Emlékszem mikor először útnak
indultam jóbarátom feltette a nagy kérdést: teljesül az álmod, mi lesz ezután?
Egy kicsit elgondolkodtam, hogy az évek során mennyire akartam és vágytam
Indiába. És igen ha odajutok, majd vissza akkor hova tovább. És emlékszem a
percre mikor rádöbbentem: ebből sosem lesz elég. Eljutok egyszer és akarok még
egyszer. És eljutottam másodszor és akartam harmadszor is. És most negyedszer
épp úgy akarom, mint akkor legelőször. Épp egy éve mikor újra a Szent Földre
léphettem, minden olyan ismerős és mégis minden olyan érdekes volt akkor is és
lesz majd remélem jövőre. Valahogy azt vettem észre, hogy csapatunkban épp úgy
elindult egy emlékezés, mint bennem, mert megszaporodtak és előkerültek nem
látott képek az ottlétünkről. Mindenki boldog hogy részese lehetett és
mindenkinek elszorul a szíve, hogy most nem lehet ott. Sokan (ahogy én is) már
visszatérésemkor elterveztem miként gyűjtöm újra össze a pénzt, ami szükséges
álmaimhoz. És hogy könnyű-e lemondani a jóléti, tengerparti, vagy bármely más
vízparti nyaralásokról ebben a 2-3 évben? Nem az. De hogy megéri-e? Igen bizton
állíthatom, hogy igen…
