Ha templom közelében van a
szállásod, akkor igazán korán ébredsz, szinte egyszerre Istennel. Igaz kicsit
korábban már ébresztenek, mert hát Istent mégis csak illik ébren fogadni. Így
hát mi is megébredtünk, de győzött a fáradtság. Isten meg megértő..legalábbis a
mienk. Meleg vizes tusolás után utunk a templomba vezetett, hogy megnézzük az
Urakat.
Örömmel tapasztaltam, hogy a dél-indiai emberek nem nagyok, sőt hozzám
képest alacsonyak (ami kész csoda) így a fejük felett simán gyönyörködhettem az
oltárban. Később a helyi Govinda étterembe mentünk. Nem vittem túlzásba a
reggelit: paneer dosa. Ami egy sajtos palacsintaszerű dolog, igazából rizs
beáztatva, majd ledarálva és palacsintának kisütve. Igen, rizst ettem sajttal.
És? Persze közben már elterveztem, hogy ha másnap sajt nélkül kérem, de jó lesz
rá a nutella. Ugyanis szobatársam Angliából érkezett és a kérdésre, hogy mit is
hozzon egyértelműen a nutella volt a válaszom. Persze szerinte ugyanolyan, mint
máshol..de én tudom, hogy ez nem igaz.
A reggeli után gyors pakolás és
indulás. Vagyis indultunk volna, mikor megjegyeztem, hogy milyen fura, hogy
nincsenek majmok. Erre két szobával arrébb sikoly, majd küzdelem. Ugyanis két
majom úgy döntött, hogy az ablakon bemászva szétnéznek a szobában, hátha lehet
valamit enni. Ennek a két lakó nem igazán örült. Egyből megjelent a férfi erő
és repkedtek a papucsok, persze csak óvatosan nehogy az is repüljön az ablakon.
A majmok le is léptek. Közben persze egyesével mindenki visszaszaladt, hogy megnézze
becsukta-e a becsukható dolgokat. Mi is visszamentünk, de mi a légkondit
kapcsoltuk be.
A kis majmos szösszenet után elindultunk. Első célunk a
pénzváltó volt, de a buszvezetőnk úgy gondolta, nem olyan fontos ez: kell
nekünk a szentség. Elvitt bennünket az első templomba. És igen elfelejtettem,
hogy zoknit tegyek a táskámba, hiszen itt mindenhol mezítláb kell lenni. Ez
önmagában még nem lenne baj, de itt a párától minden kő nedves. Vagyis a talpam
ragad és csúszik. Nem olyan jó érzés. Persze ezt is meg lehet szokni, mint
ahogy a párát. Kb olyan mintha valaki ülne a mellkasodon és nem tudnád
kinyomni. Iszonyat súllyal nehezedik rád, miközben 30 fok feletti meleg van. Egyértelműen
vizes vagy mindenhol. Bent a templomban nem lehetett fényképezni, be sem
vihettük a gépeinket. Ezzel szemben az előtte levő téren nekikezdtem az
életképeknek. Na itt délen nem szokványos a fehér ember látványa. Így aztán én
fotóztam, ők fotóztak. Hol együtt. Hol külön. Lassan egy stúdió lett a téren
és mindenki fényképezte a másikat.
Nehezen szabadultam.
Szóval a templom után, ahol összeszedtük az áldásokat
végre elindultunk a pénzváltó felé. Kell a pénz. Nem csak a női shoping miatt,
hanem a templomi adakozás miatt is. Sőt, itt jellemzően vannak gyorsforgalmi
sávok, ahol plusz pénzért szinte sorban állás nélkül odajutsz az oltárhoz. De
most sem ment könnyen, mert bár sofőrünk büszkén mondta, hogy a telefonján van
google map, mégsem találta az oda vezető utat. Ilyenkor otthon már kibuktam
volna, de itt minden más. Itt semmi sem probléma, mindent megoldanak a kis
indiaiak. Így aztán egy ember magára vállalta, hogy összegyűjti a pénzt és majd
ő beváltja. Mi eközben sziesztáztunk. Mikor
felébredtem egészen emberi fejem lett. Újra zuhanyoztam, bár azt nem tudom
minek, de így illik erre felé: alvás után fürdés. A hiedelemmel ellentétben a hinduk igazán adnak a tisztaságra. Valljuk be mind érezzük a másik ember szagát, viszont azt is be kell vallani, hogy soha nem az izzadság szagát érzem, hanem egyszerűen más a szagunk: ennyi. Lehet hogy nem tiszta vízben (nekünk nem az) tisztálkodnak, de teszik ezt reggel, este sőt wc után is. Tehát ha Indiában nem látsz wc papírt az nem azért van mert igénytelenek és még ki sem törlik, hanem ügyesen használják a vizes kancsót amit a wc mellett látsz. És hogy mosnak-e kezet? Igen mosnak. Persze köztük is ahogy köztünk fenemód fejlett nyugatiak közt is vannak igénytelenek..de hát ez emberi (már ha emberinek nevezhető) jellegzetesség és nem egyéb.
Délután egy újabb templom felé
vettük az irányt, ahol vízesés is volt. Ide nem busszal mentünk, hanem gyalog.
Egy helyi panel negyeden keresztül. Igazán meglepett a tisztasága. A vízesésnél
ismét jött a mindenki fotóz mindenkit project, ha nem vagyok ügyes akkor még
most is ott lennék és mosolyognék a szelfiken. Régebben azt hittem a raszta
hajam miatt van. Most már tudom, hogy nem! Egyszerűen ha én szeretem őket
fotózni, ők miért ne szeretnének engem?! Megkaptam Hanuman kegyét egy kis
adomány után néhány mantra között megemlítette a nevemet a pujari: istennek
legyen hála. A mantrákat nem értettem,
de hiszem, hogy jót akart nekem.
És ezzel az áldással el is
indultunk vásárolgatni. Betértünk a helyi Sparba. Hát igen itt aztán minden
van. Vegyítve a nyugati az indiaival. És az a rengeteg keksz, amit mind ehetek.
Istenem, de szeretem ezt az érzést. Leveszed a polcról (ahol vagy 30 féle keksz
van) és egyből látod rajta a zöld pötty jelzést, ami annyit jelent: egyed
Barbi, mert eheted. Egyáltalán nem kérdés, hogy van-e vega majonéz?! És igen
itt van pisztáciás cornetto és bronie-s magnum. És hogy ehetem-e? Hát persze
hogy igen.
Szóval vásároltunk és boldogan fagyiztunk. Közben nézelődünk és
sikerült 2 db szárit vennem. Hétfőn Balajihoz készülünk, oda meg illene szépen
menni. Mert ugye tapasztalt utazóként nem hoztam szárit, mert bár ritkán
hordok, de sejtettem, hogy venni fogok egyet-kettőt. És lám-lám jól sejtettem.
Este el is kezdődhet a puhítási project, mert bár az indiai nőket nem zavarja
az új szári tartása, én nem szeretnék egy sátorban közlekedni.
A shoping után
jött a vacsora, mert észre sem vettük, de az ebéd kimaradt. Itt már nem voltam
szerény és kértem egy butter paneer masalat (paradicsomszószban házi sajt
kockák). Szerettem volna mellé naan kenyeret enni, de nem volt, sőt közölték,
hogy nem is lesz, mert nincs amin sütni tudnák. Na erre elkértem a pincér
tollát, hogy akkor húzzuk át az étlapon..mindezt imitáltam és igazán jót
nevetett rajta..gondolta ekkor hülyét, főleg fehérben még nem látott. Az
ételválasztásom igazán jó döntés volt. Tény, hogy az orromat ez is tisztította,
de azt hiszem a következő két és fél hétben ezt meg kell szoknom. Vacsora után
gyors wifi vadászat, mert hogy az is van itt..igaz hogy egy 5 méteres
területen, de van. Mindenki megnyugodott, hogy élek..még én is.
Ezután pedig a
jól megérdemelt alvás következett..csak előtte még beáztattam a szárit, hogy
hátha puhul..vagy nem.
