Sokat gondolkoztam azon, hogyan is tudnám a gondolataimat érzéseimet leírni, úgy hogy objektív legyek, hogy ne nevezzek nevén senki és senki érzelmeit ne sértsem meg. Remélem sikerül. Szóval az emberi tettekről szeretnék pár szót ejteni. Vannak ugye a párkapcsolatok: jók, rosszak, átlagosak. Általában nem tanulunk a hibáinkból (sajnos). És ugyanazt követjük el, hasonlót választunk, mint az előző párunk. Talán ez a karmánk. De amit nem lehet elfelejteni, hogy a tetteinknek következményei vannak mások életére. Egy nagy csalódás, több évnyi hazugság után felállni és újrakezdeni, nem egyszerű. A bizalmat újra megadni másnak, megannyi negatív tapasztalat után? A berögzült dolgokat elhagyni, hiszen új élet, új ember, más kapcsolat? Nagy erőt és kitartást követel meg mindez a feladat. De megéri, mert ami nem öl meg az megerősít. S az aki mindezt elkövette ellenünk, majd megkapja a maga jussát: Istenke nem felejt! S hogy mi a végkövetkeztetés? Úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk hogy velünk bánjanak. Még ha néha hülyének vagy ostobának tűnhetünk, akkor is a győztesek mi leszünk!
