a pelust, beleöntöm a kicsapódott sajtot (a savót félre is teheted, van aki szereti: én nem) majd kinyomkodod a peluson keresztül a benne maradt savót: igen iszonyat meleg, de a jóért szépért mindig szenvedni kell. Vegyél elő egy tálcát aminek van széle, mert senki sem olyan ügyes, hogy az összes savót kinyomja belőle. Kissé eligazítod a pelusban a sajtot, majd én egy edénybe vizet engedek (persze ha a savót meghagytam volna, azt önteném bele) és a sajtra helyezem. Nyomást gyakorlok rá, látni fogod hogy van ott még savó. Majd állni hagyod egy fél órát. Aztán kiveszed a pelusból, és igaz hogy a mintázata rajta lesz a sajton, de hipp-hipp kész a saját sajtod, hozzáadott E nélkül, és még a borjúmirigyből kivont cucc is kimaradt belőle. Hagyod kihűlni. Ha kíváncsi vagy mérd le, hogy ha máshonnan veszel tejet össze tudd hasonlítani a kinyert mennyiséget. Ha kihűlt szépen kockázd fel, ha multitasking vagy közben egy serpenyőben bő olajat forralj, majd helyezd bele a kockákat. Ne tegyél bele sokat mert összeragad, de ha már összeragadt sebaj mert ha kihűlt akkor a kockákat szépen külön tudod szedni. Figyelj mert csapkodni fog, ha előtte levő nap készíted a sajtot akkor nem „köpköd” annyira. Közben egy zöldpaprikát is vágj kis apró kockára, ha szereted a csípőset akkor zölderőset vegyél. Ha kisütötted a sajtot, olyan arany színű legyen, szedd ki tálba, majd az olajból tegyél pár kanállal 4-5-6 egy lábasba. Abba tedd bele a zöldpaprikát és jól párold meg, szeretem az üvegesre párold kifejezést bár azt inkább a hagymára használják. És igen a hagyma kérdés. Szóval ha a paprika megpárolódott de nem sült meg, akkor tegyél bele 3-4 teáskanál hinget, kavargasd és számolj 10-ig, majd vedd le a tűzről, tegyél bele egy kis feketeborsot és 3-4 teáskanál pirospaprikát (szegedit mert az a jóóó!) és kavard össze, a lángot vedd vissza, és a lábast tedd vissza. Ekkor beleteheted a két doboz konzervparadicsomot, ismét keverd össze és főzd, forrald vagy 10 percig, utána passzírozd össze krumplinyomóval. Mehet bele a sajt, keverd össze és öntsd fel annyi vízzel, hogy jól ellepje. Aztán tegyél bele egy teáskanál cukrot, két teáskanál sót és vagy 3-4 kis kupaknyi citromlevet, újra kavarás, majd fedő rá és forrald. Kb 35-40 percig főzd, kavargasd és ha fogy a leve öntsd fel vízzel. Ha nem fogyna akkor vedd le a fedőt és úgy főzd, mert elpárolog. 40 perc után zutty bele egy nagy pohár tejföl, ismét kavarás. Utána forrald újra föl, 5 percig még hagyd a nagy lángon. Elzárhatod, lefedheted és hagyd állni. Csinálhatsz mellé tésztát, krumplipürét, rizst. De én hajdinával szeretem. És persze ha közben nem kóstoltad és a hing helyett nem hagymát tettél bele, no meg a tészta is tojásmentes, mondj el egy maha mantrát és máris tettél valamit a lelki életedért is..

Na és persze jó étvágyat Neked! Én még készítettem hozzá egy kis salátát, és főzés közben mosogattam, a pelust is kimostam (mert a tejes cucc ha beleszárad, jajj de nem jó illatú), mert hát nő lennék és igazán multitasking így a fotózás sem maradt el. 

Mert a menekültek nem tudnak kerítést mászni?

Sokat gondolkoztam, hogy alkossak-e véleményt többek közt azért mert igazán érzékeny téma, meg hát én is őrlődök és dőlök hol erre, hol meg arra. Az egyik oldalam (Teréz anya szindróma) azt mondja, hogy természetesen az erősebb dolga, hogy a gyengébbet, az elesettebbet támogassa. És jelen esetben hazánk az erősebb (látszólag). A másik oldalam viszont azt tanácsolja, hogy a segítőkészség nem egyenlő a hülyeséggel. Szóval a tény, hogy jönnek hazánkba a menekültek, bevándorlók, átvándorlók ha akarjuk, ha nem. Lehet hisztizni, hogy de miért is engedjük be őket: nos aki az Unióra igennel szavazott, talán túl kellett volna azon látnia, hogy így Európa része leszünk. Mert hát mi sosem leszünk Európa része, mi mindig a határ leszünk, és így leginkább csak  kötelességünk van. Persze lehetett volna, hogy mi szabjunk feltételeket, de ehhez tökösnek kellett volna lenni, no meg nemzetileg igazán össze kellett volna fognunk. De ugye ismerjük nemzetünket?! Szóval jönnek, itt vannak.

Mély sóhajjal írom le ezeket a sorokat, de.

Sajnos nem nagyon lehet elkülöníteni a tényleges menekült státuszú bevándorlót, a pl. büntetés elől menekülőtől. Azt sem lehet eldönteni, hogy papírok nélkül melyik országból jönnek. Persze aki tényleg menekült az hozza a családját és hozza a papírjait mert neki nincs titkolni valója. De ő is be van tojva, mert látja az ellenségeskedést a szemünkben, mert gyanakvóak vagyunk és nekünk európai fehérnek majdnem egyforma az arab, az indiai stb. Aztán itt van a kulturális különbség is. Mi jogon mondja rájuk  egy „elit” európai, hogy ezek csürhében jönnek, mint az állatok. Náluk sokkal nagyobb a családi összetartás, és amit mi csürhének látunk, az nekik az ötödik, hatodik unokatesó, mert ott még van családon belüli összetartás. És igen árulják a piacon a konzerveket, amiket a mi adónkból adnak nekik. De istenem, valaki elolvasta az összetevőket? Egy iszlám hitű nem eheti meg egyiket sem, hiszen az ipari szalonna mégis csak sertést rejt. És persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy ugyan már ha éhezik csak meg eszi, és mégis milyen hülyeség már hogy nem esznek sertést, örüljenek, hogy kapnak valamit. És persze talán  igazuk is van a kötekedőknek, de aki soha nem evett ilyet és nem ad a gyermekének sem, akkor azt azért ne feszítsük már keresztre csak azért mert jó keresztény módjára "kétpofára" tömjük magunkba a sonkát húsvétkor. Utálom, hogy az éremnek mindig két oldala van. És utálom, hogy sokan nem akarják ezt a két oldalt látni. Mert igen ott a másik, aki azért jön el mert ott épp körözött bűnöző, és hiszi, hogy megmenekülhet (nyugi a karma őt is utoléri). És a liberálisok ezt nem akarják látni. Igen könnyű a ház falai közt online írni, hogy milyen embertelen is a kormányunk, és hogy milyen primitív az országunk, hogy vannak akik nyíltan kimondják azt, hogy ide ugyan ne gyertek. Hát én innen Debrecenből üzenem, hogy bár nem lakok a tábor közelében, de igazán átérzem azok helyzetét, akik ott élnek és átélték a minap történteket. Szóval kedves 100%-ban bevándorló pártiak lehet közelebb költözni, hogy ne csak egy rózsaszín ködös világmegmentő mese főhősei legyetek. Tessék jönni ételt osztani, ruhát adni, mert igen van köztetek akik ezt megteszik, és még mindig vannak illúziójuk de közelednek a föld felé két lábbal. És persze ugyanígy invitálom a 100%-ban idegengyűlölőket is (mert annak a rohadt éremnek még mindig két oldala van) és nézzenek az anyja karján ülő kisgyermek könnyes szemébe, aki nem érti hogy az emberek miért kiabálnak,  verekednek pedig neki anyu azt ígérte, azért jönnek el a megszokott környezetükből mert itt béke és nyugalom van.

Szóval bennem is kettősség van, mert igen menedéket adnék annak aki rászorult, és igen visszazavarnám azt aki nem az, aki ott sem élte megfelelően emberi életét.

Összegezve egy valamiben biztos vagyok: amikor én Indiában vagyok hetekig, nem zavargok, nem hőbörgök, meghúzom magam, mert ott csak vendég vagyok, és értékelem, meghálálom, hogy erre a rövid időre befogadnak engem…

Mindenki nyugodjon le.. szülinapom van és nutellám is