Sokan hisztiznek hogy Amerika
utánzó mondvacsinált műmájer ünnep. Valahol akár igaz is, na de nem mindegy?
Valahogy az embereknek alapból el kellene azon gondolkozni, hogy mit jelent a
másik neki. Mit is érez, gondol, valósít meg. Mondhatnám, hogy rohanó világunkba,
a határidős napló időpontok közé fel kell venni egy napot, amikor tényleg illik
elgondolkozni. És ilyenkor jöhetnek az üres frázisok: nem kell egy
mondvacsinált nap, nem csak egy napon kell szeretni, ajándékozni stb. Ezzel is
egyet tudok érteni, de még mindig azt gondolom: nem mindegy? Egy születés nap
ünneplése is lehet kétséges, mert bár mindenki a világra jövetelét ünnepli, de
az életünk a fogantatás pillanatával kezdődik. Az asztrológia is a születés
pillanatától számítja a horoszkópot. Közben a védikus asztrológia hívei előre
kiszámolják a megfelelő fogantatási időpontot. Szóval mit is ünnepeljünk akkor? Na és a névnapok?
Több országban nem ünneplik, mint ahányban igen. Szóval miért is kell a
nevünket ünnepelni? És a húsvét na meg a karácsony? Csak azért mert más vallású
vagyok hagyjam ki a szokásokat? Persze vannak akik igen kihagyják, s vannak
akiknek a vallásuk minden féle ünnepet tilt. Na de miért is kellene megvonni
ezeket önmagunktól? Szóval, hogy most egy nappal több az ún mondva csinált
ünnepnap, nem mindegy hogy minek hívják? Valentin, Bálint vagy akármi. Magam
részéről a készülődést szeretem a legjobban, legyen bármiről szó. A készülődés
maga a várakozás. Na szóval elterveztem a Valentin napi szeretetemet az Uraknak
szánom. Mondhatnám, ha Őket igazán szeretni tudom akkor mindenkit szeretni
tudok. Na a végeredmény pedig önmagáért beszél:
