Ma korán indultunk Varsanaba. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy napközben egyre melegebb van, a másik pedig, hogy ott sok a koldus és elég erőszakosak. A szent helyen élő koldusokkal nagyon tiszteletteljesen kell bánni, hiszen ők emelkedett lelki szinten vannak. Csak épp ezt nehéz megvalósítani, mert tényleg nagyon erőszakosak tudnak lenni. S mi inkább a templomokban ajándékozunk. Szóval inkább kikerültük őket. Olyannyira korán érkeztünk, hogy az első oltárt nem is láthattuk. Jött egy iskolás csoport is, s nekik én s egy útitársam biztosította a látványosságot. Nem tudom ez kívülről hogy tűnhetett de benne lenni elég bizarr volt.
Ugyanis kb. 15 diák állt körbe bennünket és fél méterről bámultak, majd kérdéseket tettek fel. Amúgy nem hittem volna, hogy ennyire emlékszem majd Varsanara. Varsana maga a természet számomra. Egyszerűen és gyorsan összhangba lehet itt kerülni a természettel: nyugodt, kiegyensúlyozott.
Ugyanis kb. 15 diák állt körbe bennünket és fél méterről bámultak, majd kérdéseket tettek fel. Amúgy nem hittem volna, hogy ennyire emlékszem majd Varsanara. Varsana maga a természet számomra. Egyszerűen és gyorsan összhangba lehet itt kerülni a természettel: nyugodt, kiegyensúlyozott.
Délután ismét Madhava prabhut hallgattuk, s a háttérben ismét megjelent Govinda Maharaja aki épp japázott. Ez az amit nem lehet megszokni, de hozzá szokni annál könnyebb.
