Régebben néztem az eurovision
dalfesztivált. Manapság a csapból is a különböző tehetségkutatók folynak:
faktorok, sztárok, dalnokok. Így már nem tartom számon mikor melyik fut és kik
is a sztárjelöltek. Na de már ahogy vissza tudok emlékezni mindig az volt a
séma: mi magyarok sosem nyerhetünk, hiszen míg egy német simán szavaz egy
osztrákra, ránk magyarokra senki sem, hiszen minket a környező országok lakói
nem szeretnek. Jajj jajj szegény magyar résztvevők. Na de most kérdem én: miért
szavazna ránk bárki is, ha mi magunk sem tartunk össze. Itt van Alex aki más
mint az átlag. A másság úgy tűnik rémisztő, mert nem beilleszthető. Az
egyszerűség úgy tűnik nevetséges, és egyben szánalmas a magyaroknak. Szóval ahelyett,
hogy örülnék, hogy a vukos lány után bejutottunk a döntőbe: nem, mi egymásnak
esünk, mint a jobb és a bal oldal a fene nagy magyar politikai életben. Autistának neveznek egy embert csak azért
mert más. Hihetetlenek vagyunk mi magyarok. Semminek sem örülünk, nem tudunk
boldogok lenni, pedig ez a dal: egyszerű, kedves és szerethető. S hogy Alex
olyan amilyen? Hála Istennek hogy a sok műmajer ember közt van aki önmaga tud
lenni. Na és akkor nézzünk egy igazán zseniális zenészt, akit jelzem én
tisztelek, szeretek stb. Ő Moby:
És nézzük Alex-ünket:
Na beugrik már?
Hozzáteszem, Moby sem egy Fred Aster és nem egy Dave Gahan énekhang. S mégis
létezik bárki a világon aki leautistázza? Aki ki merné jelenteni hogy őt csak
is idióták szerethetik? Tény, hogy zeneileg ég és föld Alex és Moby. Tény hogy
Moby világsztár, s tény az hogy Moby épp úgy elmehetne mellettem az utcán, s nem
jönnék rá ki is ő, mint ahogy Alex sem tűnne fel.. Egy a lényeg: ott van,
tetszett, tovább jutott, megtapsolták és magyar. No akkor mi is a bajunk
kedveseim???
