Azért reggel az első gondolatom
csak az volt, hogy vajon mit vétettem, hogy ezt a pénztárcám bánta. Felmerült a
kizsebelés gondolata, de nem hittem benne, mert hogy a táskám zipzárját még én
is alig tudom kihúzni, nem hogy visszahúzni. És ha csak magadat hibáztathatod,
no az a legszörnyűbb. Reggeli után beléptem online világomba, és láss csodát
egy üzenet fogadott, hogy megtalálták az
irataimat, és ha magamra ismerek ugyan hívjam már ezt a számot. Magamra
ismertem, fellélegeztem legalább az okmányirodát kihagyhatom. A csörgés után
kiderült, hogy nem csak az irataim, hanem minden meg van. Hööö? Még élnek ilyen
emberek? De hát ez most mégis hogyan? És ráadásul a Szigetre tart épp és hozza
magával. Na hát néztem mint Aliz csodaországban, csak épp a bádogembert nem
leltem, bár nem voltam benne biztos, hogy épp nem vele beszélek telefonon, mert
hát sajnos a mai hús vér emberek nem ilyen erkölcsösek. Tehát vonatjegy stornó,
s így még egy pár óra szigetelés lett az új terv. Déltől egy fesztiválon lenni
csuda jó dolog ám. Mert az emberek nagy része még a tegnap estét éli meg
álmaiban, a másik része is csak ténfereg, nem nyomul épp a túlélésért küzd. És
mikor lefekszel egy padra, és s lágyan fújó szél Jim Morrison édes hangját hordozza
igazán megfizethetetlen. Ismét csak úgy vagy, csak úgy létezel a semmiben.
Feledhetetlen, megfizethetetlen és kihagyhatatlan. Újrafotóztuk az esti
dolgokat, mert hát a Nap fénye és a pénztárcám megléte mégiscsak másként
láttatja már a dolgokat. Séta, beszélgetés, pihenés, nézelődés. Tényleg olyan
az egész, mint egy kis elzárt civilizáció a maga kis szabályaival, tág
erkölcseivel, ahol szinte mindent lehet. Később megtörtént a találkozó: pénztárca
kezemben úgy ahogy volt. Még mindig Aliznak éreztem magam, de az ember tényleg
ember bádog nélkül, aki természetesnek tartja, hogy így cselekedett.
Visszakaptam a reményt, hogy az emberiség csak nem halt ki teljesen. Ezer
köszönet és hála után búcsút vettünk, hiszen azért a Szigeten mindig van dolog.
Én pedig utamat hazafelé vettem, hiszen hétfőn már munka van. Összegezve: lehet
hogy Sziget már multi, és közkedvelt, és vesztett a régi céljából,
hangulatából. De ad valami olyat amit más fesztivál nem. Ad egy olyan érzést
amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. Nem lehet leírni, elmondani, lefotózni
mert egyszerűen érezni kell, before you die…
