Thai

Szegeden járva ismét ellátogattam kedvenc masszázs szalonomba. Most egy egyszerű hát és vállmasszázst vállaltam be. Hát, már az első nyomásra elkezdtem ropogni, s ez a továbbiakban sem változott. A thai lány térdelt, öklelt és mindent megtette annak érdekében, hogy Istenkét hívjam segítségül: legyen már vége. Az összes csillagot láttam az égen. A végén ülve nyújtogatott: szerintem az egész szalon az én recsegésemet hallgatta. Végül aztán 2 kilóval könnyebbnek éreztem magam. Persze vágyakozva néztem páromat, aki egy gyengéd lábmasszázst vállalt be, s még aludni is volt közben ereje…

Vámpíros

Minap jó-barátnőm elmesélte, hogy 4 nap alatt megnézték az Alkonyat 4 részét, mert hogy a fiatal lányok ezért vannak oda, s tini gyermekek világába hátha betekintés nyerhetnek ezáltal. Nem titkolom a vámpír-mítosz mindig is közel állt a szívemhez. Valahogy magával ragadónak tartom azt ahogy szépen történelmileg fel van építve az egész. Olyan mintha igaz lenne, s ki tudja talán az is. Hiszen sokan kutatják az örök élet titkát: ki így ki úgy. Vannak akik a jógában hisznek, és vannak akik az emberi vérben. Na de térjünk vissza a filmek világába. Szóval próbálkozok én is így 35 évesen felvenni a ritmust, vagy épp nem elhagyni. Így a magam módján falom a „vérszívó” filmeket, sorozatokat. De azt hiszem a lényegi pontja már elveszett ezeknek a filmeknek, a mítosznak. Mint mindent annyira túlbonyolítunk mi emberek. S így visszagondolva, azt hiszem a leghitelesebb vámpírfilm utoljára az Interjú a vámpírral volt (számomra). Ahogy megfogalmaztam a minap a telefonban: hát mert az igaz. Ez persze nevetést váltott ki mindenkiből, hiszen az Alkonyatot nem tartom igaznak, de az előbbit meg igen. Összefoglalva: a vámpírok csak ne szaladgáljanak a napon, de egyenek fokhagymát, és ne „hozzanak össze” ember párjukkal gyermeket! Ha lehet így fogalmazni ez már kérem szentségtörés, még akkor is ha veszett romantikus...íme egy betétdal, aki függő az tudja melyik filmből..aki nem az csak hallgassa a zene kedvéért..

Döntések

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Paulo Coelho

Szerintem a döntéseinkbe egy kicsiny részünk mindig belehal. Hiszen valamitől, valakitől elvágjuk magunkat. Mert otthagyunk valamit egy másikért, hisszük azt hogy jobbért. Amiben biztosak lehetünk, hogy döntéseinkkel mást választunk az eddigi megszokottnál. A mástól való félelem természetes és egészséges. Ahogy ezt felismerjük, elfogadjuk egyben fel is oldjuk, s bizakodva tudunk előre nézni felvállalni és kihívásként tekinteni döntéseikre.

Szép eredmény

Tettek-következmények

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is tudnám a gondolataimat érzéseimet leírni, úgy hogy objektív legyek, hogy ne nevezzek nevén senki és senki érzelmeit ne sértsem meg. Remélem sikerül. Szóval az emberi tettekről szeretnék pár szót ejteni. Vannak ugye a párkapcsolatok: jók, rosszak, átlagosak. Általában nem tanulunk a hibáinkból (sajnos).  És ugyanazt követjük el, hasonlót választunk, mint az előző párunk. Talán ez a karmánk. De amit nem lehet elfelejteni, hogy a tetteinknek következményei vannak mások életére. Egy nagy csalódás, több évnyi hazugság után felállni és újrakezdeni, nem egyszerű. A bizalmat újra megadni másnak, megannyi negatív tapasztalat után? A berögzült dolgokat elhagyni, hiszen új élet, új ember, más kapcsolat? Nagy erőt és kitartást követel meg mindez a feladat. De megéri, mert ami nem öl meg az megerősít. S az aki mindezt elkövette ellenünk, majd megkapja a maga jussát: Istenke nem felejt! S hogy mi a végkövetkeztetés? Úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk hogy velünk bánjanak. Még ha néha hülyének vagy ostobának tűnhetünk, akkor is a győztesek mi leszünk!

Szegeden

Esküvői képek