Minap jó-barátnőm elmesélte, hogy 4 nap alatt megnézték az Alkonyat 4 részét, mert hogy a fiatal lányok ezért vannak oda, s tini gyermekek világába hátha betekintés nyerhetnek ezáltal. Nem titkolom a vámpír-mítosz mindig is közel állt a szívemhez. Valahogy magával ragadónak tartom azt ahogy szépen történelmileg fel van építve az egész. Olyan mintha igaz lenne, s ki tudja talán az is. Hiszen sokan kutatják az örök élet titkát: ki így ki úgy. Vannak akik a jógában hisznek, és vannak akik az emberi vérben. Na de térjünk vissza a filmek világába. Szóval próbálkozok én is így 35 évesen felvenni a ritmust, vagy épp nem elhagyni. Így a magam módján falom a „vérszívó” filmeket, sorozatokat. De azt hiszem a lényegi pontja már elveszett ezeknek a filmeknek, a mítosznak. Mint mindent annyira túlbonyolítunk mi emberek. S így visszagondolva, azt hiszem a leghitelesebb vámpírfilm utoljára az Interjú a vámpírral volt (számomra). Ahogy megfogalmaztam a minap a telefonban: hát mert az igaz. Ez persze nevetést váltott ki mindenkiből, hiszen az Alkonyatot nem tartom igaznak, de az előbbit meg igen. Összefoglalva: a vámpírok csak ne szaladgáljanak a napon, de egyenek fokhagymát, és ne „hozzanak össze” ember párjukkal gyermeket! Ha lehet így fogalmazni ez már kérem szentségtörés, még akkor is ha veszett romantikus...íme egy betétdal, aki függő az tudja melyik filmből..aki nem az csak hallgassa a zene kedvéért..
