Kedves Müller Péter Sziámi és
Kedves Gerendai Károly!
Respect. Mert amivé vált a
Diáksziget, az egyedi és megismételhetetlen. Mert kellettek hozzá Ti és
Mi..vagyis az együtt.
Idén ünnepeltük a 25-diket. Ez
akár gombócból, akár palacsintából és a házas évek számaiból és igazán jelentős.
Mondhatjuk együtt sírtunk, nevettünk, éltünk, buliztunk, lélegeztünk akkor és
most is. Mert van egy valami amit nem tud más fesztivál, amit nem tud elvenni a
számomra és sokak számára semmit sem mondó fellépők tömkelege. És ez az az
igazi freedom életérzés, amiről beszélhetünk, de ha nem érzed megette a fene.
Az a valami amikor azt érzed bármi és bárki lehetsz. Amikor bármit felvehetsz
és nem feltűnésből, hanem mert ebben érzed akkor ott teljesnek magad. Szóval
amikor belépsz és érzed, hogy otthon vagy. Na ezt nem érzed máshol.
Na de nézzük: 2017. Titkon és nem
halkan mindenki remélte: nagy durranás lesz. Voltak nem kevesen, akik megvették
a hetijegyet, mert hitték: jubileum van. És lettek még többen, akik fél áron
árulták már a rendezvény előtt egy hónappal, mert a nagy durr a fellépők neveiben
elmaradt. PINK! Volt már és gondolom lesz is még. És azt hiszem az átlag
embernek be is fejeződött a lista.
Voltak akik lemondták a fellépésüket és
helyette újak jöttek. Bevallom sem az előző sem a hirtelen felbukkanó nem
mondott semmit. Bújtam a programot és láttam: PJ Harvey. Hmm vajon hogy került
be? Valaki félrenézte és DJ Harvey-nak olvasta? Jó lesz az a népnek. Ha így volt
nagyot csalódott. Én viszont örültem és Őt akartam, mert szerettem. Viszont
láttam, hogy azon a napon más már nem érdekel. Sebaj menjünk az el nem mondható
feeling miatt. Mert kell, ha nem is az az egy hét együttlét, de kell a freedom
illúziója.
Pénteki nap volt. A Hév-re simán,
egyszerűen feljutottunk és még le is ültünk: gyanús. A bejutás egy percbe telt.
És egész este egy percet sem álltunk sorban sem étel sem ital fronton.
Mondhatnám, hogy ez így kényelmes, de mondom ez így siralmas. Rutinosan
körbejártuk a helyet. Ettünk vegán ételt, jégkrémet Aldis áron, nagy és csokis
mosollyal a szánkon. Leheveredtünk a színház sátor mögötti dombon, s bár
világot nem váltottunk igaz válthattunk volna. Majd lassan közeledtünk Polly
Jean felé. Nem csalódtam: az emberek nagy része lelépett. Akik maradtak azok
tudták, hogy nem DJ party lesz. Első sorban, szandálban Szigeten?! Őrület én
mondom Karcsikám. És Polly jött, mint egy Díva, és a színpad tényleg Színpad
lett. Egy igazi nagybetűs Színpad. Lehet nevezni érfelvágósnak, és lehet
nevezni művészetnek: egyszerű, nemes, órákon át hallgatható. Vannak „sláger”
száma Pollynak, de ezeket mellőzte. Hogy baj-e? Engem nem zavart. Hogy másokat
igen? Nos ki nem sz.rja le? Polly megteszi, mert megteheti. Talán ő sem érti,
hogy került be a fellépő listába (persze tudjuk, épp a közelben turnézik, így
átugrott). Tehát Polly jött, és elvitte a szívemet. Fura mód sok magyar szó
volt ott az első sorban. Mondtam már, hogy szandálban voltam és senki,
de senki nem lépett rá a lábamra az első sorban a Szigeten?! Hihetetlen,
siralmas kedves Müller Péter Sziámi. Koncert után Polly hatása alatt mentünk
jobbra és balra, majd jött a viharjelzés (na ne ijedjünk meg egy kis széltől és
pár csepp esőtől..emlékszem én az árvíz fesztiválra: ott voltam és élek most
is). Szépen hazamentünk. A HÉV-en le tudtunk ülni: hihetetlen és szánalmas
kedves Karcsi.
Másnap újra elmentem a freedom
szigetére. A Hév-en ülőhely épp úgy volt mint tegnap, pedig szombat volt. A
karszalag felvétel 1 perc volt, a bejutás 5 perc. És még mindig nem kellett
sorba állni. Rutinosként bevezettem társaimat a Sziget világába, majd ismét pár
perces sorban állások után ételhez-italhoz jutottunk: hihetetlen. Felfedeztem a
Bad Religion formációt. Ki érti hogy kerültek ide. Csak este 10-ig kell elütnöm
az időt.. Elsőként Halott Pénz. Nah. Ez idáig kimaradt, mert mindig volt jobb
dolgom más-más fesztiválon. Három szám után kijelenthetem, hogy jó-jó, de nem
nekem. Átsétáltunk Paddy-re. Ott van hangulat és közelebb áll az ízlésemhez.
Koncert után folytattuk a körutat. Betértünk Tibi atyához, akinek a területe
épp fele akkora lett, mint tavaly volt. Valahogy a Sakk sátor lett a nyugi és
találka pontunk. Igen van, aki a Mol kútnál megvett 18.000 forintos jegyén
sakkozik. Miért ne tenné, ha nem talál magának megfelelő zenét?! Na de majd
10-kor. Előtte még egy Brains koncertet is találtunk. Nekem tetszett. Ők is
mindig kimaradtak, mert volt amit jobbnak ítéltem meg: öreg hiba, máskor nem
teszem. És jött a 22:00: Bad Religion. És igen: megmutatták. Hogy mit? Azt, hogy
lehet felnőttként, punk-ként normálisan zenélni, vizet inni és mégis átadni
amit a mára már taréj nélküli kemény punkok vártak. Szerethető bácsik voltak a
színpadon, magával ragadtak. És hogy hogyan kerültek bele a felhozatalba, magam
sem tudom, de feldobták az estét. Utána másik Színpadon jött Szabó Balázs. Vele
semmi gond nincs, de egy ugri-bugri pogó-punk után nehéz lenyugodni. Voltak
akik táncolni próbáltak, de Marcit idézve annyi ritmus érzékük van, mint egy
tyúknak! Én kérek elnézést a tyúkoktól. Miután Balázs elhallgatott, mi
elballagtunk. Rutinosként nem a Sziget területén kértünk/vártunk taxit, hanem
kint. Ez sem volt egy percnél több: hihetetlenül siralmas.
Általánosságban: elfogadom, hogy
a magam 40 évével már kiöregedtem (jól tetted Karesz, hogy eladtad a jogokat) a
Sziget Fesztiválból, bár voltak nálam idősebbek, akik épp úgy kerestek ott
valamit. És gondolom épp annyit találtak, mint én. Közben rájöttem, hogy
halottam én a nagyszínpados előadókat: van egy-két sláger számuk, de ennyi.
Akár mondhatnám, hogy még hallgathatóak is, de.. Azt hiszem ezek a zenék
leginkább egy club helységbe valók, ahol a tyúkok is tudnak táncolni. És nincs
is ezzel gond. A gond ott kezdődik, hogy megkapják a legnagyobb színpadot, és
tény, hogy ezrek kíváncsiak rá. Viszont táncolni épp emiatt nem tudnak..és azt
hiszem látványban csak Pink tette oda magát. Szóval értük kár fenntartani ekkora hangtechnikát vagy kivetítőt. Kövezzen meg bárki ezért a véleményért. Amúgy meg
talán még sem voltak annyian kíváncsiak a fellépőkre, hiszen egy nap sem volt
telt házas és a bérletek sem fogytak el elővételben. Ez azért jelzés értékű..Na
nem Karcsinak, mert ő már mindezt elengedte. Azt hiszem a legjobbkor..
És hogy nézett volna ki az én
jubileumom? Elárulom (minden racionalitásom, és objektivitásomat megtartva nem
elszállva). Csináltam volna egy kisfesztivált a nagy szigeten Diáksziget néven.
Egy kétnaposat, mert tudom a fiataloké a jövő. És a fellépőlistámon ők lettek volna: VHK, Európa Kiadó, AE
Bizottság, Tereskova, PUF, Kispál, Sziámi, URH, Kontroll, (tudom, tudom egy az
apjuk) Waszlavik (ha él még) és még jó pár zenekart..akár a maiakból is. És
igen lehetett volna 2 napos bérletet venni, és igen korra való engedményt is
adtam volna..35+ olcsóbban kapta volna.
Na ez lett volna ez én Szigetem. Eljöttél volna?
