Igazi SZIN múltra tekintek
vissza, hiszen már 6 évesen szüleimmel lelkesen ültem a rakparton, és
énekeltem: Ülve pisilek, állva kakálok, becsület dolgából igen szarul állok..
Rolls Frakció, a Bikini őse. Szóval vannak elmesélt és valós emlékeim is. Mégis
az első partfürdős SZIN a legemlékezetesebb hiszen itt volt a Cure. Aztán
rémlik még másik évből Ákos, Morcheeba. Most viszont a programot böngészve
senki sem dobogtatta meg a szívemet. De ha már itt vagyok, csak nem hagyom ki
ezt a rendezvényt. A nulladik napot ki is hagytam. A média elég hangos volt
mert hát a bejutás több órába telt. Gondoltam majd másnap délelőtt felveszem a
bérletemet. Na de az ég leszakadt, így csak este jutottam ki. Belépéskor
összeállt a kép, hogy mi okozhatta a fennakadást. Kezdődött azzal, hogy
mindenkinek két szalagot adnak. Az egyik szövet, a másik papír. Előbbi igazán
jó és praktikus, mert ha fürdesz (mert igen is a fesztiválozók is fürdenek) nem
mosódik el, és sokan évekig mint ékszer hordják. A másik papír pedig nem
praktikus és nem is értelmezhető. Mert elázik, elmosódik így 4-5 nap alatt.
Szóval mind a kettőn van vonalkód. És itt jön a csavar, a svéd csavar. De miért
épp svéd? Na nem a nemzetiség a lényeg, hanem hogy befelé leolvassák a
vonalkódot, majd kifelé is. És ha kifelé véletlenül ezt elfelejted akkor hello
szia szevasz nem mehetsz be. Tessék? Van aki 16 ezret fizet ezért a
rendezvényért és egy csippenés elmaradása és ennyi? Hát kérdem én ki volt aki
ezt kitalálta, és vajon a családfája csuklik a nyitás óta? Javaslom, hogy a
SZIN rendezősége látogasson el más nagyobb fesztiválra, mert ez akkora
hülyeség, hogy párját nem láttam még soha. Gondolom arra szolgál, hogy a szövet
karszalagot ne tudják az emberek egymás közt cserélgetni. No de ha Szigeten is
elsiklanak efelett, akkor itt? Majd Szeged megmutatja, vagy mi van itt most
érem szépen. Ezután jött az átvizsgálás. Secus emberen gumikesztyű. Kissé
megilletődtem, hogy itt aztán testüreg átvizsgálás is lesz, de aztán ez
elmaradt. Az övtáskámát figyelmesen átnézte: 5 rekeszből kettőt, majd közölte
mehetek. Tehát cipőben, zsebben, és kapucniban bármit bevihettem volna. A
beléptetéstől meghatódva magamhoz vettem egy programfüzetet és szembesültem
azzal, hogy így az első napon én ugyan senkit sem nézek meg. Gyors séta, majd
egy két helló és indulás haza. Persze figyeltem a „kicsekkolásra”. Majd egy
nőstény secus megállít. Na mondom nem meglepő kifele is motoznak: ha már
bevittem, ki nem hozhatom. Na persze nem ez történt, hanem megkérdezte, hogy
vonalkód leolvasáson átestem-e. Mondtam, hogy igen majd halkan megkérdeztem,
hogy vajon ha kétszer csekkolok ki akkor mi van. Választ nem kaptam. Összegezve
én kérek elnézést a távolról érkezőktől, mert bár Szeged szívem csücske, de ez a
koncentrációs táboros ki és beléptetés már nekem is sokk volt. A SZIN
szervezőségének pedig azt kívánom, hogy a szombati napon egyszerre 6000 ember
akarjon bejutni, és fulladjanak bele ebbe az új rendszerbe…
