Bármilyen írást legyen az szent vagy nem szent, vagy vers, vagy
novella bárki, bárhogy értelmezhet. Azt, hogy a szerző mire gondolt közben sosem
tudjuk meg, sosem fejtjük meg, csak elhisszük mert egy okosabbnak vélt ember
egyszer azt mondta, hogy a piros szegfű a forradalom jele, a vörös rózsa meg a
szerelemé.
Visszatérve a történésre, miért is ébresztjük fel az alvó oroszlánt?
Igen vannak szélsőségesek akár politikában, akár vallásban, akár szerelemben. A
szélsőségeseket meg jobb békén hagyni. Egyfelől mert úgysem békél meg, hiszen
neki lételeme ez a radikális és szélsőséges álláspont. Neki életereje az
agresszió. És hogy miért? Nem biztos, hogy értenünk kell, hanem egyszerűen csak
elfogadni és (igen ismétlem önmagam) békén hagyni. Vannak személyek, dolgok,
eszmék, szentek, guruk akiket nem figurázunk ki. Mert egyszerűen (ha őt nem is)
de tiszteljük és elfogadjuk azokat akik őt szeretik, imádják, képviselik,
követik.
Valahol egyszer az egyik félnek meg kell állnia ahhoz, hogy a másiknak
ne legyen válaszreakciója. És igen ez a nagyokat igazán zavarná, így ha netán
békesség ütné fel a fejét gyorsan generálni kell ismét valamit, mert amíg két
ember van a Földön a békesség elképzelhetetlen.
Szóval ha a tűzzel játszunk az
megéget, ha felébresztjük az alvó oroszlánt az bizony meg fog enni…
És bár nem vasárnap volt, és nem akkor és nem ott.. de lehet bárhol, bármikor..
