"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."
Paulo Coelho
Szerintem a döntéseinkbe egy kicsiny részünk mindig belehal. Hiszen valamitől, valakitől elvágjuk magunkat. Mert otthagyunk valamit egy másikért, hisszük azt hogy jobbért. Amiben biztosak lehetünk, hogy döntéseinkkel mást választunk az eddigi megszokottnál. A mástól való félelem természetes és egészséges. Ahogy ezt felismerjük, elfogadjuk egyben fel is oldjuk, s bizakodva tudunk előre nézni felvállalni és kihívásként tekinteni döntéseikre.
