Korán reggel indultunk útnak, búcsúztunk Mayapurtól. Autóval kb. 4-5 órát utaztunk Kalkuttáig. Csak reménykedtünk, hogy most nem törlik járatunkat. Nem törölték. A belföldi járaton nem volt egy nagy csomagvizsgálat. A repülő út kb. másfél óra volt. Gyorsan eltelt, és ekadasi okán kiettük a repülő chips készletét. Delhitől ismét 4 órás kocsiút következett. Először azt hittem rossz felé indultunk. Végig azt vártam, hogy milyen jó lesz végre ismerős tájakon utazni. Erre semmit sem ismertem fel. Már eleve az is gyanús volt, hogy négysávos úton autóztunk. Az első pihenőnél megkerestem három évvel ezelőtti útitársaimat, aki szintén meglepődve nézelődtek. Közösen megállapítottuk, hogy három év alatt akkor változáson és fejlődésen mentek át, hogy hihetetlen. Nem győztem kapkodni a fejem. Szinte az egész út beépült. Már sötétben érkeztünk meg Vrindavanba. Olyannyira elvesztettem tájékozódásomat, hogy fogalmam sem volt, hogy a szállástól merre induljak a templom felé. Némi segítséggel rájöttem, hogy ahol a szálloda áll, ott három éve semmi sem volt: préri. Megnyugodtam: most már tudom hol vagyok. Igaz ezen a szálláson csak egy éjszakát töltöttünk. Volt némi kavarodás a szobákkal. Így négyen aludtunk két szobában. A szállás kifogástalan volt. Este még felmentünk az MVT éttermébe, és vacsoráztunk: sült krumplit. Egy magyar mataji volt a segítségünkre. Visszasétáltunk a szállásra, nem kellett ringatni: csend volt és szúnyogokat sem láttam.
|
udvar |
|
szoba |