Vannak dolgok amiket eltervezel
az életetekben, aztán a megvalósítással valamit a kivitelezéssel már egyedül
maradsz, és a sors úgy hozza hogy a végeredményt is egyedül kell élvezned.
Persze kicsit savanyú szájízzel teszed, mert nem így tervezted, de mint tudjuk
ember tervez isten végez. Szóval meglátod, átalakítod a magad formájára, majd
segítséget kérsz a megvalósításhoz. Aztán mikor megvalósul csak nézed, hogy
szép-szép, ezt szerettem volna, de azért valami hiányzik. Igen én sem így
terveztem sem az életemet, sem életem fáját. A terveim szerint közös képek,
közös emlékek lettek volna (esküvőről, Indiáról, Somogyvámosról vagy épp olyan helyekről ahol boldognak érzetük magunkat, vagy ahol boldognak akartuk érezni magunkat). Így maradnak a művészetszerű fotóim, mert hát
próbálkozik az ember az önkifejezéssel. Nekem az írás és a fotózás maradt.
Utóbbival maximum a látásmódomat tudom kifejezni, mert nem alkotok csak
megörökítek. Az előbbivel meg minden agymenésemet, amit még el is olvasnak. Szóval aki az emlékeim fáján szeretne egy falevél lenni, az
jelentkezzen és megnézzük hogy melyik ágra fér is rá.. Persze ez még nem az én fám, de ami késik nem múlik, végül is másom sincs csak időm..
