Az élet, emlékek fája

Vannak dolgok amiket eltervezel az életetekben, aztán a megvalósítással valamit a kivitelezéssel már egyedül maradsz, és a sors úgy hozza hogy a végeredményt is egyedül kell élvezned. Persze kicsit savanyú szájízzel teszed, mert nem így tervezted, de mint tudjuk ember tervez isten végez. Szóval meglátod, átalakítod a magad formájára, majd segítséget kérsz a megvalósításhoz. Aztán mikor megvalósul csak nézed, hogy szép-szép, ezt szerettem volna, de azért valami hiányzik. Igen én sem így terveztem sem az életemet, sem életem fáját. A terveim szerint közös képek, közös emlékek lettek volna (esküvőről, Indiáról, Somogyvámosról vagy épp olyan helyekről ahol boldognak érzetük magunkat, vagy ahol boldognak akartuk érezni magunkat). Így maradnak a művészetszerű fotóim, mert hát próbálkozik az ember az önkifejezéssel. Nekem az írás és a fotózás maradt. Utóbbival maximum a látásmódomat tudom kifejezni, mert nem alkotok csak megörökítek. Az előbbivel meg minden agymenésemet, amit még el is olvasnak. Szóval aki az emlékeim fáján szeretne egy falevél lenni, az jelentkezzen és megnézzük hogy melyik ágra fér is rá.. Persze ez még nem az én fám, de ami késik nem múlik, végül is másom sincs csak időm..

Olvasgatván...

Hermann Hesse: Narziss és Goldmund

"Nos, amikor kiállsz az eszmék és az ihlető képek mellett, beléptél a szellemi világba, a mi filozófus és teológus világunkba kerültél: elismered, hogy az élet kusza és fájdalmas csatamezején, a testi lét e végtelen és esztelen haláltáncának forgatagában fellelhető a teremtő szellem. Lásd, e benned lakozó szellemhez fordultam mindig, amióta ifjúként hozzám jöttél. Ez a szellem tebenned nem a gondolkodó, hanem a művész szelleme. De szellem, és p az aki az érzéki világ kusza zűrzavarából, a gyönyör és kétségbeesés közötti  örökös hányódásból kivezet." 

Helyesírás közben ne gondolkozz!!

Éles gondolkodásmódbeli eltérés van kollégáim és köztem. Tipikus reál vs bölcsész téma ez. Így persze alapból kétféleképpen oldjuk meg a problémákat. Ők kibuknak azon, hogy én minden logikát mellőzve megoldom csak úgy józan paraszti ésszel, amíg ők analizálják, túlgondolják, transzformálják majd megoldják. Így a minap kaptam egy harmadik osztályos matematika feladatsort, hogy oldjam meg. És közben csak figyeltek. Jelzem az első két feladatot megoldottam minden számolás nélkül. Volt pár ábra, amiben voltak számtani feladatok, az eredményeket növekvő sorrendbe kellett tenni, minden ábra tartalmazott egy betűt és ebből egy szót kellett kirakni. Én ránéztem a betűkre és egyből mondtam: szünidő a megoldás. A számtani eredmények meg nem érdekelnek. Eszembe is jutott, hogy általános iskolában anyum azért kapott rám vonatkozó panaszt a matematika tanártól, hogy Barbara egyszerűen bemondja a végeredményt. Vagyis nem változtam semmit. A másik feladat ismét számolás nélkül volt megoldható, mert a számokat betűvel kellett leírni s egy-egy betű adott volt, így egyszerűen kikövetkeztettem. Tény, hogy nem így kellett megoldani, de a végeredmény adott volt. A többi feladat már azért elgondolkodtató volt. Igazából arra voltak kíváncsiak, hogy neki tudok-e kezdeni van-e logikai képességem. Kijelenthetem, hogy van. Bár ez számomra eddig sem volt titok, csak épp nem használom vagy legalábbis nem tudatosan. Persze ezen felbuzdulva én is letöltöttem egy nyelvtani-irodalmi feladatlapot. Na ezt együtt néztük meg és oldottuk meg. Közben persze kiderült, hogy a helyesírási szabályzat ismét változott kicsiny hazánkban. Már meg sem lepődök a változásokon, hiszen a változások korát éljük nap mint nap. De vajon létezik a világon még egy ország, ahol szinte évről évre változik a helyesírás? És hogy miért is kell változnia? És ha már változik akkor miért is jó a régi és az új is? Pl: „Változtattak egyes számnevek toldalékolásán is. Az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz.” Vagy eddig miért is nem így volt: A -gat képzős igék helyesírásán is módosítottak: az eddigi bólingat, kacsingat, tekinget mellett nem minősül hibásnak a bólintgat, kacsintgat, tekintget sem. És ha már egyszer a szótő az hogy bólint akkor miért is jó még mindig a bólin szó? Na és számora is a legérdekesebb hogy „az egyik legérdekesebb változás a -szerű elemek helyesírása lesz. Ezentúl összetételi utótagként kell majd írni: ésszerű helyett észszerű lesz a helyes” Soha nem is értettem hogy miért az ésszerű a helyes. Persze sorolhatnám ől eddig a dühvel volt jó, most pedig a dühhel lesz is jó lesz. És persze értem hogy néma h vagy hogy hasonul stb.. Kérdem én csoda hogy a mai gyerekek nem tudnak írni beszélni? Jelezem a word program sem tudja már kezelni, akkor ez emberi agy hogyan tudná? Lassan eljutunk oda, hogy mindenki írjon ahogy akar, csak írjon már…

Agybaj nagy baj ...

Az alábbi cikk legalább megvilágosítja, hogy miért is érzek, miért is aggódok valakiért akiért racionálisan nem kellene. Az agyamban lehet a hiba?

„Az együttérzés talán a legmeghatározóbb ember képesség, az ember agya erre van beprogramozva, állítja egy amerikai kutatócsoport. "A barátsággal más embereket a saját személyünk részévé teszünk" - írják a kutatók a Social Cognitive and Affective Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmányban, James Coan, a Virginia Egyetem pszichológusa és munkatársai mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) segítségével készítettek felvételeket az agyról, hogy feltárják az emberek között kialakuló kapcsolatok hátterét.

"Személyiségünk részévé tesszük azokat, akiket közel érzünk magunkhoz. Más szavakkal: az önazonosság tudatát erősen megalapozza, kivel barátkozunk, kivel érzünk együtt" - magyarázta a szerző.

Coan és kutatócsoportja 22 fiatal felnőtt agyi tevékenységéről készített MR-felvételt, miközben a résztvevők attól tartottak, ők maguk, egy barátjuk vagy egy idegen enyhe áramütést kaphatnak. Várakozásuknak megfelelően a tudósok azt tapasztalták, a vészhelyzetre reagáló agyterületek aktiválódtak, amikor arról volt szó, hogy a tesztszemélyt magát éri az elektrosokk. Amikor idegent fenyegetett a veszély, ezek az agyterületek alacsony intenzitással működtek. Azonban amikor barátra leselkedett az áramütés, az agy ugyanolyan izgalmi állapotba került, mint amikor a résztvevő saját magát féltette.

"A kutatás adatai szerint az agy képes arra, hogy más embereket önmagával azonosítson, tehát nem pusztán metafora vagy költészet, hanem valóság, hogy akik közel állnak hozzánk, azokkal egyek vagyunk. Szó szerint igaz, hogy saját magunkat érezzük fenyegetve, ha a hozzánk közelálló veszélybe kerül, ám egész más a helyzet, amint idegenről van szó" - húzta alá Coan.

A kutató szerint valószínűleg az a magyarázat, hogy az embernek barátokra és szövetségesekre van szüksége, akik mellette állnak, és úgy tekintenek egymásra, mintha önmagukról lenne szó. Minél több időt töltenek együtt, annál inkább eggyé válnak.

"Lényegében önmagunk és a másik határait bontjuk le, amikor a hozzánk közel állót saját részünkké tesszük. Ha a másik veszélybe kerül, olyan, mintha magunk lennénk ugyanabban a helyzetben, annyira átérezzük a fájdalmát és gondjait, mit a sajátunkat" - tette hozzá a kutató.

A tudósok úgy vélik, az empátia kialakulása az evolúciós folyamat része lehetett. "A bennünket fenyegető veszély az erőforrásaink ellen irányul... Ha olyan barátaink vannak, akikben bízunk, lényegében saját részünkké válnak, így erőforrásaink nőnek. A te célod az én célom is lesz. Túlélésünk múlik rajta" - hangsúlyozta Coan.”

A keresztényellenes relaxáció

Boríték méret, Nemzeti Dohánybolt és most a relaxáció. Ismét egy pont a kormánynak, hogy próbálkozik, hogy teret ad valaminek ami mindig is az emberi élet része volt. Persze ismét vannak akiknek nem tetszik az, hogy heti FÉL ÓRÁS relaxációs gyakorlatot végeznek majd a diákok például két dolgozat között. Nézzük az alábbiakat: 

„Meggyőződésünk, hogy a relaxáció közoktatási intézményekben történő kötelező alkalmazása súlyosan sérti a lelkiismereti- és vallásszabadságot, mivel számtalan szülő, tanár sem szeretné gyermeke életének részévé tenni a relaxációt, ezt a lényegét tekintve ezoterikus, Biblia és így keresztyénellenes gyakorlatot.

A Nemzeti alaptantervbe (NAT) új gyakorlatként felvételre került a relaxáció. Olvasatunkban kötelező lesz ennek a pszichotechnikának, az ún. autogén tréningnek szakemberek által irányított gyakorlása. Annak a pszichotechnikának, ami a keleti vallásokban gyökerezik.

Az ártalmatlannak, kívánatosnak beállított pszichotechnikát a szakirodalom is veszélyesnek ítéli a gyerekek lelki-mentális életére nézve, mivel lappangó lelki betegségeket indíthat be, és a történelmi keresztyénség számtalan érve is igazolja, hogy gyakorlása mindenkire nézve veszélyes, ezért elfogadhatatlan.

A Biblia Szövetség tagsága nevében tiltakozunk a relaxációnak közoktatásba történő bármilyen formájú kötelező bevezetése ellen! Meggyőződésünk, hogy a stressz feloldásának, a lelki békesség megszerzésének helyes módja az élő Istennel való személyes megbékélés, Istennek a Bibliába foglalt szavába vetett hit, a hozzá intézett értelmes imádság, ami által Jézus Krisztus valóságos békessége tölti be az ember szívét-lelkét! – Bibliai Szövetség”

Gondolom az senkinek nem tűnik fel, hogy az én vallási szabadságomat mit sérti? Pl az hogy a hittan is válaszható tantárgy lett, de nem az én hittanom. Mivel egy államilag is elismert hivatalos egyházhoz tartozom (igen ez nem szekta) akkor én is kezdjek el majd sírni, hogy ha a gyermekem iskolás lesz tanulhatja Jézus életét, miközben itthon Krisna életét olvasom neki? Vajon ha adott lenne egy osztály ami 20 fős és ebből valami oknál fogva 15 gyermek krisna tudatú  lenne, akkor lehetne választani? Vagy természetesen oldjuk meg a saját iskoláinkban. Szóval szerintem ismét egyszerűen csak örülni kellene, hogy a gyermekek kapnak egy olyan megoldási folyamatot, gyakorlatot ami nem káros szenvedély. Hiszen a legtöbb szülőtől milyen stresszoldást látnak? Dohányzás és alkohol. Ennél azért csak jobb lesz egy-két légzőgyakorlat elvégzése. S hogy ezek a pszichotechnikák ártalmasak lennének? Ugye senki nem hiszi, hogy a relaxációs gyakorlatok azonosak például egy regressziós hipnózissal, vagy egy pszichológussal történő kezeléssel? Mert ha igen akkor talán utána kellene olvasni, még mielőtt tiltakozni kezdünk. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ha talán az egyetemeket végzett tanárok komolyabban elmerültek volna Bagdy Emőke munkásságában (érdekes én főiskolán tanultam a könyveiből) talán másként foglalkoznának a gyerekekkel…

Az imádság titka Müllertől..

S most az imádság titkát osztom meg veled. Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan. Mert csak a szeretet gyógyít.

Nehezített pályán

Van mikor élünk a nagy semmiben, mikor szinte semmi sem történik csak éljük a napokat egymás után, monotonon szürkén. Aztán egyszer csak mintha minden a feje tetejére állna: csak kapkodod a fejed és nem érted hogy történhet ennyi minden szinte egyszerre. Mikor az életed összes területén változás történik, mikor legszívesebben már csak élnéd a napokat egymás után monotonon. Szombaton a Biri fesztivál elhúzódott, így alig 5 óra alvás után már az étteremben voltam készülve a tökfőzelékre. Az étterem udvara mint egy atomrobbanás után: a kis épületek lerombolva, mindenhol törmelék és tégla. Tegnap még izgulhattunk, hogy lesz-e gáz, mára már izgulhattunk, hogy az állványok közt hogyan is pakolunk ki a pincéből. Alig 10 percet töltöttem el ezen körülmények közt, épp egy ládányi tököt tartottunk mi lent, más meg várta fent. Mikor fent társunk nem stabil támasztékot választott, így egyenesen ránk esett, még jó hogy volt mire. A láda repült, így viszont egyből nyilvánvaló volt, hogy némely tök és cukkini már nem felhasználható állapotban van. Na az izgalom után mindenkibe beleparancsoltam egy túró rudit, mert ez mindent megold. Jött a pucolási és a gyalulási fázis. Egy-két perc után kiderült, hogy az új gyalunk nagyon éles, így irány a bolt egy pár sebtapaszért. Ekkor már kilátásba helyeztem, hogy a következő „baleset” áldozatát hazaküldöm. Folytatódott a küzdelem a tökökkel, mert bár egyszerűnek tűnhet, de még sem olyan egyszerű a pucolása. Természetesen egyszerre főztünk, míg mások szigetelték kívülről az épületet. Fúrás,  faragás, flexelés… Majd a kinti furás, bent okozott némi változást a lámpatestben. Fáradtságom és idegeim kezdték feladni a szolgálatot, de még nem volt itt az összeomlás ideje, hiszen később derült ki, hogy a gázzsámollyal történt valami. Ott is jött a gáz ahol nem kellett volna, és ahol pedig ezerrel kellett volna lángolnia, na ott csak pislogott. Nehéz így 60-70 liternyi tököt forralni, főzni. Szakácsunk cserélgette az edényeket, és déli 12-re csak kész lettünk. Mivel az udvaron minden lebontva, árnyékot adó fánk pedig kivágva, így kicsiny csapatunk a forróságban állva osztotta az ételt az érkezőknek, aki csodálkoztak azon hogy mi minden történt itt egy hét leforgása alatt. Kérdezték milyen az étel. Nem mertem bevallani, hogy fogalmunk sincs, mert a kóstolásra nem volt időnk, hiszen épp kész lettünk, épp hogy az Úr ehetett belőle, és épp hogy túléltük az egészet. Az emberek jöttek és mentek, majd a maradékot mi is meg tudtuk kóstolni. Nagyot szusszanva ültünk a frissen burkolt teraszon és már csak nevettünk az egészen. Ezt is megcsináltuk, túléltük..