Szerepek

Éjszakai eszmecserét folytattam közeli barátommal. Na és egyből egy gondolat: nekem pl. mivel nő vagyok a barátom szóból egyből egy férfira kell gondolni? Vagy sejthető, hogy nőneműről van szó? Szóval egy nőnemű barátommal váltottunk gondolatokat a férfi vs női szerepekről, a családi minták öröklődéséről. És persze nem önálló gondolatok ezek, innen-onnan összeszedett és akár nevezhetjük letisztult „tudásnak” is, de mindenféleképpen valamiféle összegzésnek. Nézzük a legalapvetőbbet: párválasztás. Pár zátonyra futás után, egy bizonyos korba lépve az emberlánya csak el kezd gondolkozni, hogy mit ront el a választásainál. Vagy ha nem is elrontja, de miért jut mindig ugyanoda, mikor a legelején direkt figyel arra, hogy a választottja ne hasonlítson az előzőre. Nem a fizikai megjelenésre gondolok, hanem viselkedésre. Szóval új ember, új kapcsolat, nagy remények és egy idő után rájövünk, hogy a legjobb esetben sem írunk új könyvet, maximum új fejezetet, de egy idő után sorismétlés történik, hiszen NE csak a másiktól várjunk el hogy másmilyen legyen, hanem önmagunktól is, mert a történetben mindig két szereplő van, és ha köztük valami gubanc van, na akkor lép be a harmadik. Hát van egy rossz és egyben jó hírem is: a választásaink (akármennyire is mondják egyesek, hogy rajtunk áll) karma és séma szerint történik. A séma pedig jöhet és jön is előző életből, de leginkább a szülőktől. Igen mind a kettőtől. Az anyától meg kell tanulni a női szerepet, az apától pedig a férfi mintát. Ha tetszik, ha nem ebből kell kiindulnunk. Tehát vágyhatunk mi egy biztonságot adó férfira, de ha nem tudjuk hogyan is kell vele viselkedni, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. És itt lépett be egy nagy felismerés, szinte hallottam és láttam, ahogy a chat másik végén leesik. Hiszen akinek az utolsó emléke az apjáról annyi, hogy együtt szaladnak, játszanak mert épp abban a korban éltek együtt, majd a szeretett férfi ki is lépett lánya életéből..na akkor jelen lány, honnan tudhatná azt, hogy mi is a férfi igazi szerepe?! És ekkor az apjához hasonló típust keres felnőtt testben gyermeteg lélekkel. Közben persze az egyedülálló anya mellett megtanulta, hogy csak magára számíthat, és mindent magának kell megoldani. Így aztán az egyensúly felborul és hiába is küzd a gyermekből nem lesz férfi, de ha lenne is mit érne vele, hiszen ő sem az „elesett” nő. Ne tessék le antifeministázni, mert bár hiszem, hogy a nő akár egyenlő is lehet a férfival, de ugye minden nőnek jól esik, ha előre engedik?! Plusz hozzá teszem (igen lehet háborogni), hogy a fent említett példa a testi alapon megállapított szerep-mintára vonatkozott. És hogy tisztább legyen a kép, körbenéztem azonos neműek közti kapcsolatokban is. És igen ki kell hogy ábrándítsak mindenkit ez sem jelent kitörést, mert a szerepek ott is megvannak testi vonásoktól függetlenül.

Összegezve ördögi kör az egész életünk, igen szépen samsaranak hívjuk! Kikerülhetsz belőle, csak épp légy bölcs, hallgass az eszedre vagy másokra, mert mások kívülről mindig okosnak tűnnek, csak épp ne nézz bele az életükbe, mert akkor láthatod, hogy ő is csak kapálódzik kifele, és ha el is kap egy-egy kezet előbb-utóbb visszacsúszik..

Contact

Életünk során sokféle emberi kapcsolatot alakítunk, építünk vagy épp rombolunk le. Sok üres frázist lehet olvasni arról, hogy minden ember okkal kerül és nem véletlenül az életedbe. Sokra rá lehet húzni a karmikus jelzőt, mert valahogy érezzük, hogy ez régről jött dolog lehet. Jó magam elgondolkoztam, mert mostanában jó pár ember lép ki vagy épp lép be az életembe. Szóval én úgy érzem, gondolom és tapasztalom, hogy vannak olyanok akiknél fel tudom idézni az első találkozást, az első mélyebb beszélgetést és valahogy ezeknél érzem is, hogy ebben az életben lezárásra kerülnek, mert aminek kezdete van annak vége is van. Viszont mi van azokkal az emberekkel, kapcsolatokkal ahol egyszerűen ha bele döglök sem tudom felidézni az első pillanatot. Olyan mintha mindig is lett volna, csak most egyszerűen folytatjuk. Például ki az aki fel tudja idézni a szüleivel való első kontaktot (kivéve aki idősebben került nevelőszülőkhöz)? Ugye hogy nem?! Ez aztán tényleg karmikus. Számomra ez annyit jelent, hogy ha nem emlékszem az első pillanatra, akkor az utolsóra sem fogok, mert aminek nincs kezdete, annak hogyan lehetne vége… 

Egy műtét előtti margóra

Évenként egy nagy szűrés, mert ez a megállapodás, hiszen vega vagy lányom és annyi de annyi hiánybetegséged lesz, hogy kihullik a hajad, a fogad és jajj a vasadnak is oda. Na akkor nosza. S lám egy nem épp hibátlan véreredmény: kicsit emelkedett koleszterin, kisebb májfunkciózavar DE hibátlan vas. Ilyenkor az ember csak ül és néz ki a fejéből, hogy ugyan mi változott 12 hónap alatt. Na a laboros doki igazán kedvesen felhívta figyelmem a következőkre: ne egyek zsíros húsokat, belsőségeket, ne zsírban hanem olajban süssek-főzzek, fedezzem fel az olíva olajat, a reformkonyhát is ismerjem meg mert a teljes kiőrlésű jobb, mint a fehér, na meg tudom-e hogy a zöldségek és gyümölcsök is fontosak és arról ne is beszéljünk, hogy a salátát nem csak majonézzel lehet enni, hanem joghurttal. Fellélegeztem: éljen egy diéta amit már tartok is. Persze azzal a kis májzavarral az említett doki nem foglalkozott, mert inni ihatok vagy drogozhatok, sőt akár hepás is lehetek, de a lényeg, hogy mindezt olajban tegyem. Szóval a kezdeti üresség után hívtam a dokimat, hogy azt hiszem valami baj van. Nyilván már távolról lövöldözött a rozsdás szögekkel és neon színben látta maga előtt az FE jelet. Na de mégsem ez a gond. Hát rendben no para kell egy hasi ultrahang és megnézzük azt a májat. Szülővárosomba érve csak levettek három csövecske vért, lassan már hobbiból levetetem végül is az Alkonyat hatására sokan hihetik, hogy éheznek a vámpírok. Még az ultrahang előtt megjött az eredmény, ami bizony semmi eltérést nem mutatott, sőt igazán egészségesnek hanem teljesen egészségesnek mutatta a testem (hála az agyamat nem vizsgálták). Na mondom akkor mehetek egy múzeumba és különböző természetgyógyászati előadásokra, hogy bár tudja a tököm hogyan csináltam de én aztán helyre tettem a májamat és ahogy letettem az addig sem fogyasztott ételeket egyből helyre állt a koleszterinem is. Persze kevésbé sem vicces ez, hiszen három hét alatt két ennyire különböző nagylabor eredményt produkálni inkább a magyar egészségügyre nézve kétségbeejtő, mintsem könnykicsorgató paródia. Na de ha már meg volt az időpont akkor nézzük már meg azt a májat is. Persze előtte nem lehet enni és még pisilni sem. Ugye nem kell mondanom, hogy majd megdöglöttem az éhségtől, aztán meg a homlokon villogott a WC felirat, mert hirtelen minden porcikám üríteni akarta azt a minimális mennyiségű folyadékot amit valaha szervezetembe vittem. Na de heroina módjára elindultam utamra. Imádom a várakozást egy váróteremben, mert egyből beteg leszek. Jött is a doktor aki tuti a Vészhelyzetből vagy minimum a Grace klinikából lépett elő. Mondta vetkőzzek, feküdjek. Majd bekent azzal igazán jó hideg zselés anyaggal. Aztán parancsra lélegeztem, bent tartottam, kifújtam. Volt mikor azon agyaltam, hogy vajon tudja, hogy mióta tartom bent mert én már fújnám igazán, de aztán a végén mindig kaptam lehetőséget a légzésre. Egy-egy hmm hagyta el ajkait, majd közölte, hogy ez bizony műtét lesz. Mondom mi? Hát ez, mutatja. Biztos tudom kellett volna, hogy az ott nekem mi, de isten a tanúm hiányoztam akkor biológia órán mikor az embert belülről mutatták. Szóval csak visszakérdeztem, hogy az melyik szervem ott lent jobb oldalt. Hát az epe. Yipp, na ez aztán maga a csoda. Mert, hogy ez a gond és hogy van egy szép nagy, és sok kicsi, és hogy a nagy nem lenne gond, de az a sok kicsi ugye gondot okoz. Hallgatván a fekete erdei klinika sztárját rájöttem, hogy nem az epémről beszél, hanem az epém tartalmáról. Halkan megjegyeztem, hogy eddig nem tudtam arról, hogy gondom lenne. Erre ő folytatta, hogy műtét lesz ő látja és hogy majd a háziorvos úgyis elmondja, de addig tartózkodjak a nehezebb ételektől, mint például pacal pörkölt. Menni fog? – kérdezte kétkedve. Nos elnevettem magam, nem kicsit, hanem úgy igazán. Persze egyből jött a kérdés, hogy ezen mi a vicces. Hát én elkezdtem mondani, hogy 10 éve vega vagyok, de vegaságom előtt sem ettem pacalt, mert hát az mégiscsak valakinek a gyomra, meg amúgy a zúzával elvoltam egy ideig, de aztán világossá vált számomra, hogy az is gyomor, és hogy egy ideig bírtam, hogy csirke vagy tyúk lábak állnak ki a levesből, de mikor apám közölte, hogy ezzel kapirgálta a szart az udvarban, gondolkodóba estem, hogy basszus tényleg és ezek után maradtak azon húsok amiben nem láttam az állatot. De aztán csak rájöttem, hogy a csirkemell és csirkéből van és szépen a vega életmód mellett döntöttem. Tehát ha a doktor úr most előadja, a hogyan egyek kímélő ételeket és hogy mekkora erőfeszítés lesz átállni, de megéri mert könnyebb lesz és jobb, akkor fotózzon le mert én vagyok a mintadiéta követő zselés hasú amazon. Na miután a doki végighallgatta a tudatossá fejlődött étrendemet, csak annyit közölt, hogy akkor egyek úgy ahogy eddig. Na köszi, örülök, hogy a vega epekőre nincs magyarázatod. Közben adott két darab papírtörlőt, hogy szedjem le magamról a cuccot. Persze semmire sem volt elég és közben ismét felmerült bennem egy kérdés hogy vajon a terhes nők már alapból viszik magukkal a papírtörlőt otthonról, vagy nekik azért adnak többet is.. tuti ezért sok a levont tb. Na dolgom végeztével, mivel a hálapénzt én ugyan hírből ismerem csak, megkérdeztem mivel tartozok, hiszen ez egy magánrendelés volt, ráadásul szívesség ultrahang. A doki közölte, hogy semmivel. Ezen aztán úgy meglepődtem, hogy a banános műzliszeletem neki adtam. Vélhetően nagy szüksége volt rá, de valamiért adni akartam neki valamit. Nincs nekem bajom az adással, csak ne hála és ne elvárt hála pénz legyen, mert azért az első lényt, aki pénzt adott a dokinak azért mert elvégezte a munkáját csak megkeresném és vagy fejbe vágnám, vagy elvinném a Taigetoszhoz, hátha találunk valami ledobandó okot.

Összegezve itt állok, ülök és fekszek egy úgynevezett rutin műtét előtt, amiről, lehet hallani minden szépet és jót, de egy a biztos lesznek lyukak a hasamban, nem csak a köldököm és akárki mondja nem hiszem, hogy nem fog meglátszódni (kis virágos tetkók lesznek majd) és igen altatni is fognak (végre legálisan beszívhatok, egyből duplát kérek biztos ami biztos alapon) és igen majd bent kell aludnom is legalább egy éjszakát (van ott wifi?) és igen nekem akinek 4-5 évesen szedték ki a manduláját és azóta igen csak rövid időket töltött kórházban, annak igen nem egy felemelő érzés ám és ha akarana sem tudna nem ezzel foglalkozni. És igen egy dologra emlékszem a mandulakiszedéskor, hogy azon izgultam, hogy vajon értem eljönnek-e, mert volt akiért nem jöttek.. és igen vajon most jönnek értem?!

Wass Albert: Előhang

Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

A nyugalom ima

Ó, Uram, segíts, hogy bármi is érjen a mai napon, azt békésen el tudjam fogadni!

Segíts, hogy teljesen meg tudjak hódolni a szent vágyadnak!

Vezess és segíts minden pillanatban a nap folyamán!

Ha szeretnéd, hogy változzak valamiben,

kérlek, add meg a látást, hogy felismerjem azt,

és a belső erőt, hogy tudjak változtatni.

Bármilyen hírt is kapjak,

tanítsd meg azt a Te üzenetedként látni, még akkor is,

ha jelentése rejtélyesnek tűnik.

És ha az életem hatalmas hullámai elárasztanak és

az érzelmeim és a gondolataim zaklatottá válnak,

kérlek, vezess vissza a mindent átható jelenléted

és jóakaratod elfogadásához és az abban való hithez.  

Hadd emlékezzek ma a szeretetre, a szolgálatra,

a türelemre és a megbocsátásra,

és hadd legyek sammata – összhangban Veled – azáltal,

hogy beleegyezek minden elrendezésedbe és vágyadba.

Na beszéljünk egy kicsit az oroszokról..

Mert hát róluk még nem írtam. 

Tehát itt van a videó, melyben az orosz fiatalok összefogásra buzdítanak a szeretet jegyében. Kérik/javasolják, hogy a szomszédos országok tegyék most félre ellenszenvüket, mert hát közös a cél és közös az érdek, és végre van egy nagy közös ellenség. Közben a média nyomja, hogy a gonosz arabok lerombolják akár még a világ száz csodáját is.

Na itt álljunk meg egy-két szóra. Történelmi emlékeim szerint a hazánkat felszabadító oroszok sem mentették és kímélték a műemlékeinket, szobrainkat, falfestményeinket, épületeinket. Sőt az asszonyainkat sem. Pont úgy, ahogy a csúnya nácik sem.

Szóval a vér nem válik vízzé, a kutyából ha lesz is szalonna, a törvényeink még tiltják ennek elfogyasztását. Vagyis mielőtt elájulunk, hogy milyen kedvesek is az oroszok, hogy most ennyire össze akarnak fogni mindenkivel.. emlékezzünk, és ne felejtsünk, bár tény, hogy változni mindig lehet, csak a kérdés, hogy mennyire is?!

Magyar filmszüret -- láss, érts és érezz

Sokak szerint perverz vagyok, mert megnézek szinte minden magyar filmet. Tény, hogy egy ideig nem találtam kedvemre valót és én is vallottam azt, hogy az öreg Kabos. De néha-néha belefutottam egy-egy nagyszerű alkotásba. Pl. Szőke András filmjei, vagy egy-két Jancsó film. Valamiért művészfilm kategóriát kaptak, pedig szerintem csak nem lehet rájuk sablont húzni. Olyan ez, mint az alternatív zenei irányzat: ha nem tudjuk beazonosítani a stílust akkor legyen a zene alternatív a film pedig művész. 

Az utóbbi idők egyik legnagyobb alkotásának a Kontroll-t tartottam, ez nem is kérdés. De azóta elindult egy irányvonal és egyre több igazán jót látok hazánk fiaitól. Nézzük csak: Társasjáték. Igen tudom, hogy az első évad egy filmadaptáció, de akkor is. Nézzük meg a karaktereket, a színészeket, a hangot, és technikát. Igazán letisztult alkotás, végig leköt, nincs benne egy perc unalom sem. Lehet elfogult vagyok Simon Kornél miatt, de ha sz@r lenne akkor nem néztem volna végig. Aztán némi félelemmel ültem le a második évadhoz, mert az már hazai szülemény, de nem csalódtam: épp ugyanolyan jó volt benne minden. Szóval valami megváltozott. Ezután jött Liza, a rókatündér ami sokakat megosztott, én a végén már együtt sírtam, nevettem és japánul énekeltem hőseivel. Majd a Víkend, ami már thriller kategóriát kapott és bár kicsit fura és döcögős, de jó. Közben láttam a gárdista film bemutatóját is, ami igazán érdekesnek tűnt, még ha kicsit Amerikai História X-es is lehet. És igen a sorozatok. Lássunk a Terápiát. Megint egy nagy alkotás, nagy színészekkel és igazán jó rendezővel. Ebben is a letisztultság fogott meg, amikor szinte vág az ember hangja. És mert kell egy-két vicces film is, aminek szintén egyedi poénjai vannak: Munkaügyek. Aztán egy kis szünet lett, de jött az Aranyélet. Az első két rész után az a kérdés merült fel bennem: emberek, eddig hol voltak ezek a filmek, színészek, rendezők? De komolyan, ha ezt eddig is tudták a hazaiak ugyan miért titkolták. HBO jellel van ellátva mind a három (Társasjáték, Terápia, Aranyélet) sorozat, így kezdem azt vallani, hogy egy márkanévvel lettünk gazdagabbak.  

Szóval Aranyélet. Kőkemény valóság és ami mögötte van, egyszerűen meg kell nézni, főleg azoknak akik nem csak látni, nézni hanem érteni és érezni akarnak. És visszatérve a sorozatoktól nem szeretném kihagyni a Félvilág című filmet sem. Az egész olyan mintha egy színházban lennék, akkorát alkotnak benne a szereplők, hogy nem tértem magamhoz azóta sem..

Persze nem hazudtolom meg magam, az Aljas nyolcas-ra (Tarantino) csak benevezek, és nem, nem olvasok el semmi kritikát előre, mert majd én akarom véleményezni…