Mit, miért és meddig

Hogy hova tűntem? Egyszerűen élem a felnőttek életét. Mikor iskolás voltam, úgy éreztem fogoly vagyok: mindenki megmondta mit csinálhatok, mit nem, hova mehetek és hova nem, s meddig. Vágytam arra, hogy felnőtt lehessek, hogy dolgozhassak és a saját uram lehessek, mikor én mondom meg magamnak mit, meddig és hogyan. Eljött ez az idő is. Közben az intelligencia (és nem az anyagi IQ) azt mondta, tanulj még egy kicsit. Én pedig engedelmeskedtem: tanultam, dolgoztam és persze szórakoztam. Majd elvégeztem az iskolát, lett jó munkám, jó fizetéssel: igaz nem az amit tanultam, de a bankszámlám azt mondta ne bánkódjak, hiszen előttem az élet. Aztán teltek- múltak az évek, és az élet még mindig előttem.  Egy idő után már nem tanultam, max az élettől és csak dolgoztam és szórakoztam. Aztán még pár év, és van mikor már csak dolgozok. Na hát ide tűntem. S hogy ki mondja meg mit, miért  és meddig? Leginkább a testem, de valójában azok aki a bankszámlámat töltögetik. A nevük nem anyu és apu.. de a tekintélyük legalább akkora. S hogy panaszkodom-e? Nem, mert hálásnak kell lennünk, mindig azért ami van, s nem bánkódni azon ami nincs. El kell fogadnunk, amit ad a sors, amit magunkban hordoz a karmánk. Vagyunk és leszünk, ez tény és változtathatatlan. De tetteinkkel, gondolatainkkal befolyásolhatjuk. Vagyis lehet hogy most mások mondják meg mit, miért is meddig, de ezeknek a másoknak köszönhetem, hogy kijutottam Indiába, s talán jövőre újra hihetem azt 2-3 hétig, hogy én mondom meg magamnak: mit, miért és meddig.